Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A bőrszövetrendszer II. - A gyökér elsődleges bőrszövete

A bőrszövetrendszer II. - A gyökér elsődleges bőrszövete

A gyökér elsődleges bőrszövete az epibléma (epiblema, rhizodermis) . A gyökércsúcs osztódó szövetei közül a protoderma (protoderma, dermatogen) hozza létre. Legfontosabb feladata az elsődleges kéreg sejtjeivel együtt a víz és a benne oldott ásványi sók felszívása. Sejtjei vékony falúak, felszínükön se viasz-, se kutikularéteg nincs. Sztómákat sem tartalmaz. A legtöbb növényen a gyökércsúcstól meghatározott távolságban elhelyezkedő sejtjein tömlőszerű kitüremkedések, gyökérszőrök fordulnak elő. A gyökérszőröket kialakító merisztemoidok a trichoblasztok. A gyökérszőrös epiblémasejtek pár nap alatt elpusztulnak, zónájuk azonban a gyökér növekedésével mindig újratermelődik a csúcs irányában. Nincs gyökérszőr az egész testfelületükön keresztül táplálkozó vízi növények gyökerén, és a gyökérszőrök képzése az ektomikorrhizás fák gyökerén is abbamarad a gombapartner megjelenésekor.

Kétszikű tetrarch gyökér keresztmetszete gyökérszőrös rizodermisszel (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kétszikű tetrarch gyökér keresztmetszete gyökérszőrös rizodermisszel (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Gyökérszőrök gyökérkeresztmetszeten (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Gyökérszőrök gyökérkeresztmetszeten (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Az elpusztuló gyökérszőrsejteket a gyökérről való leválásukat követően az elsődleges kéreg legkülső sejtsora, az exodermisz váltja fel. Ennek sejtfalai elparásodnak, és így már nem képesek tápoldatok felvételére. Másodlagosan nem vastagodó gyökerekben sejtjei alkotják a gyökér védőrétegét. Másodlagosan vastagodó gyökerekben viszont kialakul a másodlagos bőrszövet, a periderma.

Az epifiton[288] trópusi orchideák léggyökereit többrétegű elsődleges bőrszövet, a velamen radicis borítja, amely vízmegkötő feladatot lát el.



[288] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.