Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Az élővilág védelme

Az élővilág védelme

Az ember térhódításával és környezetszennyező tevékenységével az élővilág nagyon sok faját[178] és társulását végveszélybe sodorja. Egyes becslések szerint legalább évi 50000 (azaz napi 140) gerinctelen faj tűnik el visszavonhatatlanul a Föld felszínéről élőhelyük, leginkább a trópusi esőerdők elpusztítása miatt. Naponta legalább egy madár, emlős vagy virágos növényfaj vész el örökre. A Föld egykor egyik legnépesebb madárfaját alkotó észak-amerikai vándorgalambot is ma már csak James Audubon festőművész képéről ismerhetjük meg. A kipusztult, illetve veszélyeztetett fajokat ma már a legtöbb országban védelem alá helyezik, és ún. Vörös Könyvekben ismertetik.

Az esőerdő kiirtása következtében kialakult másodlagos vegetáció (Berényi Béla felvétele)
Az esőerdő kiirtása következtében kialakult másodlagos vegetáció (Berényi Béla felvétele)

A fajok védelmét leginkább élőhelyeik védelmével lehet biztosítani. Így az egyes biomok még megmaradt értékes társulásai is megóvhatók. Ezért hoznak létre nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket és természetvédelmi területeket. Ezeken fokozottan ügyelnek a védett fajok populációinak alakulására, a természetvédelmi szabályok betartására, valamint az ott folytatott gazdasági és egyéb (pl. turisztikai, üdülési) tevékenységekre. Ma már egyre nagyobb súlyt kap az aktív természetvédelem, amikor a szakemberek a természet folyamataiba a fajok, a társulások és a táj védelme érdekében (pl. kaszálással, legeltetéssel, fák gyérítésével, vízszabályozással, a szaporodás elősegítésével) beavatkoznak.



[178] Egy fajhoz tartozónak azokat a közös származású, főbb tulajdonságaikban egymáshoz hasonló és másoktól különböző egyedeket tekintjük, amelyek egymással keresztezve szaporodóképes utódokat hoznak létre.