Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Legfontosabb mérges gombáink

Legfontosabb mérges gombáink

Redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta)

Termőteste tönkre és süvegre különül el . Ezek szabálytalanul nőttek össze egymással. A terebélyes, vörösbarna süveg agyvelőszerűen tekervényes. A tönk fehéres színű. Belseje üreges, külső felülete ráncosan barázdás. Felismerhetjük a belsejében lévő tekervényes üregek alapján is. Északi területek fenyveseinek gyakori gombája. Tavasszal, főleg laza homoktalajon terem. Nálunk helyenként, nem túl gyakran található meg. Bár a latin fajneve (esculenta) ehetőt jelent, különösen friss állapotban súlyos mérgezést okoz. Ne kísérletezzünk vele!

Redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta, Ascomycetes, Helvellaceae) (Albert László felvétele)
Redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta, Ascomycetes, Helvellaceae) (Albert László felvétele)

Gyilkos galóca (Amanita phalloides)

Kalapja sárgás- vagy olajzöld színű, de elég változatos árnyalatú, még fehéres is lehet . Tönkje a kalapnál világosabb színű és kissé márványozott díszítésű. A tönk tövén duzzadt, fehér, zsákszerű bocskor, felső részén pedig hártyás, fehér gallér látható. Szabadon álló lemezei fehérek és ilyenek is maradnak, tehát nem sötétednek meg úgy, mint a mezei csiperkén találhatók. Nagyon gyakori tölgyesekben és tölggyel kevert elegyes erdőkben. Nyáron és ősszel jelenik meg. A legveszélyesebb, halálos mérgezést könnyen okozó gomba. Ezért ezt a fajt minden gombagyűjtőnek ismernie kell! A gyilkosgalóca-mérgezés[37] jellegzetes tünetekkel jár együtt. Fontos tudnunk, mit kell tenni galócamérgezés gyanújakor!

Gyilkos galóca (Amanita phalloides, Basidiomycetes, Amanitaceae) különböző fejlettségű példányai (a fiatalokat teljesen beborítja egy burok) (Albert László felvétele)
Gyilkos galóca (Amanita phalloides, Basidiomycetes, Amanitaceae) különböző fejlettségű példányai (a fiatalokat teljesen beborítja egy burok) (Albert László felvétele)

Párducgalóca (Amanita pantherina)

Okkerbarnás, szürkésbarnás kalapú galócafaj. A kalapbőrön sok fehér, egyenletesen eloszló petty található, a kalap széle pedig bordázott . A fehér lemezek szabadok, sűrűn állók. A tönk karcsú, fehér. Felülete finoman pelyhes, szálas. Rajta vékony, hártyás, fehér gallér lóg. A tönk vége gumószerűen megvastagodott. Bocskora nincs. Helyette a gumónak párkányszerű pereme van, amely fölött több gyűrűszerű képződmény figyelhető meg. Húsa puha, vizenyős, fehér. Az északi félteke mérsékelt övében, savanyú talajú lombos- és fenyőerdőkben mindenütt elterjedt. Idegrendszeri hatást kiváltó, mérges gombafaj! Ajánlatos valamennyi galócafaj gyűjtését elkerülni!

Párducgalóca (Amanita pantherina, Basidiomycetes, Amanitaceae) (Albert László felvétele)
Párducgalóca (Amanita pantherina, Basidiomycetes, Amanitaceae) (Albert László felvétele)

Légyölő galóca (Amanita muscaria)

Közismert, a mesekönyvekben gyakran ábrázolt gomba. Mérges gombaként rendszerint ezt a fajt mutatják be. Fehér pettyekkel borított narancsvörös kalapjával esztétikailag is szép látványt nyújt . Fejlődése során először egy fehér tojás jelenik meg, majd ez hamarosan felszakad és kibújik belőle a kalap, valamint a tönk. A lemezek szabadok, sűrűn állnak és fehérek maradnak. A fehér tönkön hosszú, lógó gallér található. A gumós tönk tövét rücskös, körbefutó övek díszítik. A hús puha, vizenyős, a kalapbőr alatt sárgás színű. Kizárólag savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő. Helyenként gyakori faj. Mérges. Fogyasztása komoly idegrendszeri zavarokat okozhat, de ritkán halálos kimenetelű.

