Ugrás a tartalomhoz

Né/ma?

DERÉKY PÁL ÉS MÜLLNER ANDRÁS

RÁCIÓ KIADÓ

(9)

(9)

helyett annak az újdonságát jelenti, hogy bármi régiség használatos. Ugyanaz ugyanarról, ugyanúgy: vagy másképpen más. Legfeljebb annyi mondható, de annyi igen, hogy nem, mert ugyanis la boszorka nem van jól benne kitalálval. (Németh Gábor) A reflektáltság-irónia-önirónia ebben a szerkezetben olyan módon válik/válhat teljessé, hogy a szöveg maga akár teljesen el is tekinthet tőle,[602] mivel a szöveg helyzete eleve, már mindig is reflexív-ironikus.[603] Valamely hagyományban szándékosan megmaradók sem (vagy csak lnehezenl, komoly ideológiai munkálatokkal[604]) tér(het)nek ki ez elől a játék elől.[605] A helyzet, amiből (ki)olvasok, a szöveget prekondicionálja, reflektálttá teszi, ironikusan láttatja. Ez nem pusztán az lúj irodalomral vonatkozik, hisz pont az újság kerül ( )be (noha ott azért mégiscsak van), a posztmodern elméletek a (régi) szövegek olvasatát (is) dekonstruálják. Bármi (régi) szövegszerű olvasása simán megvan bármely hagyományos olvasattal. Nem zár ki semmit. A posztmodern lényege szerint nem zár ki (ő maga akármennyire is ki van zárva), igaz, nem is képes kikerülni azt, hogy ugyanaz ugyanaz maradjon. Más kondíciók között olvas.[606] De nem csinálja, hanem ha így történik valami, az annak a valaminek a (modernség utáni) helyzete miatt történik így. Egyébként az történt vele (la szóismétlés elkerülése céljából nem árulom el, hogy mil-vel[607]), hogy reménytelenül túl lett használva: túlbeszélték, aztán meg azt beszélték túl, hogy túlbeszélték. Ahhoz képest, hogy nem, lehetne akár hagyni is. Én például majdnem hogy mechanikusan mindig a másikra bízom, ha ő igen, én nem, ha pedig nem, akkor igen, és így tovább, hát ezek mennek nagyjából. Persze nagy költők dolgain mit sem változtatva. lEgy nagy költő olyan, mint a kissármási földgáz vagy a budai hévforrásokl (Németh László), ti. hagyható kiaknázatlanul s llakások fényivél alakítható. E sorok írója úgyis, miként lHorváth János például, lényegében Arany költészetfelfogása alapján értelmezte a magyar irodalmatl,[608] igyekezvén méltányossággal tekintetbe venni lmű és normakészlet szembesítésének egyedi körülményeit.l (Dávidházi, I. m.) Szóval, igyekeszem, no, ám ha egy mű-világba belépve olyan koherenciában, olyan poétikai erővonalak között találom magam, amelyre ©esen, ellenérzések nélkül hagyatkozhatom, azért nem gondolom általános érvényűnek. Ahogy Dávidházi Péter írja Arany Jánosról: lami az ő világszemléletén és irodalom-felfogásán belül helyén való, az onnan kiemelve nyilván újragondolásra szorul.l A többi: fogalmazás, és, ahogy Tasnády Attila fogalmaz Együgyű kísértet című (Holnap, Budapest, 1989), szerintem a Kollapszus orv. (Magyar Műhely, Párizs, 1975) óta a legjobb magyar verseskötetben, lAfogalmazás nem a legerősebb oldalaml. (Naumburg és környéke) Arany Jánossal szólva ligyekeztem úgy írni, hogy a sértésnek még az árnyékát is kerüljem: a dologra mondtam egyet és mást, azt hittem, hogy az ránk nézve egy harmadikl. Nem mintha nem Erdély Miklós figyelmeztetése írná le a helyzetet: lNe írd le, mert előfordulhat, hogy valaki nem érti.l Na igen. Ahhoz, lhogy ne legyen nagyobb perpatvarl,[609] csupán csak annyi kellene, hogy egyáltalában ne legyen egy harmadik.


