Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A harasztok törzse

A harasztok törzse

Az evolúció[103] folyamán az ősi zöldmoszatok szárazföldet meghódító utódaiból a mohákkal párhuzamosan fejlődtek ki a harasztok. A moháktól eltérően, már valódi szerveket - gyökeret, szárat és levelet - fejlesztenek. Ezeket a szerveket bonyolult, fejlett szövetek építik fel. Szállítószöveteik pl. minden szervüket behálózzák. Mivel a leveles szár a hajtás, a harasztok, a nyitva- és a zárvatermőkkel együtt, a hajtásos növények közé tartoznak. A harasztok egy csoportjából alakultak ki a nyitvatermők is.

Kapcsos korpafű heverő szárában (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) lemezes edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kapcsos korpafű heverő szárában (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) lemezes edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)

A fejlett szállítószövetek megjelenése a harasztokat különösen alkalmassá tette a szárazföld meghódítására. A szállítószöveteken keresztül ugyanis a víz és a benne oldott ásványi anyagok a földfelszíntől legtávolabbi szervekbe is eljuthattak. A mohák tulajdonságai közül a spórás szaporodás és a petesejt vízben való megtermékenyítése azonban még a harasztokban is megmaradt. A földre hullt spórából kedvező körülmények között (többnyire nedves, árnyékos helyen) előtelep alakul. Ezen jelennek meg az ivarszervek. A csillós hímivarsejtek vízben úszva jutnak el a petesejthez. A megtermékenyítést követően új harasztnövény fejlődik, amely spóratartóiban ismét spórákat termel.

Zsurlóspórák haptérával (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Zsurlóspórák haptérával (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Zsurló spóratartóinak (sporangium) hosszmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Zsurló spóratartóinak (sporangium) hosszmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Az ősibb harasztok csupa egyforma spórát hoztak létre, amelyekből egyféle előtelep keletkezett. Ezeken az előtelepeken egymás mellett jöttek létre a hím- és a női ivarszervek. A később kialakult harasztok kisebb és nagyobb spórákat képeztek. A kisebb spórákból létrejött előtelepeken csak hímivarszervek, a nagyobb spórákból képződötteken pedig csak női ivarszervek alakultak. Az elkülönülés oka valószínűleg az volt, hogy a genetikai kombinációk (tehát két külön növény közötti kereszteződések) révén létrejött egyedek a változó körülményekhez jobban alkalmazkodtak.

A harasztok egyik osztályába, a zsurlóalakúak osztályába tartoznak a zsurlók. Lágyszárú, pikkelyszerű levelű növények. Zöld száraikkal fotoszintetizálnak.[104] Hazánkban leggyakoribb a mezei zsurló . Kora tavasszal először barna színű, csúcsán spóratartókat viselő szárat fejleszt. Később alakítja ki zöld színű, fotoszintetizáló hajtásait.

Mezei zsurló (Equisetum arvense, Equisetaceae) (Ódor Péter felvétele)
Mezei zsurló (Equisetum arvense, Equisetaceae) (Ódor Péter felvétele)

A harasztok egy másik osztálya a páfrányalakúaké. Ide nagyszámú páfrányfaj tartozik. Páfrányfajokban leggazdagabbak Délkelet-Ázsia és Közép-Amerika trópusi területei. A hazai fajok szára föld alatti. Egyes trópusokon élőké viszont a föld fölött akár több méteresre, faméretűre is megnőhet és 3 m hosszú leveleket viselhet. A legtöbb páfrány levele erősen tagolt . A leggyakrabban a levelek fonákán fejlődnek a spóratartók . Hazai erdeink elterjedt páfrányfaja az erdei pajzsika .

Saspáfrány (Pteridium aquilinum, Hypolepidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Saspáfrány (Pteridium aquilinum, Hypolepidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Közönséges édesgyökerű-páfrány (Polypodium vulgare, Polypodiaceae) szóruszai (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges édesgyökerű-páfrány (Polypodium vulgare, Polypodiaceae) szóruszai (Turcsányi Gábor felvétele)

Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas, Aspidiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas, Aspidiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A földtörténeti ókorban a ma élő harasztok ősei a meleg tengermelléki mocsarakban 20-30 m magasra nőttek. Jelentősebb képviselőik voltak a zsurlófák, a pikkelyfák és a pecsétfák. Méteres átmérőjű törzseik maradványaiból jöttek létre a kőszéntelepek.



[103] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.

[104] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.