Növénytan
Hazai fátlan társulásaink kialakulására az alapkőzet, a rajta kialakult talaj, ez utóbbi vízháztartása és a domborzat volt legnagyobb hatással. Az említett környezeti feltételek sokféle kombinációja miatt igen változatos társulások alakultak ki. Legtöbb egykori élőhelyüket ma mezőgazdasági célokra hasznosítják.
A homok mint alapkőzet sajátosságai játszottak döntő szerepet a homoki gyepek kialakulásában. E sajátosságok közül legfontosabb a homokbuckák szélhordás miatti mozgása, valamint a meleg, száraz mikroklíma, ami leginkább a buckák déli lejtőire jellemző. A futóhomokot a homoki szukcesszió egyre jobban záródó társulásai kötik meg. A folyamat pionír társulása a rozsnokos pusztagyep, amely főleg egyéves növényekből, valamint mohákból és zuzmókból áll. Ezt követi a már nagyobbrészt évelő fajokat tartalmazó nyílt homoki pusztagyep , majd a zárt gyepszintű homokpusztarét. Ez utóbbiba fokozatosan betelepülnek a fák, a nyílt, majd a zárt homoki tölgyerdőt kialakítva.
A szikesek társulásai olyan talajokon jönnek létre, amelyekben a sók - különösen a Na-sók - a nagy nyári melegben bekövetkező erős vízpárolgás miatt fölfelé mozognak, és a talajfelszínen vagy annak közelében felhalmozódnak. A sófelhalmozódás miatt a talaj fizikai tulajdonságai nagyon kedvezőtlenekké válnak. A morzsás szerkezet hiánya miatt gyenge a szikes talajok levegő- és vízszolgáltató képessége, és felszínén szélsőségesek a hőingadozások. Az ilyen körülményeket csak az ún. sós-sivatagi, illetve félsivatagi növények képesek elviselni. E növények jellemző tulajdonságai az erős, karószerű, nagy nedvszívó képességű gyökér, a hajtás szétterülése a talaj felszínén és a pozsgás alkat .
Száraz és nedves szikeseket ismerünk. A száraz szikesek szélsőséges élőhelye a vakszik, ahol a talaj felszíne a sók felhalmozódásától fehér színű. Általában a kora tavaszi vízborítás után hamar kiszárad. A nedves szikesek nyár elejéig, és később is gyakran vízzel fedettek. A vakszikkel megegyező talajviszonyok között alakul ki rajtuk a szikfok-növényzet . Mind a vaksziken, mind a szikfokon gyakran előfordul a szikesek jellemző növénye, az orvosi székfű vagy kamilla .
A sziklagyepek a Magyar-középhegység csekély talajborítottságú, köves-sziklás helyeinek pionír társulásai . Három típusuk szilikátos alapkőzeten (pl. a Badacsony környéki vulkanikus kúpokon), mészkövön (pl. a Bükkben és az Aggteleki-karszton), illetve dolomiton (pl. a Budai-hegységben és a Vértesben) alakult ki. Mivel pionír társulások, növényzetük csak foltokban borítja a felszínt.
A sziklagyepek a szukcesszió folyamán lejtősztyepprétekké alakulnak át. Az alapkőzet hatása itt már kevésbé érvényesül a vastagabb talajréteg miatt. A társulások alkotó fajai egy rövid, száraz nyári periódus kivételével kora tavasztól őszig virágba borítják élőhelyeiket. Mind a sziklagyepekben, mind pedig a lejtősztyeppréteken sok a védelemre érdemes faj.
