Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Endoplazmatikus retikulum

Endoplazmatikus retikulum

Az endoplazmatikus hálózat vagy endoplazmatikus retikulum (rövidítve: ER) a citoplazmát behálózó ciszternák vagy tubulusok által alkotott bonyolult rendszer . Legnagyobb tömegben a citoplazma belső rétegeiben (endoplasma) fordul elő. A plazmalemmáénál vékonyabb, 5-6 nm vastagságú membránjai egy, a sejtmaghártyától a plazmalemmáig terjedő belső, elágazó teret zárnak közre. Az ER szoros kapcsolatban áll a Golgi-apparátussal, a sejtmag kettős határolóhártyájával, a mikrotestekkel és a plazmodezmoszokon keresztül a szomszédos sejtek endoplazmatikus retikulumával. A sejtek kiválasztó tevékenységének és a sejteken belüli szállítási folyamatoknak a kiindulópontja. A sejt lipidjeinek, fehérjéinek és membránalkotók- hoz kötődő szénhidrátjainak szintézisében vesz részt. A membránok által körbezárt tere, valamint membránjainak összetétele és megjelenése is a sejt élete alatt folyamatosan változik. Morfológiája a sejt típusától, anyagcseréjének aktivitásától és fejlődési állapotától függően is rendkívül változatos lehet.

Endoplazmatikus retikulum, diktioszómák, mitokondriumok, plasztisz és vakuólum növényi sejtekben (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Endoplazmatikus retikulum, diktioszómák, mitokondriumok, plasztisz és vakuólum növényi sejtekben (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Plazmahidak (plasmodesmos) ívelnek át a szomszédos sejteket elválasztó sejtfalakon keresztül (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Plazmahidak (plasmodesmos) ívelnek át a szomszédos sejteket elválasztó sejtfalakon keresztül (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Az ER-formák változatossága funkcióinak sokféleségét is mutatja. Az egész sejtet behálózva annak belső kommunikációs és transzportrendszereként funkcionál. Lipid-előállításával a membránszintézis legfőbb helye, és így más sejtalkotók képzéséhez jelentősen hozzájárul. Bizonyítottan részt vesz a mitokondriumokat, a Golgi-apparátust, a glioxiszómákat, a vakuólumokat és a szferoszómákat alkotó lipidek kialakításában. Fehérjéket szintetizál, amelyek a sejtből kijuthatnak, membránalkotókká válhatnak, vagy felhalmozódhatnak fehérjetestek formájában. Mivel az ER-nek az auxin hormon[189] (indol-ecetsav) megkötésére alkalmas kötőhelye is van, a sejtben minden bizonnyal igerületfelvevő és irányító szerepet is betölthet. A geotrópos ingerek[190] érzékelésével a gyökerek gyökérsüvegsejtjeiben is elláthat regulációs feladatokat. Amikor ugyanis a fiatal gyökereket függőleges helyzetükből elmozdítjuk, számos faj gyökérsüvegének ún. helyzetérzékelő, "sztatocita" sejtjeiben az amiloplasztiszok leülnek a legmélyebb pontra, az ER pedig - mintegy 10 perc alatt megváltoztatva addigi szimmetrikus elrendeződését - a csúcsi részben halmozódik fel. Az endoplazmatikus retikulum két, morfológiailag és funkcionálisan eltérő formája különböztethető meg: a durva felszínű vagy szemcsés és a sima felszínű ER.

A durva felszínű ER-t riboszómák borítják, a sima felszínű viszont riboszómamentes. A sima felszínű ER nem ciszternákból, hanem tubulusok sűrű szövedékéből áll. Ritkán fordul elő a sejtekben. Egyrészt olyan átmeneti ER-darabokon láthatjuk, amelyekből vezikulumok fűződnek le, másrészt azokban a sejtekben is megfigyelhető, amelyekben aktív lipidanyagcsere zajlik. Ilyenek pl. az olajokat, illóolajokat, zsírokat és terpéneket szintetizáló mirigyek.

A durva felszínű ER-t ciszternák alkotják. Ezek külső, citoplazmatikus felszínét többnyire poliszómákká összekapcsolódó ri- boszómák borítják. A riboszómák közreműködésével keletkez- nek azok a fehérjemolekulák, amelyek az ER membránjába vagy üregébe bekerülnek, s onnan a sejt egyéb membránjaiba, illetve a sejt külső környezetébe vagy vakuólumaiba transzportálódnak. Néha a gyorsan és nagy mennyiségben képződő fehérjék miatt az ER belső ürege kitágul. A fehérjékhez sokszor már az ER-ben hozzákapcsolódik egy szénhidrát-molekula. Az így létrejött glikoproteid további feldolgozása és transzportja már a Golgi-apparátus feladata. Nagy mennyiségű durva felszínű ER elsősorban a sok fehérjét szintetizáló sejtekben - pl. aktív szekréciós tevékenységet[191] folytató mirigyekben, a portokok falát kibélelő tapétumsejtekben - figyelhető meg.



[189] Az auxinok növényi növekedési hormonok. Rendkívül kis mennyiségben termelődnek a növényi szövetekben, és a sejtek növekedésére, valamint differenciálódására hatnak. Jelenlétüket és hatásukat kanáriköles csíranövények rügyhüvelyével (coleoptyl) végzett kísérleteivel Charles Darwin mutatta ki.

[190] A geotrópos inger a nehézségi erő által kiváltott inger. Ennek hatására (ún. pozitív geotrópos elmozdulással) irányul a gyökerek növekedése a Föld középpontja irányába, illetve (ún. negatív geotrópos elmozdulással) növekszik a hajtás a gyökerekkel ellentétes irányba.

[191] Szekrétum tágabb értelemben a sejt vagy szervezet által a testen kívülre kiválasztott olyan anyagcseretermék, amely ott valamilyen feladatot tölt be. Ez a feladat gyakran a tápanyagok megemésztése.