Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

13. fejezet - GOMBATAN

13. fejezet - GOMBATAN

A gombák rendszerezése

A gombák olyan többsejtű eukarióta szervezetek, amelyeknek nincsenek színtesteik, és így táplálkozásukhoz kész szerves anyagokat használnak fel. Az ilyen szervezetek heterotróf[106] típusúak. Feltételezhetően az evolúció[107] korai szakaszában különültek el más többsejtű eukariotáktól, s a növényekkel és az állatokkal párhuzamosan fejlődtek. Ma a gombákat testfelépítésük és életmódjuk sajátosságai miatt elkülönítik mind a növényektől, mind az állatoktól. Rendszerezésükre mindeddig nem alakult ki a tudományban egységes felfogás, ezért rendszerük napjainkban is folyamatosan változik. A fejlődéstörténeti összefüggések megismerését nagymértékben megnehezíti az a tény, hogy a gombák kevés ősmaradványa maradt fenn, mivel elpusztult szervezeteik rosszul fosszilizálódtak[108]. Leszármazási kapcsolataik tisztázásakor ennélfogva jórészt hipotézisekre támaszkodhatunk. Feltételezik, hogy a gombavilág mai csoportjai több, egymással párhuzamos fejlődési vonalon jöhettek létre. A napjainkban legelfogadottabb rendszer a gombákat több törzsbe sorolja. Így elkülönítik a nyálkagombák (Myxomycota) törzsét, amelynek fajai feltételezhetően a többi gombától eltérő úton jöttek létre a törzsfejlődés folyamán. A nyálkagombák egysejtűek, sejtfal nélküliek. Amőbaszerűen mozognak és egysejtűeket kebeleznek be. Életük bizonyos szakaszában összeolvadnak és nyálkás plazmacsomókat, ún. plazmódiumokat hoznak létre. Főként korhadó fakérgen, avaron élnek. Színes plazmódiumaikra különösen esős napok után akadhatunk. Apró, néhány milliméteres termőtesteikben[109] termelik spóráikat[110]. Az ostoros gombák (Chytridiomycota) törzsére az jellemző, hogy fajai egyostoros rajzóspórákkal[111] rendelkeznek. Telepük apró, mikroszkopikus nagyságú. Sejtfalukban kitin[112] található. A moszatgombák (Oomycota) törzsében a rajzóspórák kétostorosak. Sejtfaluk - a növényekéhez hasonlóan - cellulózt[113] tartalmaz. Többségükben élősködő életmódot folytató szervezetek, amelyeknek rendszertani helyzete bizonytalan. Legismertebb képviselőik a peronoszpórák. A szőlő egyik gyakori kártevője a szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola) . A valódi gombák (Eumycota) törzsébe tartozó gombáknak nincs ostoros fejlődési alakjuk. Szaporodásukhoz és terjedésükhöz már nincs szükség vízre. Többségükben szárazföldi szervezetek. A tömlősgombák osztályába tartozó fajok spórái tömlőszerű képződményben alakulnak ki, innen ered a nevük. A bor- vagy pékélesztő (Saccharomyces cerevisiae) sejtjei bimbózással (vagy más néven sarjadzással) jönnek létre, együtt maradó sejtláncokat képezve. Az élesztőgombák erőteljes erjesztő képességét sokoldalúan hasznosítják. A járomspórás gombák osztályába tartozó faj a fejespenész (Mucor mucedo). Fehér színű hifái kenyéren, gyümölcsön néhány nap alatt megjelennek, penészbevonatot képezve. A bazídiumos gombák osztályának képviselőin bizonyos gombafonalak végén jellegzetesen megvastagodott képződményt találunk, amit bazídiumnak nevezünk. Ennek kis nyúlványain fejlődnek ki a spórák. A fonalak szövedéke szembetűnő, föld feletti termőtestet[114] alkot. Ez a termőtest leggyakrabban kalapra és tönkre tagolódik. A kalap alsó részén található lemezek vagy csövek felületén létrejövő bazídiumokon termelődnek a spórák[115]. A bazídiumos gombák közé tartoznak az ismertebb ehető és a sokszor veszélyesen mérges kalapos gombák is. A gombák mind a természetben, mind mesterséges környezetünkben elterjedtek, és mindennapi életünket sokoldalúan befolyásolják.

Nyálkagombafaj (Leucocarpus fragilis, Myxomycetes, Physaraceae) termőtestei elszáradt kórón (Bodonyi Nóra felvétele)
Nyálkagombafaj (Leucocarpus fragilis, Myxomycetes, Physaraceae) termőtestei elszáradt kórón (Bodonyi Nóra felvétele)

Szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola, Oomycetes, Peronosporaceae) (R.C. Pearson felvétele, Cornell Egyetem, Geneva, USA)
Szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola, Oomycetes, Peronosporaceae) (R.C. Pearson felvétele, Cornell Egyetem, Geneva, USA)

Pék- vagy sörélesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae, Ascomycetes, Saccharomycetaceae) sarjsejtjei (Dobolyi Csaba felvétele)
Pék- vagy sörélesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae, Ascomycetes, Saccharomycetaceae) sarjsejtjei (Dobolyi Csaba felvétele)



[106] Heterotrófok azok a szervezetek, amelyek önálló szervesanyag-előállításra nem képesek. Ezen hiányosságuk miatt az autotrófok által előállított szerves anyagokból élnek.

[107] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.

[108] A fosszilizáció a földtörténeti korok élő szervezeteinek kövületté válása.

[109] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[110] A spórák a virágtalan növények és a gombák ivartalan (vagyis nem ivarsejtek egyesülésével létrejött) szaporítósejtjei. Általában milliószámra keletkeznek a szervezet elkülönült részeiben, ahonnan leggyakrabban a szél viszi őket szerteszét.

[111] Zoospóra vagy rajzóspóra az önálló mozgásra képes, ostorral (ostorokkal), illetve csillókkal ellátott spóra.

[112] A kitin a gombasejtfal fő alkotója. N-acetil-D-glükózaminból felépülő nitrogéntartalmú poliszacharid. A gombák sejtfalán kívül az ízeltlábúak külső vázának is alapanyaga.

[113] A cellulóz-mikrofibrillumok a sejtfalak felépítő egységei. 15-20 elemi rostból állnak, amelyek ún. micellumokat, mintegy 100 cellulóz-makromolekulából felépülő kötegeket tartalmaznak. A micellumokat az intermicelláris tereken keresztülhatoló cellulózmolekulák tartják össze. A mikrofibrillumok kötegei a fénymikroszkóp alatt már kivehető fibrillumok vagy sejtfalrostok. Ezek szövedéke alkotja a sejtfal rétegeit.

[114] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[115] A spórák a virágtalan növények és a gombák ivartalan (vagyis nem ivarsejtek egyesülésével létrejött) szaporítósejtjei. Általában milliószámra keletkeznek a szervezet elkülönült részeiben, ahonnan leggyakrabban a szél viszi őket szerteszét.