Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A víz és a növények kölcsönhatása

A víz és a növények kölcsönhatása

A víz nélkülözhetetlen résztvevője és közege az élőlényekben lezajló kémiai folyamatoknak, így minden életfolyamatnak. A hőmérséklet mellett a fajok elterjedésének legfontosabb meghatározója. Az egysejtű és a telepes növények döntő többségének és nem kevés hajtásos növénynek is a víz az élettere .

Süllőhínáros békaszőlőhínár (Myriophyllo-Potamogetonetum) hínáros békaszőlővel (Potamogeton perfoliatus, Potamogetonaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Süllőhínáros békaszőlőhínár (Myriophyllo-Potamogetonetum) hínáros békaszőlővel (Potamogeton perfoliatus, Potamogetonaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A szárazföldi hajtásos növények vízforgalmában három folyamat játszik jelentős szerepet: a víz gyökerek általi felvétele, szállító edénynyalábokban való szállítása és gázcserenyílásokon keresztüli elpárologtatása. Az említett növények vízellátottsága ennélfogva leginkább a talaj nedvességtartalmától függ. Párologtatásukat, és így vízellátottságukat azonban a levegő hőmérséklete, páratartalma és mozgása is befolyásolja. A talaj vízutánpótlása többnyire a csapadékból származik. A csapadék és a növényzet kapcsolata korántsem egyoldalú. A növényzet is, vízvisszatartása, illetve párologtatása révén nagy hatást gyakorol az élőhely és környezete éghajlatára, és azon belül csapadékviszonyaira.

Pázsitfű bojtos gyökérrendszere (Turcsányi Gábor felvétele)
Pázsitfű bojtos gyökérrendszere (Turcsányi Gábor felvétele)

Egyszikű növény kollaterális zárt edénynyalábjának keresztmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Egyszikű növény kollaterális zárt edénynyalábjának keresztmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Gázcserenyílás (stoma) a kutikulával borított bőrszövetben (epidermis) (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Gázcserenyílás (stoma) a kutikulával borított bőrszövetben (epidermis) (Fridvalszky Lóránt felvétele)

A növények vízháztartásuk alapján két nagy csoportba sorolhatók. A változó vízállapotúak csoportjába azok tartoznak, amelyek víztartalma a környezet vízellátottságának függvénye. Párologtatást szabályozó berendezéseik nincsenek, de jól tűrik a kiszáradást. Nedvességhez jutva ismét felélednek. Ilyen számos moszat-, zuzmó- és mohafaj, de a harasztok, sőt a zárvatermők köréből is ismert néhány képviselőjük.

A hajtásos növények, a moszatokkal, a zuzmókkal és a mohákkal ellentétben, víztartalmuk egy részének elvesztésébe gyakran belepusztulnak. Ugyanakkor párologtatást csökkentő berendezéseik révén víztartalmukat bizonyos változó vízellátás mellett is szabályozni tudják. Ezért ezek a növények az állandó vízállapotúak csoportjába tartoznak. A víztartalom szabályozása természetesen csak bizonyos határok között lehetséges. A sivatagok és a füves puszták növényei gyakran nem viselik el a hirtelen kiszáradást. A nedvesebb élőhelyek és a vizek növényeit ritkábban fenyegeti a kiszáradás veszélye.