Növénytan
Tartalom
Az élőlények különböző szempontok szerint rendezhetők halmazokba. Élőhelyük szerint pl. a vízi növények halmazába soroljuk a fonalas moszatokat és a békalencsét, illetve az erdők növényei közé a tölgyfát, a kökényt, az erdei pajzsikát és a hóvirágot . Az ember a gazdasági tevékenységével a termesztett növények halmazába vonja pl. a búzát, a kukoricát, a burgonyát és a napraforgót, a többi növény - pl. mezei zsálya, gyékény, sás - pedig a vadon termő növények halmazában marad.
A fenti típusú halmazok mindegyikébe azonban annyira különböző fajok sorolhatók, hogy kialakításuk nem sokat segített az élet milliárdnyi formája közötti eligazodásban. Keresni kellett valami olyan megoldást, amely lehetővé teszi minden élőlény könnyű azonosítását és besorolását egy, a természet által kialakított, embertől független rendszerbe. Sokáig dolgoztak a tudósok ezen a problémán, amíg rájöttek a rendszerezés legésszerűbb módjára. Éppúgy, ahogy a rokon embereket is egy családba tartozónak tekintjük, minden élőlénynek - sok-sok tulajdonsága figyelembevételével - nagy valószínűséggel megállapítható a rokonsága. Hihetetlenül egyszerűnek tűnik ez a gondolat. A virágos növények pl. nyilvánvalóan közelebbi rokonai egymásnak, mint a virágtalan növényeknek. A rendszerezés legjobb módszerének megtalálása azonban azért tartott nagyon sokáig, mert a rokoni kapcsolatok megállapítása korántsem mindig ilyen egyszerű feladat. Könnyen azt gondolhatnánk pl., hogy a fák mind közeli rokonságban állnak egymással, pedig közöttük nyitva- és zárvatermők egyaránt akadnak. Két ember sem sorolható pusztán azért egy családba, mert mindkettő nagyra nőtt. Ezért nemcsak egy, hanem nagyon sok - sokszor rejtett - tulajdonságot is figyelembe kell venni, hogy biztonsággal be tudjuk sorolni az élőlényeket természetes rokonságukba. Mennél több tulajdonságban egyezik meg két élőlény, annál közelebbi rokona lehet egymásnak.
Az élőlények rendszerezésének alapvető egysége a faj. Egy fajba soroljuk mindazokat az egyedeket, amelyek egymáshoz hasonlók, másoktól viszont eltérnek, és egymás között korlátlan szaporodásra képesek. A vadkáposztából ember által előállított kelkáposzta, fejes káposzta, bimbóskel, karalábé és karfiol pl. az ősével együtt - éppúgy, mint a szintén ember által kitenyésztett sok kutyafajta - mind egy fajba tartozik, mert alaksorozata folytonos, és így egymás között korlátlan szaporodásra képes. Ahol az alaksorozat folytonossága annyira megszakad, hogy már az egyedek között a korlátlan szaporodás nem lehetséges, ott van a faj határa.
Az egymással rokon fajokat nemzetségekbe és hasonló módon a nemzetségeket családokba, a családokat rendekbe, a rendeket osztályokba, az osztályokat pedig törzsekbe soroljuk. Egy nemzetségbe tartozik pl. a kökény és a besztercei szilva , egy családba a szilva és a cseresznye, egy osztályba minden kétszikű és egy törzsbe minden zárvatermő növény.
