Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Magyarország természetes erdőtársulásai

Magyarország természetes erdőtársulásai

Természetes, illetve természetközeli erdőtársulások az ország területének egykor 85%-át fedték, ma pedig már csak legfeljebb 10%-án találhatók meg. Körülbelül ugyanilyen arányban fordulnak elő nem az eredeti természetes növényzetünkhöz tartozó fajokból (pl. akácból, nemes nyárakból, fenyőkből) álló, telepített erdők. A természetes erdők között túlsúlyban vannak az ún. klímazonális erdők, amelyek az adott éghajlati viszonyok között kialakulni képes zárótársulások.

Magyarország legelterjedtebb klímazonális társulása a cseres-tölgyes erdő . A Középhegységben és a Dunántúlon is 250-450 m közötti tengerszint feletti magasságban fordul elő. Uralkodó fafajai a cserfa és a kocsánytalan tölgy . Ezek lombkoronája alatt a behatoló viszonylag nagy mennyiségű fény fejlett cserje- és gyepszint kialakulását teszi lehetővé. Gyepszintjének jellemző pillangósvirágú faja a tavaszi lednek , a pázsitfüvek közül pedig gyakran fordul elő benne a ligeti perje.

Cseres-tölgyes (Quercetum petreae-cerris) cserfával (Quercus cerris, Fagaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Cseres-tölgyes (Quercetum petreae-cerris) cserfával (Quercus cerris, Fagaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Cserfa (Quercus cerris, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Cserfa (Quercus cerris, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)

Tavaszi lednek (Lathyrus vernus, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tavaszi lednek (Lathyrus vernus, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

400-600 m-es tengerszint fölötti magasságban, a cseres-tölgyesek és a bükkösök zónája között, gyertyános-tölgyes erdők találhatók. Uralkodó fafajaik a gyertyán és a kocsánytalan tölgy. Egykor nyirkosabb és hűvösebb talajokon az Alföldön és a Dunántúl völgyeiben is elterjedtebbek voltak a gyertyános tölgyesek, melyek uralkodó faja, a gyertyán mellett, a kocsányos tölgy . A gyertyános tölgyesek lombkoronája jól záródó két szintből áll; a felső szintet a tölgyfák, az alsót pedig a gyertyánfák alkotják. A tölgyesekhez képest kevesebb bejutó fény csak kevéssé fejlett cserjeszint kialakulását teszi lehetővé, és a gyepszintben is csak lombfakadás előtt jelenik meg sok hagymás-gumós koratavaszi faj.

Közönséges gyertyán (Carpinus betulus, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges gyertyán (Carpinus betulus, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) (Babos Károly felvétele)

Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A bükkös erdők 600 m tengerszint feletti magasság fölött, az északi lejtőkön már alacsonyabban is előfordulnak. Elterjedésük alsó határán a gyertyánnal és a tölggyel is elegyednek, feljebb viszont önállóan alkotnak erdőket. Sima, szürke kérgükről a bükkfák jól fölismerhetők . Zárt lombkoronájuk alatt fejletlen cserjeszint és kevés árnyéktűrő fajból álló gyepszint húzódik meg. Csak a koratavaszi hagymás-gumós aszpektus gazdagabb fajokban.

Bükkerdő (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő (Turcsányi Gábor felvétele)

Bükkfa (Fagus sylvatica, Fagaceae) törzse (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkfa (Fagus sylvatica, Fagaceae) törzse (Turcsányi Gábor felvétele)

Éghajlati okok miatt természetes fenyőerdők hazánkban csak a nyugati országrészben fordulnak elő. Leggyakoribb alkotójuk az erdeifenyő , de kevés helyen a jegenyefenyő és a lucfenyő extrazonális[131], elegyes állományai is megtalálhatók. Az említett fenyőfajok gyakran lombos fákkal együtt alkotnak erdőket. Aljnövényzetükben főleg savanyúságtűrő lágyszárú fajok, valamint mohák, zuzmók és gombák tenyésznek.

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) porzós virágokkal (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) porzós virágokkal (Turcsányi Gábor felvétele)

Jegenyefenyő (Abies alba, Pinaceae) (Babos Károly felvétele)
Jegenyefenyő (Abies alba, Pinaceae) (Babos Károly felvétele)

Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)
Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel (Turcsányi Gábor felvétele)

