Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A gyepterületek takarmánynövényei

A gyepterületek takarmánynövényei

A gyepterületek legértékesebb takarmánynövényei a pázsitfüvek és a pillangósvirágúak.

A pázsitfüvek közé tartozik például az angolperje , a réti csenkesz és a réti perje . Az alacsony termetű angolperjét az aljfüvek, a magasabb termetű réti csenkeszt és réti perjét pedig a szálfüvek közé soroljuk. Ezeknek a növényeknek egyforma mellékgyökerekből álló bojtos gyökérrendszerük[41] van. Száruk üreges szalmaszár , amelyet jellegzetes csomók tagolnak. Levelük alsó része, a levélhüvely, körülöleli a szárat. Másik, szárat körül nem ölelő része a levéllemez. Benne az egyforma vastagságú erek egy irányba futnak. Az ilyen levelet mellékeres erezetűnek nevezzük. Apró virágaik az angolperje szárának csúcsán tömött kalászvirágzatot , a réti csenkesz és a réti perje szárának csúcsán pedig laza bugavirágzatot alkotnak. A virágoknak csak nagyon kicsi takaróleveleik vannak. Belőlük a porzók és a bibe hosszan kilógnak, segítve a szélmegporzást.

Angolperje (Lolium perenne, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Angolperje (Lolium perenne, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Réti csenkesz (Festuca pratensis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Réti csenkesz (Festuca pratensis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Réti perje (Poa pratensis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Réti perje (Poa pratensis, Poaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Pázsitfű bojtos gyökérrendszere (Turcsányi Gábor felvétele)
Pázsitfű bojtos gyökérrendszere (Turcsányi Gábor felvétele)

Szalmaszár nódusszal, internódiummal, levéllemezzel, levélhüvellyel és az utóbbi kettő között elhelyezkedő nyelvecskével (Turcsányi Gábor felvétele)
Szalmaszár nódusszal, internódiummal, levéllemezzel, levélhüvellyel és az utóbbi kettő között elhelyezkedő nyelvecskével (Turcsányi Gábor felvétele)

A pillangósvirágúak legfontosabb képviselője a vörös vagy réti here . Ez a növény is évelő, gyöktörzse[42] segítségével vészeli át a telet. Levelei három kisebb levélkéből összetettek. Virágtakarója zöld csészelevelekből és pirosló, különböző alakú sziromlevelekből áll. A sziromlevelek pillangókra emlékeztetnek, innen ered a család elnevezése. A pillangósvirágúaknak hüvelytermésük van.

Réti here (Trifolium pratense, Fabaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Réti here (Trifolium pratense, Fabaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Szennyes bükköny (Vicia grandiflora, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Szennyes bükköny (Vicia grandiflora, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A gyepekben előfordulnak olyan növények is, amelyek nem tápanyagtartalmukkal, hanem illatanyagaikkal növelik az állatok étvágyát. Ilyen illatos növény a mezei zsálya . Ez a növény is gyöktörzses, évelő. Gyökérzete nem egyforma mellékgyökerekből, hanem főgyökérből és abból kiágazó oldalgyökerekből áll. Szára négyszögletes. Levelei átellenes állásúak és csipkés szélűek. Csésze- és sziromlevelei külön-külön összenőttek egymással, szirmai kékesibolya színűek. Rovarmegporzása különleges[43].

Mezei zsálya (Salvia nemorosa, Labiatae) virágai (Turcsányi Gábor felvétele)
Mezei zsálya (Salvia nemorosa, Labiatae) virágai (Turcsányi Gábor felvétele)



[41] A mellékgyökerekből álló bojtos gyökérrendszer sok, többé-kevésbé egyforma, szárból eredő gyökérből áll.

[42] A gyöktörzs vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör, földfelszín alatti hajtás, amellyel a növény a kedvezőtlen (hideg vagy száraz) időszakot átvészeli; a kedvezőtlen időszak megszűntével belőle föld fölötti hajtások erednek.

[43] A zsályát megporzó méhek és poszméhek a virág alsó ajkára szállnak. A virág mélyén egy csöpp édes nedv (nektár) van, amit igyekeznek elérni. A nektárhoz vezető utat azonban elzárja egy, a porzóhoz csatlakozó emelő szerkezet. Ezt megnyomva megbillen a porzó, és hozzáverődik a rovar hátához. A belőle kihullott virágport így a rovar a következő virágba magával szállítja. A repülés közben megszáradó virágpor a rovar hátáról a következő virágban már könnyen lepereg.