Az erdő talaján, a fák kérgén, a kivágott fák tuskóin és a sziklákon gyakran figyelhetünk meg apró, zöld növényeket, amelyek a mohák közé tartoznak . Szélsőséges élőhelyeken - pl. tundrákon, valamint az esőerdei fák leveleinek felszínén - is megtalálhatók. Legismertebb képviselőik, a lombosmohák nagyon egyszerű felépítésűek. Gyökerek helyett vékony, hajszálakra emlékeztető fonalak ("gyökérszerű szőrök") rögzítik őket. A gyökérszerű szőrök csak a növényke rögzítéset szolgálják, hiszen a mohák egész testfelületükön veszik fel a vizet és a tápanyagokat. Virágaik nincsenek, ezért a virágtalan növények közé tartoznak. Száruk és leveleik is sokkal kezdetlegesebbek, mint a virágos növények hasonló szervei. Spórákkal[15] szaporodnak, amelyek spóratartókban termelődnek.
Apró testük ellenére is fontos szerepet töltenek be az erdő életében. Szárazságban megvédik az erdő talaját a kiszáradástól, nagy esőben pedig megakadályozzák, hogy a lejtőkön lerohanó víz elmossa a talajt. Elhalt testükkel a talajok szervesanyag-tartalmát pótolják.
[15] A spórák a virágtalan növények és a gombák ivartalan (vagyis nem ivarsejtek egyesülésével létrejött) szaporítósejtjei. Általában milliószámra keletkeznek a szervezet elkülönült részeiben, ahonnan leggyakrabban a szél viszi őket szerteszét.