(Stuttgart és környéke, 1999. október 11. – 2000. március 22.
Szentistvántelep, 2003. október második fele)

[610] lNagy történetek/elbeszélések, mint a szellem dialektikája, az értelem hermeneutikája, a racionális vagy a dolgozó szubjektum emancipációja, vagy a jólétl. Jean-François Lyotard, A posztmodern állapot: riport a tudásról, Századvég–Gond, Budapest, 1993. Vesd össze Weöres Sándor Köszöntését (Tűzkút, lásd még az 55. jegyzetet) lÁtvilágítani és felrázni óhajtlak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné. A kommunisztikus embert hívomhl Nádas Péter soraival: lNe változtasd meg élted, ilyesmi eszedbe ne jusson. / »Azzá légy, ami vagy.«l (Évkönyv. Február–március, Szépirodalmi, Budapest, 1989)



[602] Akár nem, például Tolnai Ottó, Esterházy Péter, Szőcs Géza, Parti Nagy Lajos, Györe Balázs, Sziveri János, Balázs Attila, Németh Gábor, Garaczi László, Farnbauer Gábor, Márton László, Szijj Ferenc, Borbély a jó le fogja győzni a szépet Szilárd, Kőrösi Zoltán, Háy János, Darvasi László, Orbán János Dénes, Lövétei Lázár László, Peer Krisztián. lA képen én K. E. vagyok balról a 4734.l (Az idézet Parti Nagy Lajostól van, a sorszám az idézet miatt van.)

[603] Erre Tasnády Attila a leglnagyobbl, Molnár Miklós a legbujkálósabb, Kemény István és Molnár Vilmos a legbizonytalankodóbb, Kovács András Ferenc a legkomolyabb, Marno János a legkomorabb példák. Mily érdekes (volna, ha nem volna halálosan veszélyes), amikor az értelmezés épp ettől (a kontextustól) tekint el, lásd Báthori Csaba, azt kell mondjam, naiv Térey-kritikáját és az ezt követő purparlét a Magyar (kontextus!) Narancs 2003. októberi számaiban. Báthori későmodern olvasata benyomná (ha tudná, ha nem délibábot nyomorgatna) Térey János posztmodern szövegét a, most egyszerűsítsünk, holokauszt-diszkurzusba. A paradigmák legföljebb süketek párbeszédét képesek produkálni a posztmodernt a túlpártpolitizáltság (lásd Kertész Imre Nobel-díja körüli ügyek) által némiképp át- vagy visszarendező irodalmi térben. E két ltípushozl képest (és egyáltalán is) valami újat (ha most akkor szabad egyáltalán újfent eztet a szót használnom) hazai irodalmunkban szerintem egyedül Hazai Attila írásai mutatnak. Olyan őszinte, némiképp retardált-gyermeki naivitással mesél, beszél összevissza, annyira lnem-íról – noha még, mint a nagyok, ki is szól a szövegből, tanulságot foglal össze, mint Mozart –, hogy ezzel (mintha) sikerül(ne) kikapcsolnia a szöveget körülvevő (reflektált-ironikus-önironikus) helyzet-világítást. Amelyben a szöveg nem képes nem úgy látszani. Nem, a csávó komolyan gondolja, egy-az egybe’. lMondta Feri.l Mondom magamnak, amikor olvasom. Még metaforát is használ a boldogtalan, mint a premodernben (cukor = kábszer), ez lehet, hogy úgy olvasandó, ahogy 1995-ben, egy berlini lakásban (Storkwinkel 12.) felolvastam D. M.-nek a Nagy-Idai cigányokat, és nem úgy, ahogy 1992-ben a szegedi deKON-konferencián teszem azt Szilágyi Márton és Hárs Endre olvasták egymásnak. Ez a Hazai gyárilag ilyen (ütődött). És stb., aztán meg, vagy ezzel körülbelül együtt lvilágosl, hogy mégsem, nem lehet enynyire gyárilagos kivitel, de nem tudom, mitől oly világos, és ez a nem tudom, mitől, megintcsak lekapcsolja a lámpát. Mindez nagyon gyorsan megy, gyakorlatilag egyszerre, váltóáram van bevezetve, hogy magunk is egy metafora-égőt csavarjunk ide. Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáháncs éhés mehegvehetés. Nyilván lesznek, akiknek pont itt kezdődik: a történet. Azzal, hogy az ottliki gordiusz-csomó (az elbeszélés nehézségei) egyszeri átvágással eliminálható: akkor mesélni kell. No problemo, ahogy Arnold Schwarzenegger egyszerre elkezdi hihetetlenül kifejezni magát a Terminátor II-ben, miután addig csak negatívot mondott. Ez a történet azonban engem untat, legalábbis eddig még untatott. Mert akkor legyen Tolsztoj vagy Mikszáth, minimum Herczeg Ferenc, legyenek egészen olyanok, mint valaha. Vicc (csak hogy pozitívba forduljunk): mi a különbség Valaha és Schwarzenegger között? Az, hogy Schwarzenegger erősebb, mint Valaha. (Németh Gábor e-mail-közlése.)