Légyölő galóca (Amanita muscaria, Basidiomycetes, Amanitaceae) (Albert László felvétele)
Légyölő galóca (Amanita muscaria, Basidiomycetes, Amanitaceae) (Albert László felvétele)

Farkastinóru (Boletus calopus)

Változatosan színes tinórugomba: kalapja barna, termőrétege sárga, tönkje felül sárga, lefelé vörösödő, felületén vörös vagy sárga hálózattal (ún. recével) . Közepes méretű faj. A kalap először domború, majd kiterülő, sokáig begöngyölt szélű, nemezes felületű. Színe barna, szürkésbarna vagy szürkésokker. A csöves termőréteg halványsárga, később zöldessárga. Nyomásra kékeszöld színűre változik. Tönkje vastag, bunkószerű. Húsa vastag, kemény. Sérüléskor színe azonnal kékeszöldre változik. Szaga savanykás, íze kesernyés. Savanyú talajú lombos- és tűlevelű erdőkben nő. Hazánkban nem túl gyakori. Mérges. Gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Farkastinóru (Boletus calopus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Farkastinóru (Boletus calopus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius)

Közepes vagy nagy termetű, feltűnő színű gomba. Kalapja kezdetben domború, később azonban erősen tölcséressé válik . Széle gyakran hullámos, szabálytalan. Színe élénk narancssárga, rókavörös vagy sötétbarna is lehet. Jellemző a fényes kalapon a sugaras, szálas, sötétebb árnyalatú finom rajzolat. Lemezei mélyen lefutók és sűrűn állók. A tönk megnyúlt, hosszú, lefelé fokozatosan vékonyodó. Húsa sárga, rugalmas. Enyhén avarszagú lehet, és kissé csípős ízű. Lombos fák, különösen tölgyfák tövében vagy tuskóján terem. Általában nagy csoportokban növő, gyakori faj. Nyári, kora őszi gomba. Déli elterjedésű faj, az északi országokban nem terem. Mérges, hánytató hatású!

Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius, Basidiomycetes, Paxillaceae) (Albert László felvétele)
Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius, Basidiomycetes, Paxillaceae) (Albert László felvétele)

Nagy döggomba (Entoloma sinuatum)

Nagy termetű, nyári-őszi gomba. Kalapja fiatalon domború, majd ellaposodó ; a közepén azonban mindig marad egy kis tompa púp. Széle fiatalon aláhajló, majd hullámos. Színe okkeres bőrszínű vagy szürkésbarna, mindig selymes fényű. A kiöblösödő lemezek sokáig sárgásak, majd szép vörösesek, lazacszínűek lesznek. Erős, vastag, olykor hasas tönkje a kalaphoz hasonló színű. Felszíne feltűnően szálasan csíkos. A fehér, merev hús erős, kellemetlen lisztszagot áraszt. Európában szórványos elterjedésű, hazánkban sem gyakori gomba. Általában magánosan terem, vagy csak néhány példánya nő egymás közelében. Kedveli az agyagos, meszes talajú tölgy-, bükk- vagy elegyes erdőket. Mérges. Gyomor- és bélbántalmakat okoz.

Nagy döggomba (Entoloma sinuatum, Basidiomycetes, Entolomataceae) (Albert László felvétele)
Nagy döggomba (Entoloma sinuatum, Basidiomycetes, Entolomataceae) (Albert László felvétele)

Kerti susulyka (Inocybe fastigiata)

Barnássárga kalapú, kisebb termetű, nem feltűnő gomba. Kalapja kúp alakú, felülete erősen, sugarasan szálas. Széle felhajlik és sugárirányban behasadozik . Színe szalmasárgától okkerbarnáig terjedő. A lemezek halvány szürkéssárga vagy szürkésbarnás színűek, éleik világosabbak. A tönk 5-8 cm magas, a tövén kissé megvastagodik, gumós. Színe fehéres vagy halványsárgás, a kalap közelében fehér szemcsés. Húsa fehér, törékeny. Általában kellemetlen szagú. Mindenfelé gyakori: kertekben, bokrok alján, útszéleken, erdőkben is nő. Mérges, súlyos keringési és idegrendszeri zavarokat okoz. A tapasztalatlan gyűjtőnek az összes barnás színű, kúpos kalapú gombát kerülnie kell!

Kerti susulyka (Inocybe fastigiata, Basidiomycetes, Cortinariaceae) (Albert László felvétele)
Kerti susulyka (Inocybe fastigiata, Basidiomycetes, Cortinariaceae) (Albert László felvétele)

Mezei tölcsérgomba (Clitocybe dealbata)

Kicsiny, fehéres színű, fű között termő gomba. Kalapja fiatalon domború, majd kiterül és benyomottá válik. Színe fehéres, szürkésfehéres vagy halványbarnás . Felülete selymesen fénylő. Széle hullámosan karéjos. A lemezek sűrűn állók, csak kissé lefutók, fehéresek. A tönk rövid, görbe, lefelé vékonyodó. Színe a kalappal megyegyező. Húsa a kalapban vékony, puha; a tönkben szálas-rostos. Lisztszagú és -ízű. Fátlan, füves területeken nő. Gyakran seregesen jelenik meg. Tavasztól őszig terem, de főleg ősszel tömeges. Erősen mérgező. A fogyasztásakor előidézett élettani változások a susulykák okozta mérgezések jellegzetes tüneteit mutatják. Halálos mérgezést is okozhat!