Hazai erdőtársulásaink között olyanok is előfordulnak, amelyek nem elsősorban az éghajlati zónákhoz, hanem sokkal inkább a szélsőséges talaj-, víz-, alapkőzet- vagy domborzati viszonyokhoz kötődnek. Ezeket a társulásokat intrazonálisaknak nevezzük. A vízfolyások mentén pl. a magas talajvízszinthez, valamint az évenkénti többszöri elárasztáshoz alkalmazkodott ligeterdők találhatók. A víz melletti legalacsonyabb területeken a bokorfüzesek, magasabb térszínen pedig a fűz-nyár (ún. puhafás) ligeterdők előfordulása jellemző . Ezeknél is magasabban, többnyire ármentes területen helyezkednek el zárótársulásként a tölgy-kőris-szil (ún. keményfás) ligeterdők. A bokorfüzest különböző fűzfajok - pl. kosárfonó fűz -, a fűz-nyár ligeterdőt a fehér fűz és a fekete nyár mellett elsősorban enyves éger , a tölgy-kőris-szil ligeterdőt pedig kocsányos tölgy , magyar kőris és vénicfa alkotja.

Ártéri bokorfüzes és puhafás ligeterdő (Turcsányi Gábor felvétele)
Ártéri bokorfüzes és puhafás ligeterdő (Turcsányi Gábor felvétele)

Fehér fűz (Salix alba, Salicaceae) (Kalapos Tibor felvétele)
Fehér fűz (Salix alba, Salicaceae) (Kalapos Tibor felvétele)

Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Olyan lefolyástalan területeken, ahol a tőzeges talajt az év nagy részében víz borítja, az égeres láperdő a zárótársulás. Az enyves éger mellett a magyar kőris és a közönséges nyír a legfontosabb fafaja. A gyepszintben vízi és mocsári növények találhatók. Lápi bokorfüzeseink több jégkorszakból ittmaradt növényfajunk lelőhelyei.

Égeres láperdő (Dryopteridi-Alnetum) (Turcsányi Gábor felvétele)
Égeres láperdő (Dryopteridi-Alnetum) (Turcsányi Gábor felvétele)

Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Homoki erdeink kialakulásában az alapkőzet játssza a döntő szerepet. A homokbuckák melegebb, szárazabb tetején és oldalain nyílt homoki (pusztai) tölgyesek, a mélyebben fekvő, jobb vízellátottságú területeken pedig zárt gyöngyvirágos-tölgyesek alakultak ki. Ez utóbbi társulás homokterületeink zárótársulása. A homoki tölgyesek uralkodó fafaja a kocsányos tölgy . A Duna-Tisza közén a nyílt homoki tölgyesek helyén nyáras-borókások jelennek meg.

Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kocsányos tölgy (Quercus robur, Fagaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Bugaci nyáras-borókás (Junipero-Populetum albae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bugaci nyáras-borókás (Junipero-Populetum albae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A domborzat által befolyásolt erdők középhegységeink lejtőin fordulnak elő. A szárazabb, meleg déli lejtőkön a molyhos-tölgyesek kisebb állományai találhatók. Uralkodó fafajuk a molyhos tölgy és a virágos kőris . Alattuk fejlett cserje- és gyepszint helyezkedik el. Köves törmeléklejtőkön és sziklás helyeken hársas-kőrises sziklaerdők fordulnak elő. Uralkodó fajaik a nagylevelű hárs, a kiselevelű hárs és a magas kőris , és gyakoriak benne a hegyi juhar és a korai juhar is. Szélsőséges termőhelyük nagyon érzékeny a fakitermelésre.

Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Fagaceae) levelének fonáka (Turcsányi Gábor felvétele)
Molyhos tölgy (Quercus pubescens, Fagaceae) levelének fonáka (Turcsányi Gábor felvétele)

Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)
Virágos kőris (Fraxinus ornus, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)

Kislevelű hárs (Tilia cordata, Tiliaceae) virágzata a rekauleszcencia jelenségével (Turcsányi Gábor felvétele)
Kislevelű hárs (Tilia cordata, Tiliaceae) virágzata a rekauleszcencia jelenségével (Turcsányi Gábor felvétele)

Magas kőrisfa (Fraxinus excelsior, Oleaceae) (nagyobb, fekete rügyekkel) és virágos kőrisfa (F. ornus, Oleaceae) (kisebb, világosszürke rügyekkel) rügyes hajtása (Seregélyes Tibor felvétele)
Magas kőrisfa (Fraxinus excelsior, Oleaceae) (nagyobb, fekete rügyekkel) és virágos kőrisfa (F. ornus, Oleaceae) (kisebb, világosszürke rügyekkel) rügyes hajtása (Seregélyes Tibor felvétele)

Hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Hegyi juhar (Acer pseudo-plantanus, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Korai juhar (Acer platanoides, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Korai juhar (Acer platanoides, Aceraceae) (Seregélyes Tibor felvétele)



[131] Extrazonális egy társulás, ha a helyi különleges éghajlati viszonyok miatt saját zónáján kívül fordul elő.