Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

14. fejezet - VIRÁGOS RENDSZERTAN

14. fejezet - VIRÁGOS RENDSZERTAN

A nyitvatermők törzse

Láthattuk, hogy a mohák és a harasztok hímivarsejtjei csak vízben úszva képesek elérni a petesejtet. A megtermékenyítéshez tehát kellő mennyiségű vízre van szükségük. A spórából a föld felszínén kihajtó előtelep ráadásul nem kellően nedves körülmények között pusztulásra van ítélve. A szárazföldi életmódhoz, illetve a fokozatosan szárazabbá váló körülményekhez ezért a földtörténeti ókorban[117] megjelenő nyitvatermők úgy alkalmazkodtak, hogy a megtermékenyítés helyét a gyorsan változó nedvességű talajfelszínről "áthelyezték" a növény védettebb belső szöveteibe. Ezeknek a szöveteknek a vízellátása a talajfelszínénél sokkal kiegyensúlyozottabb volt. A kölcsönös megporzás előnyeiről ugyanakkor a legtöbb növény genetikai okok miatt nem mondhatott le (a két eltérő szülőtől származó utódok ugyanis az esetek többségében életképesebbek). A nyitvatermők a szélben találták meg azt a tényezőt, amely a különböző helyről származó ivarsejtek találkozását elősegíthette. A napfényért és a szélért való versengés következménye az volt, hogy a megtermékenyítésben közreműködő szervek fölkerültek a növény csúcsi részeire. Az egyre nagyobb mértékű szárazföldi tülekedésben ugyanis nemcsak több napfényhez, hanem a megporzást elősegítő erősebb szélhez is az a növény jutott, amely magasabbra nőtt, és szaporítószerveit a legkitettebb helyeken hordozta .

Kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata, Taxodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata, Taxodiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Az árnyékhoz alkalmazkodni képes harasztokat sokszor éppen a nyitvatermők megjelenése mentette meg a pusztulástól. Az utóbbiak árnyékában kialakuló nedvesebb körülmények között ugyanis a harasztok fennmaradhattak anélkül, hogy "ősi szokásaikról", mint pl. a vízben való megtermékenyítésről, lemondtak volna.

A nyitvatermők azon szerve, amelyben a megtermékenyítés végbemegy, a magkezdemény. A megtermékenyítés következményeképpen a magkezdemény maggá alakul . A mag a virággal együtt a törzsfejlődés folyamán először a nyitvatermőkön jelent meg. Ezért a nyitvatermőket - a szintén virágot és magot képező zárvatermőkkel együtt - a magvas vagy virágos növények közé soroljuk. A nyitvatermők embriója sok sziklevelű.

Toboz metszete termőpikkelyekkel, rajtuk magkezdeményekkel (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Toboz metszete termőpikkelyekkel, rajtuk magkezdeményekkel (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) toboza magvakkal (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) toboza magvakkal (Turcsányi Gábor felvétele)

A ma élő nyitvatermők többsége a fenyőalakúak osztályába tartozik. Kizárólag tűlevelű fák és néhány kivételtől (pl. vörösfenyő) eltekintve örökzöldek. Észak-Amerika és Eurázsia tajgaerdőit alkotják. Hazánkban a luc-, a vörös- és az erdeifenyő őshonos, de legtöbb állományukat telepítették.

A Föld története folyamán óriási jelentősége volt a nagy fajszámú és sokszor hatalmas termetűre nőtt nyitvatermőknek. Hazai lignittelepeink is régmúlt korok nyitvatermő növényeiből származnak. Egykori szerepüket felmérhetjük, ha megismerkedünk néhány ma élő képviselőjükkel. A Föld legnagyobb méretű fái között tartjuk számon a Kalifornia nemzeti parkjaiban élő hegyi mamutfenyőt . 3000 éves kort is elérő és 100 m-nél is magasabbra növő fa. Szintén matuzsálemi kort ér el a kelet-mediterrán térségben élő libanoni cédrus. A nyitvatermők egyik ősi csoportjába tartozik a ginkófa is . Már a dinoszauruszoknak is kortársa volt. Levelei, a páfrányokra emlékeztető módon, legyező alakúak. Lombhullató. Magkezdeménye a megporzás után lehullik a fáról, és a megtermékenyítés csak ezután következik be. Nagy, sárga magjai sós ízűek és rendkívül kellemetlen szagúak. Hihetetlen mértékben tűri a városok szennyezett levegőjét, és betegségek vagy rovarok sem károsítják. Állítólag a leveleiből készült könyvjelző a könyvtetveket, a fájából készült bútor pedig a szúnyogokat, a csótányokat és a poloskákat messze távol tartja.

Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)
Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum, Taxodiaceae) (Csáky Péter felvétele)

Ginkófa (Ginkgo biloba, Ginkgoaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Ginkófa (Ginkgo biloba, Ginkgoaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)



[117] Az 590 millió éve kezdődött és 200 millió éve befejeződött földtörténeti ókor (paleozoikum) korszakai egymás után a kambrium, az ordovicium, a szilur, a devon, a karbon és a perm. Az ezekben keletkezett üledékek alsó rétegei korábban, felső rétegei pedig később keletkeztek. Ennek alapján megkülönböztetünk pl. alsó és felső devon korszakokat.