Növénytan
Tartalom
A harasztok ismertetésekor már említettük, hogy a törzsfejlődés folyamán nagyobb és kisebb méretű spórák jelentek meg, amelyekből női, illetve hímivarszerveket tartalmazó előtelepek fejlődnek. A szárazabbá váló körülmények között a nagyobb spóra és a belőle kialakuló előtelep már nem különült el a növény testétől, hanem annak szövetei között, a szárazságtól védettebb helyen maradt. A nyitvatermőkben jelent meg a magkezdemény, amely a női ivart képviselő spórát egy védőburokkal vette körül. A petesejt ezen belül fejlődik ki, és itt termékenyül meg. A magkezdemények - általában kettesével - a nyitvatermőkön még nyitott termőleveleken (illetve helyesebben termőpikkelyeken) ülnek. A hím ivarú spórák, a virágporszemek, a szintén nyitott porzóleveleken ülő pollenzsákokban keletkeznek. Innen, a pollenzsákok felpattanását követően, a szél szállítja őket a magkezdeményekre. A petesejtet a virágpor egyik sejtjéből létrejövő hímivarsejt termékenyíti meg. A megtermékenyítést követően a magkezdemény maggá alakul. A mag részei a gyökér és a hajtás kezdeményét, valamint a sok (2-18) sziklevelet tartalmazó embrió, az embriót körülvevő táplálószövet, és a legkülső védőréteget képező maghéj. A mag hagyja el az anyanövényt, átvéve ezzel a spórák virágtalan növényeknél betöltött szerepét. A vizet nem igénylő megtermékenyítési folyamat és a táplálószövettel ellátott mag, mint szaporítószerv, a száraz körülmények között nagyobb létbiztonságot teremtett az azt létrehozó növényfaj számára.
A magkezdeményeket tartó termőpikkelyek tobozvirágzatot, a pollenzsákokat hordozó porzólevelek pedig porzós virágokat alkotnak. A magvait megérlelt tobozvirágzatból toboz fejlődik.