Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

15. fejezet - NÖVÉNYFÖLDRAJZ

15. fejezet - NÖVÉNYFÖLDRAJZ

A tengerek növényvilága

A "világtenger" Földünk felületének 71%-át átlagosan 3800 m mélységű víztömeggel borítja be . Az "élet bölcsője", hiszen az első élőlények benne keletkeztek, és az élővilág ezután még évmilliárdokon keresztül nem hagyta el. Magas a só-, különösen a nátrium-klorid-tartalma. A szárazföldekkel szemben teljesen egybefüggő, tehát benne az élet elterjedésének földrajzi akadályai nincsenek. A földrajzi öveknek megfelelően azonban zonalitás tapasztalható benne, amit a tengeráramlatok jelentősen befolyásolnak. A tengerek, a tavakhoz hasonlóan, parti övre és nyílt vízi övre tagolódnak. A parti öv, az ún. kontinentális pad, tulajdonképpen a szárazföldek víztükör alá nyúló része. Ennek szélétől, kb. 200 m-es mélységtől, hirtelen lejt a tengerfenék többezer m-es mélységig. A növények szempontjából döntő, hogy a fény behatolásának határa, a víz hőmérséklete és parttól való távolsága függvényében, 100 és 600 m-es mélység között van. Legkisebb fényáteresztő képességűek a hideg parti vizek, legnagyobb fényáteresztő képességűek pedig a nyílt, meleg vizek. A nyíltvízi öv alatt húzódó mélyvízi élőhelyeken már nem fordulnak elő élő növények. A vízi élővilág mélységi tagozódását a klimatikus hatások mellett a korábban már ismertetett, vízmélységtől függő környezeti adottságok szabják meg. A mélyebb vizekben a fényviszonyok változásával a növényzet összetétele jelentősen módosul és produktivitása csökken.

Tenger (Gyovay Lajos felvétele)
Tenger (Gyovay Lajos felvétele)

A 'kontinentális pad' élővilága tengerifűvel (Zostera marina, Zosteraceae) (Boros Ferenc és Ferencsik István felvétele)
A 'kontinentális pad' élővilága tengerifűvel (Zostera marina, Zosteraceae) (Boros Ferenc és Ferencsik István felvétele)

A tenger fizikai és kémiai környezeti adottságaira a nagyfokú kiegyenlítettség és a csekély időbeli ingadozás jellemző. Ez különösen érvényes a meleg és a hideg tengerekre, valamint a mélyebb vízrétegekre. A meleg és hideg tengerek alig 1 °C-os évi hőingadozásához nagyon szűk tűrőképességű fajok alkalmazkodtak.

Vízi táplálékláncra példát már korábban adtunk. A tengerek anyagforgalma abban különbözik a szárazföldekétől, hogy itt jelentős mennyiségű anyag, alászállva a tengerfenékre, hosszabb időre kikerül a körforgásból. Tápanyag-utánpótlást a tengerek élővilága számára mindenekelőtt a folyók által szállított anyagok adnak. Ezért és a kedvező egyéb környezeti feltételek (fény-, hőmérsékleti és nyomásviszonyok, valamint a tápanyagok kisebb mértékű visszafordíthatatlan kiülepedése) miatt is leggazdagabb a parti öv élővilága . Itt a sekély, homokos vagy iszapos tengerfenéken rendkívül produktív, egyszikű tengerifű gyökerezik. A hidegebb tengerek víz alatti kövein a barnamoszatok "erdei" terjedtek el. Mind a parti, mind a nyílt vízi övben az apró, lebegő planktonnövényzet[119] moszatalkotói kötik meg a legtöbb napfényenergiát. Közvetlenül vagy közvetve a növények által termelt szerves anyagokból táplálkoznak a fogyasztó és a lebontó szervezetek (állatok, gombák és baktériumok).

A 'kontinentális pad' élővilága (Boros Ferenc és Ferencsik István felvétele)
A 'kontinentális pad' élővilága (Boros Ferenc és Ferencsik István felvétele)

Planktonszervezetekben a hideg tengerek és a part menti zónák a leggazdagabbak. Ilyen helyeken a sok moszat a víz színét zöldre változtatja. A fény mindössze 100 m-es mélységig jut le. A meleg, mély tengerekben kevesebb a plankton. Ezért ezek vize kék színű, és a fény bennük akár 600 m-es mélységig is lehatol. Az Atlanti-óceán nyílt vizein, az Azori-szigetek és az Antillák között (Sargasso-tenger), a tömegesen elszaporodó, nagyobb testű barnamoszatok gyakran hajózási akadályt képeznek.

Barnamoszatok a Csendes-óceánban (Csáky Péter felvétele)
Barnamoszatok a Csendes-óceánban (Csáky Péter felvétele)



[119] A planktonnövényzetet (fitoplanktont) a vízben lebegő, mikroszkopikus moszatok alkotják.