[604] A poszt-népi diskurzus is inkább esszében (Csoóri Sándor) vagy drámában (Sütő András). A költészetben la helyzettőll mindenképp eltekinteni igyekvők – tekintetüket épp ezért folyvást mereven a helyzetre függesztve –, a jelentős igyekezettől elég hamisan sípolnak. Plusz a 62. jegyzetben hallható gumipattogás.

[605] Mint Rába György vagy Csorba Győző. Olyan poszt-újholdas költők, mint (bocsánat) Bertók László vagy Várady Szabolcs, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Ferencz Győző. Néha nem épp szerencsésen, mint Kálnoky László, utolsó korszakában. Olykor azonban valóban meg sem látszik rendülni a klasszikus-klasszicizáló attitűd, mint Jékelynél, Székely J.!nosnál.

[606] A Kedvenxc c. könyvem német változatához (Lieblyng, Stuttgart, Schloss Solitude, 1999) írott Schluss olyasmi (lkülföldieknekl szánt) kontextus-felfüggesztő, a magyar irodalom történetiségétől eltekintő ldekonstruktívl olvasási javaslat, amely azonban feltételezi, hogy az (így) olvasóban (is) mindenképp megképződik a történet. Hogy nem tud nem megképződni:

Nem valami rendes-rendszeres könyv, mondjuk, a magyar irodalomról. Noha foleg mintha arról volna szó, mégis, be kell látni, inkább az írások beszélojérol beszél, mintsem hogy el kívánna igazítani. Valamiképp még akár véletlenszerunek is mondható, milyen írások és írók szerepelnek. Legtöbben épp-csak fölvillannak, noha tolem akár foszerepet is kaphatnának. Mégis, a didaxis sem áll távol: ezeket az ún. világirodalomban nem kanonizált kedvenxc magyarjaimat szívesen látom szerencsésen kanonizált más kedvenc Lieblyngjeim között álldogálni. Vagy le is ülhetnek. Egyébként, talán kiderül, nem vagyok úgy oda tolük. Hidegen is lehet nézni. Akit forrón szeretek. Legyen ez az (x)y ennek a jele. A számomra legfontosabb írók – talán Arany Jánost vegyük ki – nem épp magyarok. Goethe nagyobb, mint Csokonai Vitéz Mihály és Madách Imre együtt. Cirka tíz évvel. Friedrich Hölderlin és Berzsenyi Dániel? Nem nagyon. Gottfried Benn, Thomas Bernhard, oszintén szólva, jobbak. Mint. Igen, csak közben az a furcsa, hogy Mikszáth Kálmán is jobb.

1849–1910. Amikor született, Stendhal már nem élt, és Flaubert-nél is vagy harminc évvel fiatalabb. No, mindegy.

