Növénytan
Az evolúció[103] folyamán az ősi zöldmoszatok szárazföldet meghódító utódaiból a mohákkal párhuzamosan fejlődtek ki a harasztok. A moháktól eltérően, már valódi szerveket - gyökeret, szárat és levelet - fejlesztenek. Ezeket a szerveket bonyolult, fejlett szövetek építik fel. Szállítószöveteik pl. minden szervüket behálózzák. Mivel a leveles szár a hajtás, a harasztok, a nyitva- és a zárvatermőkkel együtt, a hajtásos növények közé tartoznak. A harasztok egy csoportjából alakultak ki a nyitvatermők is.
A fejlett szállítószövetek megjelenése a harasztokat különösen alkalmassá tette a szárazföld meghódítására. A szállítószöveteken keresztül ugyanis a víz és a benne oldott ásványi anyagok a földfelszíntől legtávolabbi szervekbe is eljuthattak. A mohák tulajdonságai közül a spórás szaporodás és a petesejt vízben való megtermékenyítése azonban még a harasztokban is megmaradt. A földre hullt spórából kedvező körülmények között (többnyire nedves, árnyékos helyen) előtelep alakul. Ezen jelennek meg az ivarszervek. A csillós hímivarsejtek vízben úszva jutnak el a petesejthez. A megtermékenyítést követően új harasztnövény fejlődik, amely spóratartóiban ismét spórákat termel.
Az ősibb harasztok csupa egyforma spórát hoztak létre, amelyekből egyféle előtelep keletkezett. Ezeken az előtelepeken egymás mellett jöttek létre a hím- és a női ivarszervek. A később kialakult harasztok kisebb és nagyobb spórákat képeztek. A kisebb spórákból létrejött előtelepeken csak hímivarszervek, a nagyobb spórákból képződötteken pedig csak női ivarszervek alakultak. Az elkülönülés oka valószínűleg az volt, hogy a genetikai kombinációk (tehát két külön növény közötti kereszteződések) révén létrejött egyedek a változó körülményekhez jobban alkalmazkodtak.
A harasztok egyik osztályába, a zsurlóalakúak osztályába tartoznak a zsurlók. Lágyszárú, pikkelyszerű levelű növények. Zöld száraikkal fotoszintetizálnak.[104] Hazánkban leggyakoribb a mezei zsurló . Kora tavasszal először barna színű, csúcsán spóratartókat viselő szárat fejleszt. Később alakítja ki zöld színű, fotoszintetizáló hajtásait.
A harasztok egy másik osztálya a páfrányalakúaké. Ide nagyszámú páfrányfaj tartozik. Páfrányfajokban leggazdagabbak Délkelet-Ázsia és Közép-Amerika trópusi területei. A hazai fajok szára föld alatti. Egyes trópusokon élőké viszont a föld fölött akár több méteresre, faméretűre is megnőhet és 3 m hosszú leveleket viselhet. A legtöbb páfrány levele erősen tagolt . A leggyakrabban a levelek fonákán fejlődnek a spóratartók . Hazai erdeink elterjedt páfrányfaja az erdei pajzsika .
A földtörténeti ókorban a ma élő harasztok ősei a meleg tengermelléki mocsarakban 20-30 m magasra nőttek. Jelentősebb képviselőik voltak a zsurlófák, a pikkelyfák és a pecsétfák. Méteres átmérőjű törzseik maradványaiból jöttek létre a kőszéntelepek.
[103] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.
[104] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.