Mezei tölcsérgomba (Clitocybe dealbata, Basidiomycetes, Tricholomataceae) (Albert László felvétele)
Mezei tölcsérgomba (Clitocybe dealbata, Basidiomycetes, Tricholomataceae) (Albert László felvétele)

Húsbarnás őzlábgomba (Lepiota brunneo-incarnata)

Kis termetű gombafaj. Kalapja fehéres-rózsás alapon vörösbarna-bíborbarna pikkelyekkel díszített . Lemezei fehérek vagy krémszínűek, felkanyarodók. Tönkje rövid, zömök, valamelyest vaskos. Felszíne fehéres, lefelé borvörös színezésű. Rajta szakadozott gallérzóna látható, vöröses pelyhekkel. Enyhén gyümölcsillatú. Tavasztól őszig erdőszéleken, kertekben, gyümölcsösökben terem. Nem ritka faj. Súlyosan mérgező; mérgezése a gyilkos galócáéhoz hasonló!

Húsbarnás őzlábgomba (Lepiota brunneo-incarnata, Basidiomycetes, Agaricaceae) (Albert László felvétele)
Húsbarnás őzlábgomba (Lepiota brunneo-incarnata, Basidiomycetes, Agaricaceae) (Albert László felvétele)

Hánytató galambgomba (Russula emetica)

Közepes termetű, élénk színű gombafaj . Kalapja félgömb alakú, később domború, végül idős korban ellaposodó. Színe általában piros, meggypiros vagy vérvörös, de gyakran fehér vagy rózsafoltosra kifakuló. Bőre tapadós, nedves állapotban jól lehúzható. Kissé ritkán álló lemezei fehérek, a tönkhöz nőttek, igen törékenyek. Tönkje fehér, hosszú, hengeres, legfeljebb 7 cm magas. A húsa törékeny, puha. Kellemes gyümölcsillatú, de égetően csípős ízű gomba. Erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben, valamint tőzegmohalápokon nő. Nyáron és ősszel gyakori. Magyarországon csak egyik változata él. Gyengén mérgező; gyomor- és béltünetes megbetegedést okoz. Több hasonló, élénkpiros kalapú, csípős ízű galambgombafaj létezik, ezek étkezésre nem alkalmasak!

Hánytató galambgomba (Russula emetica, Basidiomycetes, Russulaceae) (Albert László felvétele)
Hánytató galambgomba (Russula emetica, Basidiomycetes, Russulaceae) (Albert László felvétele)

Mérges pókhálósgomba (Cortinarius orellanus)

Közepes termetű gombafaj. Kalapja tompán púpos, kiterülő, élénk narancs- vagy rókavörös színű. Bőre nemezes, finom, rányomottan pikkelyes . Lemezei felkanyarodva a tönkhöz nőttek, elég vastagok, rozsdaszínűek vagy élénk fahéjbarnák. A tönk rozsdabarna, rozsdasárga, hengeres, lefelé keskenyedő. Felületén nincs feltűnő burokmaradvány. A hús sárgás, kemény, kissé retekszagú. Európában szórványosan előforduló, de sok helyen ritkának számító faj. Savanyú talajú lomberdőkben nyáron és ősszel terem. Nálunk ritka. Súlyosan mérgező, halált is okozhat!

Mérges pókhálósgomba (Cortinarius orellanus, Basidiomycetes, Cortinariaceae) (Albert László felvétele)
Mérges pókhálósgomba (Cortinarius orellanus, Basidiomycetes, Cortinariaceae) (Albert László felvétele)

Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus)

Közepes termetű gomba . Lapos, majd tölcséresedő kalapja gyakran kajla, szabálytalan. Színe okkerbarna, olajbarna vagy vörösbarna. Pereme sokáig begöngyölt marad, olykor rovátkolt. Nedvesen ragadós, szárazon matt és nemezes tapintású. Lemezei sűrűn állók, sárgásbarna vagy rozsdabarna színűek, nyomásra vörösbarnán foltosodók. A gomba jellemző bélyege, hogy lefutó lemezei a húsról körömmel könnyen leválaszthatók. A tönk vastag, hengeres, de lefelé kissé vékonyodó is lehet. Színe a kalapéhoz hasonló. Húsa sárgás, puha, nedvdús, a vágási felületen barnuló. Íze, szaga savanykás. Lomb- és fenyőerdőkben nyáron és ősszel termő, gyakori gomba. Európában elterjedt, közönséges faj. Hazánkban is mindenütt megtalálható. Sokáig ehetőnek tartották, de ma már tudjuk, hogy mérges! Egyénenként eltérő erősségű élelmiszer-allergiát vált ki. Az általa okozott mérgezés akár halálos kimenetelű is lehet!

Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus, Basidiomycetes, Paxillaceae) (Albert László felvétele)
Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus, Basidiomycetes, Paxillaceae) (Albert László felvétele)

Sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare)

Közepes termetű, kénsárga színű gomba, amelynek jellemzője a csoportos előfordulás. Domború, élénksárga vagy kénsárga színű kalapja ellaposodó . A közepe narancs- vagy rozsdabarna színű. A szélén gyakran láthatók szálas, sötétnek tűnő fátyolmaradványok. Lemezei fiatalon zöldessárgán át zöldes feketésbarna színűvé sötétednek. A kénsárga, lefelé barnás színűvé váló tönk legfeljebb 10 cm hosszú lehet. Felszínén pókhálószerű szálakból álló zóna figyelhető meg. A gomba húsa sárga, keserű ízű. Szaga kissé dohszagú lehet. Európában általánosan elterjedt, gyakori faj. Sok-sok egyedből álló csoportjait lombos- és fenyőfák tövében vagy tuskóján, olykor a talajon is megtalálhatjuk. Tavasztól őszig folyamatosan terem. Mérges! Latin nevében a fasciculare szó (aminek jelentése: köteges, nyalábos) csoportos megjelenésére utal.

Sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare, Basidiomycetes, Stophariaceae) (Albert László felvétele)
Sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare, Basidiomycetes, Stophariaceae) (Albert László felvétele)

Retekszagú kígyógomba (Mycena pura)

Kis vagy néha közepes méretű gomba, jellegzetes rózsás-lilás színnel. Púposan domború, 3-6 cm átmérőjű kalapja vékony, rózsás- vagy kékeslila színű . Széle, különösen nedves állapotban, áttetszően bordás. Üvegszerűen áttetsző lemezei kiöblösödve a tönkre nőttek. Színük megegyezik a kalapéval vagy kissé halványabb. A tönk is üvegszerű, vizenyős, lilás-rózsáslilás színű. A hús vizenyős, retekszagú és -ízű. Európában általánosan elterjedt avarlakó faj. Fenyő- és lomberdei avaron nyáron és főleg ősszel gyakori. Mérges. Latin nevében a pura szó hamisítatlant jelent.

Retekszagú kígyógomba (Mycena pura, Basidiomycetes, Tricholomataceae) (Albert László felvétele)
Retekszagú kígyógomba (Mycena pura, Basidiomycetes, Tricholomataceae) (Albert László felvétele)



[37] Gyilkosgalóca-mérgezés

A gyilkos galóca halálosan mérgező gomba! Hazánkban a halálos gombamérgezések (évente kb. 10-15 ember) legnagyobb részét ez a gomba okozza. Korábban a mérgezések 80%-a volt halálos, de még ma is 20%-a jár végzetes következményekkel. A tünetek (csillapíthatatlan hányás, hasmenés, izomgörcsök, izzadás, általános rosszullét) csak későn, 6-12-24 órával az elfogyasztását követően jelentkeznek, amikor már rendszerint olyan mértékű az életfontosságú szervek (elsősorban a máj, a vese és a szív) károsodása, hogy a gombamérgezetten nagyon nehéz segíteni. A nagy víz- és sóveszteség miatt a szervezet életveszélyesen kiszárad, a szívműködés gyengül és izomgörcsök jelentkezhetnek. Ugyanakkor a májsejtek károsodása miatt sárgaság és keringési zavarok lépnek fel, majd a veseműködés leállása halálhoz vezethet.
Gyilkosgalóca-mérgezés gyanújakor azonnal mentőt kell hívni! Nagyon fontos, hogy az esetleg megmaradt gombás ételt vagy a gomba tisztítási maradékát is elküldjük a kórházba. Ezzel megkönnyítjük a gomba azonosítását és a beteg azonnali, célzott gyógykezelését segítjük elő.
Az alapvető általános ismeretek közé tartozik a gyilkos galóca biztos felismerése, valamint nem árt a gombagyűjtési és -fogyasztási szabályok áttekintése sem!