Növénytan
A gyepterületek legértékesebb takarmánynövényei a pázsitfüvek és a pillangósvirágúak.
A pázsitfüvek közé tartozik például az angolperje , a réti csenkesz és a réti perje . Az alacsony termetű angolperjét az aljfüvek, a magasabb termetű réti csenkeszt és réti perjét pedig a szálfüvek közé soroljuk. Ezeknek a növényeknek egyforma mellékgyökerekből álló bojtos gyökérrendszerük[41] van. Száruk üreges szalmaszár , amelyet jellegzetes csomók tagolnak. Levelük alsó része, a levélhüvely, körülöleli a szárat. Másik, szárat körül nem ölelő része a levéllemez. Benne az egyforma vastagságú erek egy irányba futnak. Az ilyen levelet mellékeres erezetűnek nevezzük. Apró virágaik az angolperje szárának csúcsán tömött kalászvirágzatot , a réti csenkesz és a réti perje szárának csúcsán pedig laza bugavirágzatot alkotnak. A virágoknak csak nagyon kicsi takaróleveleik vannak. Belőlük a porzók és a bibe hosszan kilógnak, segítve a szélmegporzást.
A pillangósvirágúak legfontosabb képviselője a vörös vagy réti here . Ez a növény is évelő, gyöktörzse[42] segítségével vészeli át a telet. Levelei három kisebb levélkéből összetettek. Virágtakarója zöld csészelevelekből és pirosló, különböző alakú sziromlevelekből áll. A sziromlevelek pillangókra emlékeztetnek, innen ered a család elnevezése. A pillangósvirágúaknak hüvelytermésük van.
A gyepekben előfordulnak olyan növények is, amelyek nem tápanyagtartalmukkal, hanem illatanyagaikkal növelik az állatok étvágyát. Ilyen illatos növény a mezei zsálya . Ez a növény is gyöktörzses, évelő. Gyökérzete nem egyforma mellékgyökerekből, hanem főgyökérből és abból kiágazó oldalgyökerekből áll. Szára négyszögletes. Levelei átellenes állásúak és csipkés szélűek. Csésze- és sziromlevelei külön-külön összenőttek egymással, szirmai kékesibolya színűek. Rovarmegporzása különleges[43].
[41] A mellékgyökerekből álló bojtos gyökérrendszer sok, többé-kevésbé egyforma, szárból eredő gyökérből áll.
[42] A gyöktörzs vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör, földfelszín alatti hajtás, amellyel a növény a kedvezőtlen (hideg vagy száraz) időszakot átvészeli; a kedvezőtlen időszak megszűntével belőle föld fölötti hajtások erednek.
[43] A zsályát megporzó méhek és poszméhek a virág alsó ajkára szállnak. A virág mélyén egy csöpp édes nedv (nektár) van, amit igyekeznek elérni. A nektárhoz vezető utat azonban elzárja egy, a porzóhoz csatlakozó emelő szerkezet. Ezt megnyomva megbillen a porzó, és hozzáverődik a rovar hátához. A belőle kihullott virágport így a rovar a következő virágba magával szállítja. A repülés közben megszáradó virágpor a rovar hátáról a következő virágban már könnyen lepereg.