Növénytan
A hajtás tengelye, a szár, a leveleket tartja . Belsejében szállító edénynyalábok továbbítják a vizet és az ásványi tápanyagokat a gyökerekből a levelek irányába, illetve a szerves anyagokat a levelekből a raktározó szervekbe. Ismerünk fás- és lágyszárakat. Fás száruk van a fáknak (ennek neve: fatörzs), a cserjéknek és a pálmáknak (neve: pálmatörzs). A fatörzs elágazó lombkoronát, a pálmatörzs pedig üstökszerű levélkoronát visel a csúcsán. A lágyszár két legismertebb típusa a dudvaszár és a szalmaszár. A legtöbb lágyszárú zárvatermőnek - pl. a paradicsomnak, a burgonyának, a napraforgónak - dudvaszára, a pázsitfüveknek - közöttük a gabonaféléknek - pedig szalmaszáruk van.
A szárak is módosulhatnak az eredetitől eltérő feladatok ellátására. A módosult szárak egy része a föld felszíne fölött, másik része a föld felszíne alatt található. Módosult föld fölötti szár pl. a kaktuszfélék víz raktározására módosult pozsgás szára , a szőlő kapaszkodás feladatát betöltő kacsa, a kökény védelmi célokat szolgáló tövise és a szamóca legyökerező és hajtást fejlesztő, tehát új növények ivartalan úton való létrehozására képes indája. Föld alatti módosult szár az erdei pajzsika gyöktörzse, a burgonya gumója, valamint a vöröshagyma és a tulipán hagymája.
