Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A citoplazma

A citoplazma

A citoplazma a sejtmag mellett a protoplaszt egyik fő alkotója. Kocsonyás, szemcsés alapállományában (cytosol, cytoplasma-matrix, hyaloplasma) különböző alakú és méretű, többnyire membránnal határolt sejtorganellumok helyezkednek el. Legkülső rétege a sejthártya (plasmalemma).

Osztódó szövet 3 sejtjének részlete membránokkal (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Osztódó szövet 3 sejtjének részlete membránokkal (Fridvalszky Lóránt felvétele)

A plazmalemma elektronmikroszkópos vizsgálatakor nagyobb nagyítással a más membránokra is jellemző sötét-világos-sötét rétegeket ismerhetjük fel. Angolul ezt a megjelenést unit-membrán felépítésnek nevezték el. A plazmalemma teljes vastagsága 8-12 nm. Ebből mintegy 3,5 nm-t a középső, világos réteg, kétszer 2,5-3,5 nm-t pedig a két szélső, sötét réteg tesz ki. Ez utóbbiak közül a külső sötétebbre színeződik, mint a citoplazma felé eső, valószínűleg a membrán aszimmetriáját jelezve. A plazmalemma számos fontos feladatot lát el a sejt életében. Anyagokat transzportál a protoplaszt és a környezete között, szintetizálja és kötegekbe rendezi a sejtfal mikrofibrillumait, és felfogja a sejt növekedésében és differenciálódásában szerepet játszó külső jeleket.

A plazmalemmából sokszor betüremkedések nyúlnak be a citoszolba. Ezek egy része membránfúziós folyamatokat jelez. Membránok fúziója bekövetkezhet pl. sejtfalanyagok kiválasztásakor vagy külső anyagok bekebelezésekor.

A plazmalemma a növényi test valamennyi élő sejtjének sejtfallal határolt üregét (lumen) folyamatosan kibéleli. Folyamatosságát az egész testen belül a plazmodezmoszok (plasmodesmos) biztosítják, amelyek plazmalemma által határolt, s a szomszédos sejteket egymással összekötő citoplazmafonalak. A plazmodezmoszok közepén egy dezmotubulusnak nevezett csövecske húzódik, amely a szomszédos sejtek endoplazma- tikus hálózatainak ciszternáit köti össze. A dezmotubulus közepén gyakran egy tengelyirányú, központi rudacska is megfigyelhető.

Plazmahidak (plasmodesmos) ívelnek át a szomszédos sejteket elválasztó sejtfalakon keresztül (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Plazmahidak (plasmodesmos) ívelnek át a szomszédos sejteket elválasztó sejtfalakon keresztül (Fridvalszky Lóránt felvétele)

A plazmodezmoszok emelik a soksejtű növényt önálló sejtek halmazából egymással kölcsönös összeköttetésben álló protoplasztok társulásává. Az anyagok sejtek közötti áramlásának elősegítésével olyan szöveteket is táplálnak, amelyek távol esnek a táplálékforrástól. Útvonalat biztosítanak továbbá az ingerületek terjedésének, és így a növényi test különböző részeinek aktivitását is koordinálják. Nagy membránfelületükkel a tápanyagfelvételi folyamatokban is részt vesznek.

Új plazmodezmoszok leginkább akkor keletkeznek, amikor a sejtlemez anyagai a sejtosztódás során lerakódnak. Az endoplazmatikus hálózat ciszternái ilyenkor - minden bizonnyal a fragmoplaszt mikrotubulusainak közreműködésével - keskenyebb oldalukkal a sejtlemez irányába fordulnak, és egyes darabjaik áthatolnak annak egyik oldaláról a másikra. A sejtlemez anyagainak tömörödése az endoplazmatikus hálózat sejtek között átnyúló darabjait az azokat körülvevő citoplazma-fonállal együtt összeszorítja, a plazmodezmosz végleges formáját kialakítva. Újabb vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy plazmodezmoszok a már kialakult sejtfalban másodlagosan is létrejöhetnek.

A citoszol viszkózus anyag. Benne finom fehérjeszálak (microfilamentum) alkotnak hálózatot . A citoplazmaváz (cytosceleton) kialakításában vesznek részt. Hozzákapcsolódnak a mikrotubulusok, a riboszómák és a citoplazmában előforduló membránok felszínéhez. Rendezett elhelyezkedésükkel az anyagok és a sejtalkotók alapplazmában való helyváltoztatását szabályozzák.

A citoplazma finom vázát (cytosceleton) alkotó fehérjefonalak (Fridvalszky Lóránt felvétele)
A citoplazma finom vázát (cytosceleton) alkotó fehérjefonalak (Fridvalszky Lóránt felvétele)