Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A mohák törzse

A mohák törzse

A mohák, éppúgy mint a barna- és a vörösmoszatok, a törzsfejlődés egyik zsákutcájaként jöttek létre a ma élő zöldmoszatok őseiből. Nem belőlük, hanem közvetlenül a zöldmoszatokból fejlődhettek ki a hajtásos növények. A mohák is, a hajtásos növényekkel együtt, meghódították a szárazföldeket, de testfelépítésük a telepes testű növényekéhez maradt közelebb. Szöveteik - különösen a szállító szövetek - igen kezdetlegesek, és vízfelvételük sem éri el a gyökerekére jellemző szervezettségi szintet. Gyökérszerű szőreik feladata inkább a rögzítés, hiszen a növénykék egész testfelületükön veszik fel az ásványi sókat és a vizet. Legtöbbjük a nedves élőhelyeket kedveli, de vannak a kiszáradást kitűnően tűrő fajaik is. A lapos, gyakran villaszerűen elágazó májmohák egyértelműen telepes testűek. A lombosmohák viszont szárszerű és levélszerű képleteket fejlesztenek. Csak a legfejlettebbek szárában találunk megnyúlt vízszállító elemeket. Levelük - a gerinc kivételével - többnyire egyetlen sejtrétegű.

Csillagosmájmoha (Marchantia polymorpha, Marchantiaceae) (Tóth Zoltán felvétele)
Csillagosmájmoha (Marchantia polymorpha, Marchantiaceae) (Tóth Zoltán felvétele)

Ciprusmoha (Hypnum cupressiforme, Hypnaceae) (Tóth Zoltán felvétele)
Ciprusmoha (Hypnum cupressiforme, Hypnaceae) (Tóth Zoltán felvétele)

Élettevékenységük nagymértékben függ vízellátottságuktól. A kiszáradt mohák, ha csapadékot kapnak, gyorsan, szivacsszerűen magukba szívják a vizet. A Földön sokfelé - pl. az esőerdőkben, a tajgákon, a tundrákon - nagy tömegükkel annyi csapadékvizet tartanak vissza, hogy megakadályozzák az áradásokat és a talaj víz általi elhordását. Ezeken a helyeken az elpusztuló mohák a talajok tápanyaggazdálkodásában is jelentős szerepűek. Nálunk, viszonylagos csapadékszegénységünk miatt, kisebb a jelentőségük.

Spórákkal[101] szaporodnak. A spórák nedvesség és megfelelő hőmérséklet hatására kihajtanak és egy fonal alakú előtelepet, majd abból kiinduló zöld mohanövénykét fejlesztenek. Ezen a növénykén alakulnak ki az ivarszervek . Az ostoros[102] hímivarsejt vízben úszva éri el a női ivarszerv mélyén lapuló petesejtet. A megtermékenyült petesejtből a mohanövényke csúcsán egy barna színű, nyeles spóratartó alakul. Az ebben képződött spórákkal újabb szaporodási ciklus kezdődhet.

Ivarszervek a Philonotis furfuracea (Bartramiaceae) lombosmoha hajtásán (Tóth Zoltán felvétele)
Ivarszervek a Philonotis furfuracea (Bartramiaceae) lombosmoha hajtásán (Tóth Zoltán felvétele)

Tőzegmoha (Sphagnum recurvum, Sphagnaceae) spóratartókkal (capsula) (Tóth Zoltán felvétele)
Tőzegmoha (Sphagnum recurvum, Sphagnaceae) spóratartókkal (capsula) (Tóth Zoltán felvétele)



[101] A spórák a virágtalan növények és a gombák ivartalan (vagyis nem ivarsejtek egyesülésével létrejött) szaporítósejtjei. Általában milliószámra keletkeznek a szervezet elkülönült részeiben, ahonnan leggyakrabban a szél viszi őket szerteszét.

[102] Az ostorok kisebb számú (1-2) és hosszabb, a csillók pedig nagyobb számú és rövidebb, sejtből kitüremkedő képződmények. Leggyakrabban a sejtek mozgatásában működnek közre.