A társulások jellemző összetétele az élőhely^[166] környezeti feltételeit tűrő fajokból alakult ki az evolúció^[167] folyamán, a populációk közötti segítő és gátló kapcsolatok alakulásának eredményeképpen. Egy táj jellemző tulajdonságait nemcsak a tájkép szempontjából, hanem biológiai értelemben is mindenekelőtt növénytársulásai határozzák meg, hiszen a többi szervezetnek közvetlenül vagy közvetve ezek nyújtanak táplálékot, illetve élő- és búvóhelyet.

Egy esőerdei és egy sivatagi növénytársulás között szembeszökőek az alapvető eltérések. Rögtön szembetűnik pl., hogy a sivatagi társulás fajokban szegény és nagyon egyszerű felépítésű, míg az esőerdei társulás fajokban rendkívül gazdag és bonyolult struktúrájú.

Esőerdő (Gábris Gyula felvétele)

Sivatag (Gyovay Lajos felvétele)

Nem ilyen egyszerű a dolgunk, ha pl. egy lápréttársulást egy mocsárrétitől akarunk megkülönböztetni. A társulások felismerését, illetve egymástól való megkülönböztetését azok összetételének minőségi és mennyiségi vizsgálata segíti.

Kiszáradó láprét (Molinietum coeruleae) kígyógyökerű keserűfűvel (Polygonum bistorta, Polygonaceae) és őszi vérfűvel (Sanguisorba officinalis, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Mocsárrét réti kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi), sárga nőszirommal (Iris pseudacorus) és kúszó boglárkával (Ranunculus repens) (Seregélyes Tibor felvétele)

Már az alkotó fajok megszámolása is sok információt nyújt egy társulásról. Még többet tudunk meg róla, ha a populációk egyedszámát, illetve előfordulásának viszonylagos gyakoriságát, vagy - növények esetében - relatív borításukat is megállapítjuk. Az így kapott adatok azután a társulás azonosításához, sőt környezeti feltételeinek megismeréséhez is rendkívül jól felhasználhatók.

A társulást alkotó fajok száma, valamint az egyes fajok viszonylagos gyakorisága együttesen az ún. sokféleségként (idegen szóval: diverzitásként) vizsgálható. A két elképzelhető szélsőséges eset az, amikor minden egyed egy fajhoz, illetve minden egyed különböző fajokhoz tartozik. Legkisebb a sokféleség az előbbi, legnagyobb pedig az utóbbi esetben. A valóságban - nagyon ritka kivételektől eltekintve - e két szélsőség közötti állapotokkal találkozhatunk. A társulást megzavaró külső - pl. emberi - hatásokra annak sokfélesége általában megváltozik. A hatás erősségétől nagymértékben függ, hogy a változás milyen irányú. Erős külső hatásra pl. rendszerint csökken a sokféleség, mert sok ritka faj populációja eltűnik, miközben egy vagy kevés, zavarást tűrő faj populációja uralkodóvá válik.

A társulást alkotó populációk függőleges térbeli elrendeződésével, a szintezettséggel, már korábban foglalkoztunk. A szinteket - nagymértékben eltérő magasságuknál fogva - a növények határozzák meg. Az egyes populációk szintekbe való rendeződésének alapja az evolúció^[168] folyamán kialakult környezeti igényeik különbözősége. Nyilvánvalóan más-más környezeti feltételek jellemzőek a lombkoronára, a cserjeszintre, a gyepszintre, a mohaszintre és a talajszintre. A környezeti feltételek közül a fénynek van kiemelkedő szerepe a szintezettség kialakulásában. A fényigényesebb fajok magasabbra nőnek, a kevesebb fényt igénylők pedig az alsóbb szintekben helyezkednek el. A környezeti feltételek azt is meghatározzák, hogy adott élőhelyen mekkora számú és milyen minőségű szintek alakulhatnak ki. A csapadékhiányos füves puszták övében pl. sokkal kevesebb a szintek száma, mint a bőséges csapadékellátottságú és kiegyenlített hőmérsékletű esőerdőkben.

A társulásokat alkotó populációk nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is egyenlőtlenül oszlanak meg. Az egyenlőtlen megoszlás következménye a mintázatok kialakulása. Mintázatok egyrészt a környezeti erőforrások változatos megoszlása, másrészt pedig az egyes fajok eltérő szaporodásmódja miatt jönnek létre. A növények között pl. gyakori a sarjakkal történő szaporodás, aminek eredményeképpen populációik csoportokba rendeződnek . A gombák termőtestei is azért jelennek meg gyakran ún. boszorkánykörökben , mert fonalaik a spórák kihajtásának pontjától terjednek fokozatosan szét.

Vegetatív terjedés (Carex humilis, Cyperaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades, Basidiomycetes, Tricholomataceae) boszorkánygyűrűi (Bodonyi Nóra felvétele)