Növénytan
A mohák, éppúgy mint a barna- és a vörösmoszatok, a törzsfejlődés egyik zsákutcájaként jöttek létre a ma élő zöldmoszatok őseiből. Nem belőlük, hanem közvetlenül a zöldmoszatokból fejlődhettek ki a hajtásos növények. A mohák is, a hajtásos növényekkel együtt, meghódították a szárazföldeket, de testfelépítésük a telepes testű növényekéhez maradt közelebb. Szöveteik - különösen a szállító szövetek - igen kezdetlegesek, és vízfelvételük sem éri el a gyökerekére jellemző szervezettségi szintet. Gyökérszerű szőreik feladata inkább a rögzítés, hiszen a növénykék egész testfelületükön veszik fel az ásványi sókat és a vizet. Legtöbbjük a nedves élőhelyeket kedveli, de vannak a kiszáradást kitűnően tűrő fajaik is. A lapos, gyakran villaszerűen elágazó májmohák egyértelműen telepes testűek. A lombosmohák viszont szárszerű és levélszerű képleteket fejlesztenek. Csak a legfejlettebbek szárában találunk megnyúlt vízszállító elemeket. Levelük - a gerinc kivételével - többnyire egyetlen sejtrétegű.
Élettevékenységük nagymértékben függ vízellátottságuktól. A kiszáradt mohák, ha csapadékot kapnak, gyorsan, szivacsszerűen magukba szívják a vizet. A Földön sokfelé - pl. az esőerdőkben, a tajgákon, a tundrákon - nagy tömegükkel annyi csapadékvizet tartanak vissza, hogy megakadályozzák az áradásokat és a talaj víz általi elhordását. Ezeken a helyeken az elpusztuló mohák a talajok tápanyaggazdálkodásában is jelentős szerepűek. Nálunk, viszonylagos csapadékszegénységünk miatt, kisebb a jelentőségük.
Spórákkal[101] szaporodnak. A spórák nedvesség és megfelelő hőmérséklet hatására kihajtanak és egy fonal alakú előtelepet, majd abból kiinduló zöld mohanövénykét fejlesztenek. Ezen a növénykén alakulnak ki az ivarszervek . Az ostoros[102] hímivarsejt vízben úszva éri el a női ivarszerv mélyén lapuló petesejtet. A megtermékenyült petesejtből a mohanövényke csúcsán egy barna színű, nyeles spóratartó alakul. Az ebben képződött spórákkal újabb szaporodási ciklus kezdődhet.
[101] A spórák a virágtalan növények és a gombák ivartalan (vagyis nem ivarsejtek egyesülésével létrejött) szaporítósejtjei. Általában milliószámra keletkeznek a szervezet elkülönült részeiben, ahonnan leggyakrabban a szél viszi őket szerteszét.
[102] Az ostorok kisebb számú (1-2) és hosszabb, a csillók pedig nagyobb számú és rövidebb, sejtből kitüremkedő képződmények. Leggyakrabban a sejtek mozgatásában működnek közre.