Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A szubtrópusi területek növényvilága

A szubtrópusi területek növényvilága

A szubtrópusi övhöz tartozó sivatagok és mediterrán területek növényvilágáról már a korábbiakban sokat megtudhattunk. A térítők mentén kialakult sivatagokat azért nevezzük zonálisaknak, mert kialakulásuk a Föld ezen térségében a geofizikai[122] és makroklimatikus[123] viszonyok miatt törvényszerűen várható. Ha máshol, más okok (pl. helyi időjárási vagy talajeltérések) miatt jönnek létre, nem tekinthetők zonálisaknak. Ilyen nem zonális sivatag pl. a mérsékelt égövben a Góbi-sivatag.

A szubtrópusi sivatagok évi középhőmérséklete 20 °C fölötti, az évi és a napi hőingadozások mértéke pedig igen nagy. A nappali elviselhetetlen hőséget éjszaka akár fagypont alatti hőmérséklet válthatja fel. A félsivatagokban 100 és 200 mm közötti az évi csapadékmennyiség, a sivatagokban még ennyit sem ér el. Ez utóbbi helyeken előfordulhat az is, hogy évekig nem hull csapadék . A szélsőséges körülményekhez többféle módon alkalmazkodhatnak a növények. Az egyik lehetőség, hogy elkerülik a hosszú, száraz periódust. Mag formájában "várakoznak" a csapadékra, s ha az megérkezik, kicsíráznak, és rendkívül rövid idő alatt kivirágoznak, majd termést hoznak. Más növények - mint pl. Amerikában a kaktuszok , Afrikában pedig a kutyatejfélék - párologtatást csökkentő berendezéseikkel és víz szöveteikben való raktározásával veszik fel a küzdelmet a szárazsággal. Helyenként még fatermetű növények is előfordulnak. Észak-Afrikától Dél-Iránig található meg sivatagokban a higroszkópos mozgásáról híres jerikórózsa . Gömb alakúra összetöpörödött, elhalt ágai nedvesség hatására kiterülnek, majd megszáradva ismét összegömbölyödnek. Egykor a zarándokok jelképként hozták magukkal a Szentföldről Európába.

Növényzet nélküli sivatag (Gyovay Lajos felvétele)
Növényzet nélküli sivatag (Gyovay Lajos felvétele)

Óriáskaktusz (Carnegiea gigantea, Cactaceae) (Gyovay Lajos felvétele)
Óriáskaktusz (Carnegiea gigantea, Cactaceae) (Gyovay Lajos felvétele)

Afrikai kutyatejfaj (Euphorbia sp., Euphorbiaceae) (Szabó Mária felvétele)
Afrikai kutyatejfaj (Euphorbia sp., Euphorbiaceae) (Szabó Mária felvétele)

Tegezfa (Aloë dichotoma, Asphodelaceae) a dél-afrikai Namíb-sivatagban (Miczek György felvétele)
Tegezfa (Aloë dichotoma, Asphodelaceae) a dél-afrikai Namíb-sivatagban (Miczek György felvétele)

Józsua-fa (Yucca brevifolia, Agavaceae) az észak-amerikai Monument Valley környékén (Szabó Mária felvétele)
Józsua-fa (Yucca brevifolia, Agavaceae) az észak-amerikai Monument Valley környékén (Szabó Mária felvétele)

Jerikórózsa (Anastatica hierochuntica, Brassicaceae) (Szabó Mária felvétele)
Jerikórózsa (Anastatica hierochuntica, Brassicaceae) (Szabó Mária felvétele)

