Ismert, hogy a fogyasztó és a fogyasztott fajok egyedei egymás létszámát, illetve össztömegét hogyan szabályozzák. A természetes élőlényközösségek a táplálékláncokon és táplálékhálózatokon keresztül önmagukat egyensúlyban tartják, vagyis önszabályozók. Az egyensúlyi állapot fenntartásában nagy jelentősége van az anyagok folyamatos körforgásának, amit biológiai ciklusnak nevezünk.

A szén körforgása a természetben

Az ember közbeavatkozása miatt azonban ma már ritkák a természetes élőlényközösségek. Helyüket a legtöbb helyen átvették az ember által szabályozott, ún. mesterséges élőlényközösségek (pl. szántóföldek, rétek, legelők, művelt erdők, halastavak). Az említett területek közül legintenzívebben hasznosított szántóföldekből a termények betakarításával jelentős mennyiségű anyag távozik el, amit az ember rendszeres trágyázással pótol. Az ember a kártevők és a gyomok elleni védekezéssel az élőlények közötti kölcsönhatásokba közvetlenül beavatkozik.

Rizsbetakarítás Délkelet-Ázsiában (Berényi Béla felvétele)

Sajnos napjainkban egyre nagyobb a veszélye annak, hogy az ember hozzá nem értő beavatkozása az élőlényközösségek folyamataiba azok egyensúlyának felbomlásához vezet. A bonyolult, sokféle kölcsönhatást kialakító élőlényközösségek általában stabilak. Az ember által leegyerűsített mesterséges élőlényközösségek viszont nagyon sérülékenyek. Az ember által kibocsátott szennyező anyagok pl. felhalmozódhatnak a táplálékláncban, és az egyes szintekben növekvő mértékű előfordulásukkal éppen a táplálékpiramisok csúcsán lévő fajokat, köztük az embert veszélyeztetik legerősebben. Ha egy beavatkozás következtében a táplálékhálózat egyik tagja kipusztul, az - az anyagforgalom megszakadása miatt - súlyos következményeket vonhat maga után a hálózat következő szintjeiben.

A szennyezett víz hatása az élővilágra (Turcsányi Gábor felvétele)

Az emberi tevékenység a talajokra, a vizekre, a levegőre és az élőlényekre egyaránt nagy hatást gyakorol. A talaj termékenységét talajműveléssel, öntözéssel és trágyázással tartja fenn. Mindezen eljárások hatékony és egyben környezetkímélő alkalmazásához azonban sok szakismeret kell. A túladagolt nitrogéntartalmú műtrágya pl. nemcsak a növényeket és a talaj élőlényeit károsíthatja, hanem a zöldségnövényekbe és a kutak ivóvizébe kerülve a csecsemők fulladásos halálát is okozhatja . Hasonlóan veszélyesek lehetnek a talajba és a növényekre kerülő növényvédő szerek. A hozzá nem értő műtrágyázás és több, a levegőből leülepedő szennyeződés hatására a talajok elsavanyodnak és tápanyagszolgáltató képességük, valamint mérgezőanyag-tartalmuk kedvezőtlen irányba változik meg. Az ember terjeszkedése és az általa okozott talajszennyeződések miatt egyre kevesebb a rendelkezésre álló termőterület.

A nitráttal szennyezett víz a csecsemőkre életveszélyes (Turcsányi Gábor felvétele)

A növekvő mértékű felhasználás és a szennyezések miatt az édesvíz-készletek is csökkennek. Magyarországot a Föld 26 vízhiányos országa között tartják számon, mert nagyon kevés a területére hulló, egy főre jutó csapadék. Ez is indokolná, hogy jobban gazdálkodjunk vízkészleteinkkel. A vizek jelentős szennyezői a mezőgazdaság (elsősorban műtrágyákkal és növényvédő szerekkel) és az ipar, valamint a háztartások a szennyvizeikkel. A szennyező anyagok a vizek élővilágát közvetlenül, a többi szervezetet pedig közvetve veszélyeztetik. Az ipari szennyvizek gyakran tartalmaznak kis mennyiségben is mérgező ásványolaj-származékokat és nehézfémeket. A lakossági szennyvizek legveszélyesebb alkotói a kórokozó mikroorganizmusok^[60]. A sok tápanyagot (pl. a bizonyos mosóporok maradványait) tartalmazó szennyvizektől a természetes vizek minősége romlik, mert a tápanyagokat elfogyasztó baktériumok, cianobaktériumok és moszatok elszaporodnak, sokszor oxigénhiányt vagy mérgező anyagok felhalmozódását előidézve.

Cianobaktériumok által okozott vízvirágzás (Turcsányi Gábor felvétele)

Az ipar, a háztartások, de még a mezőgazdaság is jelentősen hozzájárulhat a levegő szennyeződéséhez. A gyárak és az erőművek által kibocsátott korom, hamu, pernye, cementpor stb. a növények levelére vagy az állatok és az ember légzőszerveire leülepedve gátolja azok működését, gazdasági károkat vagy egészségügyi problémákat okozva. A szén és a kőolaj elégetésekor levegőbe távozó kén-dioxid is egyik előidézője az élővilágra káros városi szmogoknak. A szél által szállított növényvédőszerek sokszor távolabbi területeken is jelentős madár-, hal- vagy kisemlős-pusztulást okoztak.

Hőerőmű füstkibocsátása (Turcsányi Gábor felvétele)

Éppúgy, mint minden más környezeti tényezővel szemben, a szennyezések iránt is igen eltérő az egyes élő szervezetek tűrőképessége. Az egyes szennyezőkre érzékenyebb fajok könnyebben károsodnak, mint a kevésbé érzékenyek. Gyakran azonban a szennyezések hatásai rejtve maradnak, hiszen látható károsodási tünetek nélkül nehéz megállapítani, hogy a termés mennyisége miért és mennyivel csökkent. Előfordul az is, hogy a szervezet kórokozókkal szembeni ellenállóképessége lesz gyengébb a szennyezések következtében. Az ember a terjeszkedésével és a szennyezőanyag-kibocsátásával a Föld sok növény-, állat- és gombafaját kipusztította, illetve végveszélybe sodorta. A Föld felszínéről kipusztult fajok már soha többé nem kelthetők életre. A természetes élőlényközösségek stabilitása is megszűnik egyes fajaik kipusztulásával. A fajok kihalása azért is szomorú, mert sok úgy tűnik el örökre, hogy szerepét, lehetséges hasznát még meg sem ismerhettük. A biológiai sokféleség megőrzése az emberiség és a földi élet fennmaradásának egyik alapvető feltétele. A környezet védelme mindezek miatt életfontosságú az emberiség számára.