Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Európa természetes növényzete

Európa természetes növényzete

Európa legnagyobb része egyetlen éghajlati övben, a mérsékelt égövben van. Mégis, ha ezen az egyetlen földrészen ide-oda utazunk, észrevehetjük, hogy a tőlünk délre eső országokban melegebb, míg a tőlünk északra eső országokban hüvösebb van, mint hazánkban. Ha kedvünk támad a hegymászáshoz, fölfelé haladva a hőmérséklet fokozatos csökkenését tapasztalhatjuk. Hasonlóképpen, a csapadék mennyiségében és megoszlásában is nagy eltéréseket figyelhetünk meg földrészünkön. Nyugaton és a hegyekben sokkal több eső esik, mint keleten és a síkságokon, és az egyes országokban a száraz, valamint az esős évszakok is különbözőképpen oszlanak meg. A természetes növénytakaró úgy alkalmazkodott ezekhez az éghajlati eltérésekhez, hogy környezeti igényeinek megfelelően zónákat alkot. Ezek a zónák a melegebb területeken meleget igénylő növényekből, a hidegebb területeken pedig hidegtűrő növényekből állnak. Hasonlóképpen a csapadék mennyisége és megoszlása is meghatározza, hogy milyen egy terület növényvilága.

A Föld klímaövei
A Föld klímaövei

Európa nyugati részén, ahol viszonylag sok a csapadék, enyhék a telek és nem túl melegek a nyarak, lombhullató erdők alkotják a jellemző növénytakarót. Ezeket délen, a Földközi-tenger melléki mediterrán területeken szárazság- és melegtűrő keménylombú erdők váltják fel. Ezek fái kemény, sokszor szúrós lombozatukkal a vízpárologtatásukat csökkentik a forró nyárban. Kelet-Európában, távol az eső utánpótlását adó óceántól, a lombhullató erdőket először erdőssztyepp , majd sztyepp váltja fel. Ezeken a területeken olyan kevés a csapadék, hogy összefüggő erdő, illetve fás növényzet már nem képes kialakulni.

Bükkerdő (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő (Turcsányi Gábor felvétele)

Keménylombú erdő magyaltölggyel (Quercus ilex, Fagaceae). A növény levelei csak száraz, meleg klíma mellett ilyen tövisesek (Szabó Mária felvétele)
Keménylombú erdő magyaltölggyel (Quercus ilex, Fagaceae). A növény levelei csak száraz, meleg klíma mellett ilyen tövisesek (Szabó Mária felvétele)

Az áthatolhatatlan macchia egyik alkotója, az érdes szárcsafű (Smilax aspera, Smilacaceae) gubacstölgyön (Quercus coccifera, Fagaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Az áthatolhatatlan macchia egyik alkotója, az érdes szárcsafű (Smilax aspera, Smilacaceae) gubacstölgyön (Quercus coccifera, Fagaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdőssztyepp (Seregélyes Tibor felvétele)
Erdőssztyepp (Seregélyes Tibor felvétele)

Löszsztyepp maradéka tátorjánnal (Crambe tataria, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Löszsztyepp maradéka tátorjánnal (Crambe tataria, Brassicaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Északon, hidegebb éghajlat alatt a fenyőerdők terjedtek el. Ezek alkotják az úgynevezett tajganövényzetet. A földrész legészakibb részein az erdők a tartós hideg miatt nem alakulhatnak ki. Itt úgynevezett tundranövényzet fordul elő, amely törpecserjékből, lágyszárúakból és telepes növényekből áll.

A magas hegyekben, a hőmérséklet csökkenése következtében, hasonló zónák váltják egymást, mint déltől északi irányban. A lomberdők zónája fölött fenyőerdők következnek. Ezek elterjedésük fölső határán eltörpülnek, és állományaikat alhavasi törpecserjések - gyakran törpefenyvesek - váltják fel. 2000 m fölött a tundrához hasonlító növényzet alhavasi gyepből , majd a hóhatár alatt közvetlenül mohákból és zuzmókból áll. 3000 m fölött a hó és a jég nyáron is megmarad. Itt a rideg körülmények miatt növényzet már nem fordul elő.

Bükkerdő (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő (Turcsányi Gábor felvétele)

Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)
Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)

Törpefenyő (Pinus mugo, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Törpefenyő (Pinus mugo, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Alhavasi gyep (Turcsányi Gábor felvétele)
Alhavasi gyep (Turcsányi Gábor felvétele)

Magashegyi gleccser (Turcsányi Gábor felvétele)
Magashegyi gleccser (Turcsányi Gábor felvétele)

Európa hegyvidékeinek jellemző növénye a fényigényes európai vörösfenyő . Lágy tűleveleit húszasával-negyvenesével csomókban viselő, lombhullató fa. Tobozai mindössze 2x3 cm-es méretűek. Nevét fájának vörös színéről kapta.

Európai vörösfenyő (Larix decidua, Pinaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Európai vörösfenyő (Larix decidua, Pinaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)