És most az volna a feladat, hogy minden magyar szerzo neve mellé írjak valamit. Hát, ez reménytelen. Pl. Arany János. Arisztophanész- és Shakespeare-fordító. Meg minden. Fordíthatatlan. Hogy Weöres Sándor a legkevésbé fordítható tünemény a világlírában. Csokonai, Ady Endre és József Attila mellett. Stb. Farkas Zsolt, Budapest, filozófus, irodalomkritikus, azt hiszem, ma o a legjobb. Dózsai Mónika, Lipcse, az egyik legnagyobb tehetség. Lehet, hogy a legnagyobb. Sándor András, Washington, filozófus, költo, német-professzor. Töttössy Beatrice, Róma, irodalomtörténész, magyar-professzor. A legintenzívebb elemzo, akit ismerek. Ilma Rakusa, Zürich, félig magyar származású svájci német író, mufordító. Hát ez nem fog menni. Zsuzsanna Gahse, magyar származású német író, mufordító. Szabó Lorinc az egyik legfontosabb 20. századi költo. És mufordító. Babits pártfogoltja. Aztán elbonyolódott a helyzet. Babits Mihály, költo, regényíró, Szophoklész- és Dante-fordító, esszéíró, a Nyugat címu folyóirat szerkesztoje, a két háború közti magyar irodalom legfontosabb személyisége. Bonyolult. Abszolút majdnem minden. Vörösmarty Mihály a legnagyobb romantikus költo. Irtózatosan eros. Nem lehet lefordítani. lUtolsó versei bizonnyal a legnagyobb dolgok közül valók, amiket e század lírája alkotottl, írja róla Babits Az európai irodalom történetében. Nagyon komoly munka (1934–35), érdemes volna egyszer összevetni Harold Bloom The Western Canonjával. lDe hát ez Európa számára »ismeretlen irodalom«. S mentség vagy vigasztalás nincsen ebben.l A magyar irodalom csehül áll. Ezt se lehet lefordítani, nagyjából annyit tesz, hogy nem túl jól. Tipikus magyar lemez, csak úgy mutatóban. Sokszor feltesszük, kicsit már recseg: ha ugyanis nem fordítható, akkor le kell fordítani. Úgy kell lefordítani. Pl. a Dedikálom c. írásom két fordításában csupán egy azonos félmondat van, az, hogy Ungarn ist ein schönes Land, ez tényleg olyan, mintha én írtam volna. Pedig ezt a mondatot is Zsuzsanna Gahse és Irene Rübberdt írta.) Pilinszky János például elég jól fordítható költo. O volna talán a. Na jó. Ne mondjuk meg, hogy mi. Egyébként a legtöbb magyar író igencsak jelentos mufordító is, épp Pilinszky nem. Németh László fél tucat nyelvbol fordított, az 50-es években ebbol élt. Csehül is tudott. Ot pl. említi Bloom, ki tudja, miért pont ot. Jókai Mór, író, hihetetlen mesegép, úgy Walter Scott és Alexandre Dumas között. A könyvei minden nyelven megjelentek. Kérdés csak, hogy mi jelent meg. Mi megy át. Mészöly, Konrád, Kertész, Nádas, Petri, Esterházy, Földényi, Garaczi: német nyelvu köteteik olvashatók. Szerencsére Kosztolányi és Krúdy is. Mikszáth is. Mikszáth nagyon szórakoztató olvasmány. Vörösmarty írt néhány német nyelvu verset. Márton László Gryphiust fordított. És a Faustot. Legalább hat magyar Faust van. Pázmány Péter barokk egyházi író, ellenreformátor. Nagyon eros nyelv. Erdélyi János, 19. sz, hegelista, irodalomkritikus. Ottlik Géza, a legjobb 20. sz.-i regény szerzoje. Vagy az Kosztolányi? Mikszáth Kálmán, a legjobb magyar prózaíró. Móricz Zsigmond, a legjelentosebb magyar prózaíró. Thomas Mann 1937-ben meglátogatja Pesten, a betegágyánál, és nyilván valamit tud, de nyilván semmit sem ért. Mészöly Miklós, a mai magyar irodalom doyenje, legfontosabb személyisége. Puskás Ferenc, a legnagyobb magyar futballista. Fassbinder Maria Braun házassága címu filmjében is játszott egy jót. Közvetlenül a robbanás elott. Örley István. 32 évesen meghalt. Kiugrott katonatiszt. Novellista, kritikus, szerkeszto, Ottlik barátja. Erdély Miklós a magyar neoavantgárd pápája, nagyjából Joseph Beyus magasságában. Hekerle László. A legnagyobb irodalom-kritikus tehetség volt. Erdély Miklós halála után néhány héttel, egy eloadásában ot nevezte a nyolcvanas évek legfontosabb muvészének. Néhány héttel késobb pedig meghalt. Gróf Széchenyi István, politikus, naplóíró, a, bocsánat, de legnagyobb magyar. Ilyen is van. A naplóját németül és franciául írta. Vannak benne magyar nyelvu részek is. Öngyilkos lett egy Bécs melletti elmegyógyintézetben. Csáth Géza orvos, novellista, zeneesztéta, Kosztolányi Dezso unokaöccse, viszonylag új fiú még a magyar kánonban is. Morfinista volt. Állítólag lelotte a saját feleségét. Öngyilkos lett. Kosztolányi a mai magyar kánon csúcsa. Tasnády Attila a kedvenc költom. X. Marno János költo, Németh Gábor prózaíró, Parti Nagy Lajos költo, kedvenc szerzoim, mind nagyjából ugyanaz a nemzedék. Katona József egy igazi 19. századi, nemzeti, shakespeare-i dramaturgiájú királydráma írója. Mészáros Sándor kritikus, a legjobb irodalmi szerkeszto. Szerintem. Molnár Ferenc (Petofi és talán Madách Imre Az ember tragédiája mellett) az egyedüli, aki benne van a nemzetközi irodalmi köztudatban. A Pál utcai fiúkat Magyarországon mindenki kívülrol fújja. Mint Gárdonyi Géza Egri csillagokját. Petofi a legelképesztobb magyar zseni. Shelleyt mindenki ismeri a világon. Az a West Wind. József Attila és Arany János a világirodalom tényleg legnagyobbjai közt van. Tandori Dezso a mai magyar irodalom leghihetetlenebb figurája, nagyjából nem belátható a mufordítói teljesítménye. Szép Erno költo, Tandori kedvence. Szép verseket írt. Csak 19-szer írtam le, hogy leg. Ahhoz képest, hogy milyen sok, elég kevés. Remélem, akad, akit kifelejtek.

