Növénytan
Az ősi zöldmoszatok lehettek a kiindulópontjai az evolúció[98] folyamán a hajtásos növények kialakulásának. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a fotoszintézisükhöz[99] használt színanyagaik azonosak a virágos növények ugyanilyen célt szolgáló színanyagaival. Egykori megjelenési formáikat sok ma élő faj is megőrizte. Egyaránt előfordulnak közöttük egysejtűek, sejttársulást alkotók és telepes testűek. Az egysejtűek és a sejttársulást alkotók között is vannak ostorral[100] mozgó fajok. A teleptestűek viszont már nem képesek aktív helyváltoztatásra. Ezek vagy lebegnek a vizekben, vagy az aljzathoz kötődnek. Elágazó, fonalas testfelépítésű a "békanyálmoszat", levélszerű telepet alkot a "tengeri saláta" . A csillárkamoszatok örvösen elágazó telepteste annyira fejlett, hogy a moszat könnyen összetéveszthető némelyik hajtásos növényfajjal /pl. a zsurlókkal/.
A zöldmoszatok elsősorban édesvizekben élnek. Az állatok számára táplálékot és búvóhelyet is nyújtanak. Egyes zöldmoszatokat az ember is felhasznál élelmiszerként, illetve ipari nyersanyagként.
[98] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.
[99] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.
[100] Az ostorok kisebb számú (1-2) és hosszabb, a csillók pedig nagyobb számú és rövidebb, sejtből kitüremkedő képződmények. Leggyakrabban a sejtek mozgatásában működnek közre.