Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A mozgással kapcsolatos sejtszervecskék

A mozgással kapcsolatos sejtszervecskék

Az állati sejtekben általánosan elterjedt sejtközpontot (cytocentrum, centrosoma, kinetosoma) mindeddig csak kevés növényi sejtben sikerült kimutatni. A zárvatermőkben nem találták meg. Előfordulása csak a csillós vagy ostoros sejtekkel bíró csoportokra - algák, mohák, harasztok, ősibb nyitvatermők - jellemző. A gombák sejtjei közül is csak az ostorosok tartalmazzák. Két részből áll: egy központi testből (centriolum) és az azt körülvevő elektronsűrű[240] anyagból (centrosphaera). A centriólum henger alakú. Hossza 0,25-tól több µm-ig terjed, átmérője 200 nm. Fala 9 db, egyenként három csövecskét /mikrotubulust/ tartalmazó egységből épül fel. A csövecskék egymáshoz viszonyítva meghatározott szögben rendeződnek el. Fő alkotójuk a tubulin nevű fehérje, amelynek molekulái egy spirális vonal mentén fűződnek fel. A centroszféra szintén sok tubulin molekulát tartalmaz. Mitotikusan osztódó sejtekben a centriólumok mindig párosával találhatók (nevük ilyenkor diplosoma), és egymással 90°-os szöget zárnak be. Az új centriólum-kezdemények vagy a meglévőből válnak le, vagy pedig újonnan szintetizálódnak alkotó molekuláikból. A sejtközpont a magorsófonalak létrehozásával közreműködik a sejtosztódásban. A csillók és az ostorok alapi teste is valószínűleg belőle keletkezik. A mikrotubulusok képzésének valószínűleg a centroszféra a színtere.

A számtartó sejtosztódás (mitózis) végszakasza (telofázisa) a vöröshagyma (Allium cepa, Alliaceae) gyökércsúcsának osztódó szöveti sejtjében (Fridvalszky Lóránt felvétele)
A számtartó sejtosztódás (mitózis) végszakasza (telofázisa) a vöröshagyma (Allium cepa, Alliaceae) gyökércsúcsának osztódó szöveti sejtjében (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Ostorok (flagellum) és csillók (cilium) az egysejtű algákon és gombákon, valamint a mohák és a harasztok hímivarsejtjein fordulnak elő. Az ostorok kisebb számúak (1-2) és hosszabbak, mint a csillók. Az eukarióta sejtek ostorai és csillói egymással azonos, de a baktériumok ostoraitól eltérő felépítésűek. Az előbbiek 200 nm átmérőjűek, felszínüket plazmamembrán borítja. Fő alkotóik a tubulin molekulákból a centriólumoknál leírt módon felépülő mikrotubulusok. 9 periferikus és 2 központi elhelyezkedésű egységet tartalmaznak. Központi egységeiket egy-egy, a periférián levőket pedig két-két mikrotubulus alkotja. A periferikus, párosan elhelyezkedő mikrotubulusok egyikének egy-egy csavarulatát 13 tubulinmolekula építi fel, míg másika 10 molekulával csatlakozik az előbbi oldalához.

Az alapi vagy bazális test (blepharoplast) a csillókat és az ostorokat horgonyozza le a sejtben. Felépítése hasonlít a centrióluméra. Mikrotubulusai 9+0-ás elrendeződésűek, periferikus elemei pedig hármasával állnak. A sejt központja felé eső (proximális) oldalának közepén egy 60 nm átmérőjű struktúra figyelhető meg, amelyből küllőszerű rostok indulnak ki a periferikus mikrotubulusok irányába. Bazális test jelenléte nélkül nem alakulnak ki csillók vagy ostorok.



[240] Elektronsűrű a sok elektront tartalmazó, és így az elektronmikroszkópos preparálási eljárások során használt festési eljárásokkal feltűnővé tehető anyag.