[607] Farkas Zsolt szíves közlése, nem árulom el, honnan.

[608] Szegedy-Maszák, A bizony(talan)ság, 1995.

[609] lItt kimondta a gazda, amit eredetileg is akart vóna, de hogy ne legyen nagyobb perpatvar, mindjárt a nyakába is borult a fiúnak, zokogott, mint a szivárvány, az a rémült fekete fiú elment tőle, nagy kazal szőkét vágott, bemutatta a Földművelésügyi Minisztériumban, ahol megdicsérték, mivelhogy nem akármilyen, hanem tisztességes munkát végzett. Meg is dicsérték annak rendje-módja szerint.l Erdély Miklós: Arabeszk. Szőkét vágok. Bemutatom az FM-ben. Segítek kártyázni.

[610] lNagy történetek/elbeszélések, mint a szellem dialektikája, az értelem hermeneutikája, a racionális vagy a dolgozó szubjektum emancipációja, vagy a jólétl. Jean-François Lyotard, A posztmodern állapot: riport a tudásról, Századvég–Gond, Budapest, 1993. Vesd össze Weöres Sándor Köszöntését (Tűzkút, lásd még az 55. jegyzetet) lÁtvilágítani és felrázni óhajtlak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné. A kommunisztikus embert hívomhl Nádas Péter soraival: lNe változtasd meg élted, ilyesmi eszedbe ne jusson. / »Azzá légy, ami vagy.«l (Évkönyv. Február–március, Szépirodalmi, Budapest, 1989)