A mediterrán területek egykori örökzöld erdei a keménylombú erdők voltak. Maradványaik ma már csak kevés helyen lelhetők fel. Aljnövényzetüket is örökzöld növények alkották. Kiirtásuk és a talaj eső általi elhordása következtében a nem művelt területeken szúrós, örökzöld bozót alakult ki, ami olaszul a macchia, franciául pedig a maquis nevet viseli. A hasonló megjelenésű növényzet neve Kaliforniában chaparral. A szárazabb vidékeken térdmagasságúra letörpült bozótot a kelet-mediterráneumban friganának, a nyugat-mediterráneumban pedig garrigue-nek nevezik. A mediterráneum növényei a nagy meleg és az erős napsütés ellen különböző módon védekeznek. Leveleik pl. kevésbé hervadnak el, mert szilárdító szövetekben gazdagok, kemények (az erdők erről kapták nevüket). A levélfonák erős szőrözöttsége a párologtatást, a színi oldal fényessége pedig a besugárzást csökkenti.

Keménylombú erdő magyaltölggyel (Quercus ilex, Fagaceae). A növény levelei csak száraz, meleg klíma mellett ilyen tövisesek (Szabó Mária felvétele)
Keménylombú erdő magyaltölggyel (Quercus ilex, Fagaceae). A növény levelei csak száraz, meleg klíma mellett ilyen tövisesek (Szabó Mária felvétele)

Az áthatolhatatlan macchia egyik alkotója, az érdes szárcsafű (Smilax aspera, Smilacaceae) gubacstölgyön (Quercus coccifera, Fagaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Az áthatolhatatlan macchia egyik alkotója, az érdes szárcsafű (Smilax aspera, Smilacaceae) gubacstölgyön (Quercus coccifera, Fagaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Azokon a szubtrópusi területeken, amelyek egész évben többé-kevésbé csapadékosak, örökzöld babérlombú erdők[124] (más néven: szubtrópusi esőerdők) alakultak ki. Ilyen terület pl. Ázsia monszun[125] által érintett vidéke, Délkelet-Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Chile és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati része. Európában a Balkán-félsziget csapadékosabb részein, valamint a Pireneusokban, a Kaukázusban, az Azori- és a Kanári-szigeteken fordulnak elő babérlombú erdők kisebb foltokban. Az alkotó fafajok pergamenszerű levelei a keménylombúaknál szegényebbek szilárdító szövetekben. Az északi féltekén leginkább babérfélék és örökzöld tölgyfajok, a déli féltekén pedig nyitvatermők jellemzik ezeket az erdőket. Aljnövényzetük gazdag páfrány- és mohafajokban.

Babérlombú erdő Új-Zélandon (Sárospataki Miklós felvétele)
Babérlombú erdő Új-Zélandon (Sárospataki Miklós felvétele)

Phyllocladus glaucus (Podocarpaceae) fillokládiumos hajtása (Sárospataki Miklós felvétele)
Phyllocladus glaucus (Podocarpaceae) fillokládiumos hajtása (Sárospataki Miklós felvétele)



[122] A geofizika a Földnek és légkörének fizikai tulajdonságaival foglalkozó tudományág.

[123] Makroklíma a nagy, több ezer négyzetkilométert meghaladó méretű térségek viszonylag egyöntetű, és a környező térségekétől eltérő éghajlata.

[124] A babérlombú erdőket kevés szilárdító szövetű, kopasz leveleket kialakító, fedett rügyű lombos, illetve ritkábban pikkely- vagy tűlevelű fák alkotják. Elsősorban hegyvidékeken terjedtek el Mikronézia szigetvilágában, a Fokföldön, a Himalája déli lejtőin, Japánban, Floridában, Chilében és Új-Zélandon. Lombkoronaszintjük szegény, gyepszintjük viszont gazdag fajokban. A gyepszintben különösen sok páfrányfaj tenyészik. Jellemző fajaik a babérfélék, a teafélék, az araukáriák és a mamutfenyők (Sequoia spp.).

[125] A monszun leginkább az indiai és délkelet-ázsiai tengerpartokra jellemző időjárás, amelyet nyáron a tenger felől a szárazföld felé tartó páradús, télen pedig a szárazföldekről a tenger felé irányuló száraz légáramlatok alakítanak ki.