Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Sejttársulások és telepes szervezetek

Sejttársulások és telepes szervezetek

A sejttársulást alkotó szervezetek úgy jönnek létre, hogy az őket alkotó sejtek létrejöttük után együtt maradnak, anélkül, hogy elveszítenék önállóságukat. Az együtt maradást egy, a sejtek által kiválasztott kocsonyás anyag , a sejtfalak elnyálkásodása vagy éppen sejtnyúlványok mechanikai összekapcsolódása biztosítja. A legfejlettebb formában a sejteket plazmakapcsolat is összetartja . Valószínű, hogy a telepes és a hajtásos növények nem a sejttársulások továbbfejlődése révén jöttek létre.

Cianobaktérium (Nostoc sp., Cyanobacteria, Cyanophyceae) (Borics Gábor felvétele)
Cianobaktérium (Nostoc sp., Cyanobacteria, Cyanophyceae) (Borics Gábor felvétele)

Zöldmoszat (Gonium formosum, Chlorophyta, Chlorophyceae) (Borics Gábor felvétele)
Zöldmoszat (Gonium formosum, Chlorophyta, Chlorophyceae) (Borics Gábor felvétele)

A telepes szervezetek legfontosabb jellemzője, hogy sejtjeiket szilárd sejtfal tartja össze. A rögzített elhelyezkedés egy többsejtű szervezet testében azt eredményezte, hogy az egyes sejtek tartósan más-más környezetbe kerültek. Ehhez az eltérő környezethez előbb-utóbb alkalmazkodtak, aminek következménye alaki elkülönülés (differenciálódás) és működésmegosztás lett.

A telepes szerveződés legegyszerűbb formája a sejtfonal . A sejtfonalon belül az alapi, aljzattal érintkező sejt nagyobbá vált és a rögzítés lett a feladata. A csúcsi, kisebb sejtek viszont gyors osztódásukkal a sejtfonal hosszát gyarapították. A fonalak oldalirányú elágazódása eredményeképpen olyan bonyolultabb teleptest jött létre, amely már sok egymás mellé rendeződő, de oldalirányú kapcsolatok nélküli fonalból állt . Minden irányú kapcsolat az egymás mellé rendeződött sejtek között csak később alakult ki.

Zygnema zöldmoszat két csillagszerű, pirenoidos színtesttel (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Zygnema zöldmoszat két csillagszerű, pirenoidos színtesttel (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Hifák szövedéke, a micélium (Jakucs Erzsébet felvétele)
Hifák szövedéke, a micélium (Jakucs Erzsébet felvétele)

Annak ellenére, hogy a telepes testű növények némelyike - pl. egyes zöld- és barnamoszatok , valamint mohák - a hajtásos növényekre jellemző, differenciált testfelépítésűnek tűnik, szöveteik és szerveik valójában ez utóbbiakénál jóval egyszerűbb felépítésűek. A telepesek között legfejlettebbnek tekintett mohák gyökérszerű képződményei is pl. csupán egyetlen sejtből vagy sejtsorból álló (igaz, gyakran elágazó) szőrök. A döntő lépést a szövetek és a szervek fejlődésében a teleptest elcsökevényesedése (lásd a harasztok előtelepét) és helyette egy a petesejt megtermékenyítését követően kialakuló újabb (most már valódi szerveket tartalmazó) test kialakulása jelentette. A teleptest szára, levele és gyökere tehát nem egyenértékű a hajtásos növények ugyanilyen nevű szerveivel.

Csillárkamoszat (Chara vulgaris, Characeae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Csillárkamoszat (Chara vulgaris, Characeae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Tengeri barnamoszatfaj (Laminaria sp.) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tengeri barnamoszatfaj (Laminaria sp.) (Turcsányi Gábor felvétele)

Ciprusmoha (Hypnum cupressiforme, Hypnaceae) (Tóth Zoltán felvétele)
Ciprusmoha (Hypnum cupressiforme, Hypnaceae) (Tóth Zoltán felvétele)

Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas, Aspidiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas, Aspidiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)