Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A szállító edénynyalábok

A szállító edénynyalábok

A legtöbb hajtásos növény szerveiben a szállítószövet elkülönült kötegeket, ún. edénynyalábokat (fasciculus) alkot. Annak alapján, hogy háncs- és farészeik hogyan kapcsolódnak egymáshoz, többféle típusukat különböztetjük meg. Ezek gyakran egész rendszertani kategóriákra jellemzők.

Kollaterális nyílt edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kollaterális nyílt edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Egyszerű az edénynyaláb, ha a fa- és a háncselemek külön alkotnak nyalábokat. Ez a típus az egyszikűek gyökerében és a kétszikűek fiatal gyökerében fordul elő. A kétszikűekben 2-2 és 6-6 közötti számú háncs- és fanyaláb, az egyszikűekben még ennél is több figyelhető meg. Mivel az egyszerű edénynyalábok rendszerint sugárirányban rendeződnek el, esetükben gyakran sugaras vagy radiális szállítónyaláb-szerkezetet említünk.

Kék nőszirom (Iris germanica, Iridaceae) poliarch egyszerű, sugaras edénynyalábja U-alakú endodermisszel (Babos Károly felvétele)
Kék nőszirom (Iris germanica, Iridaceae) poliarch egyszerű, sugaras edénynyalábja U-alakú endodermisszel (Babos Károly felvétele)

Az összetett edénynyalábokban a háncs- és a farész elemei egymás mellett helyezkednek el. Felépítésük alapján az alábbi típusaikat különböztetjük meg:

- Kollaterális nyílt a szállítónyaláb, ha azt egy-egy fa- és háncsrész alkotja, amelyek között kambium[300] működik. A kétszikű növények többségének szárára ez a nyalábtípus jellemző.

Kollaterális nyílt edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kollaterális nyílt edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Kambium és farész faparenchimával (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kambium és farész faparenchimával (Fridvalszky Lóránt felvétele)

- Kollaterális zárt a szállítónyaláb, ha azt egy-egy fa- és háncsrész alkotja, amelyek között nem működik kambium[301]. Ebben a nyalábban másodlagos elemek nem jöhetnek létre. Ilyen nyalábjuk van az egyszikűeknek, a zsurlóknak és egyes boglárkaféléknek, valamint a másodlagosan nem vastagodó szerveknek (pl. a leveleknek és a belőlük levezethető virágalkotó-részeknek).

Egyszikű növény kollaterális zárt edénynyalábjának keresztmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Egyszikű növény kollaterális zárt edénynyalábjának keresztmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)

- Bikollaterális vagy kétoldali a nyaláb , ha a farészét a külső és a belső oldalán is háncsrész övezi. A fa- és a háncsrészek között kambium[302] működhet. A tökfélék és a burgonyafélék családjára, valamint a mirtuszvirágúak rendjére jellemző edénynyalábtípus.

Tök (Cucurbita pepo, Cucurbitaceae) kétnyalábkörös szárának keresztmetszete bikollaterális edénynyalábokkal (Nyakas Antónia felvétele)
Tök (Cucurbita pepo, Cucurbitaceae) kétnyalábkörös szárának keresztmetszete bikollaterális edénynyalábokkal (Nyakas Antónia felvétele)

- Koncentrikus (körkörös) a szállítónyaláb, ha egyik alkotóját a másik körbeveszi. Ha a farész van kívül, leptocentrikus (amfivazális), ha pedig a háncsrész van kívül, hadrocentrikus (amfikribrális) típusú. Az előbbi pl. a gyöngyvirág rizómájában,[303] az utóbbi pedig a páfrányok gyöktörzsében[304] fordul elő. A koncentrikus edénynyalábokban nem működik kambium[305].

Gyöngyvirág (Convallaria majalis, Convallariaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Gyöngyvirág (Convallaria majalis, Convallariaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

- Lemezes a szállítónyaláb, ha a fa- és a háncsrészei egymással párhuzamos lemezekben, váltakozva helyezkednek el . Ősi növénycsoportokban, pl. a korpafüvek szárában fordul elő.

Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) heverő szárában lemezes edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) heverő szárában lemezes edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Kapcsos korpafű heverő szárában (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) lemezes edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kapcsos korpafű heverő szárában (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) lemezes edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Az edénynyalábok körül rendszerint parenchimatikus[306] vagy szkelenchimatikus[307] sejtekből álló nyalábhüvely alakul ki, amelynek szerepe a tápanyagok oldalirányú szállítása, illetve a szilárdítás. A kollaterális nyílt szállítónyaláboknak rendszerint csak a külső oldalán, mintegy sapkákat formálva helyezkednek el. A szklerenchimatikus nyalábhüvelyhez esetenként jellegzetes - H, L vagy M alakú - szklerenchima-kötegek csatlakoznak, a szerv szilárdságát fokozva.

Kollaterális nyílt edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kollaterális nyílt edénynyaláb (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Sárkányfa (Dracaena draco, Dracaenaceae) kollaterális zárt edénynyalábja (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Sárkányfa (Dracaena draco, Dracaenaceae) kollaterális zárt edénynyalábja (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Másodlagosan vastagodó (ricinus típusú) kétszikű lágyszár keresztmetszete szklerenchimasapkával és sarkos kollenchimával (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Másodlagosan vastagodó (ricinus típusú) kétszikű lágyszár keresztmetszete szklerenchimasapkával és sarkos kollenchimával (Fridvalszky Lóránt felvétele)

A szállítószövet sokféleképpen rendeződhet el a különböző fajok központi hengerében. Az ősibb növényekben a központi hengert teljesen kitölti úgy, hogy a farész belül, a háncsrész pedig kívül van. Az ilyen központi henger neve protosztéle. A protosztéle háromféle típusát ismerjük. Legegyszerűbb a haplosztéle, amelyben a xilém összefüggő hengert alkot /pl. a csipkeharasztokban/. Keresztmetszetben csillagot formál az aktinosztéle - pl. a harasztok közé tartozó trópusi epifiton[308] Psilotum fajokban -, illetve hosszanti, egymással helyenként összeköttetésben álló lemezekre hasadt a plektosztéle /pl. a korpafüvekben/. A törzsfejlődés során később kialakult harasztokban és a magvas növényekben szifonosztéle jelenik meg, amelyben a központi henger belsejét bélszövet tölti ki, és ezt veszi körül a szállítószövet. Az ektofloikus szifonosztélében a szállítószövetet kívül háncs-, belül pedig faelemek alkotják, míg az amfifloikus szifonosztélében a farészt kívül és belül is háncsrész övezi. A szifonosztéle összefüggő hengert alkothat, vagy pedig nyalábok hálózatából állhat. A nyalábok közötti teret parenchimaszövet[309] tölti ki; a levelek kilépési helye (az ún. levélnyomnyalábok) fölött lévő parenchimaszövet a levélrés (lacuna). Az eusztéle összetett edénynyalábjai az evolúció[310] folyamán az ektofloikus szifonosztéléből keletkeztek. A bikollaterális edénynyalábok ezekből, és nem a kezdetleges felépítésű amfifloikus szifonosztéléből jöhettek létre másodlagos specializálódással. Az eusztélében az edénynyalábok egymással összeköttetésben vannak. Nincsenek viszont összeköttetések az egyszikűek szórt edénynyalábjai között, amelyek ún. ataktosztélét alkotnak.

Liánszár keresztmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Liánszár keresztmetszete (Fridvalszky Lóránt felvétele)



[300] Kambium a növények szárának, valamint gyökerének felülettel párhuzamosan elhelyezkedő osztódó szövete. A szervet olyan osztódásokkal vastagítja, amelyek eredményeképpen keletkező új sejtfalak érintőirányúak (tangenciálisak). A kambium különleges formája a másodlagos bőrszövetet (periderma, paraderma) és a harmadlagos bőrszövetet (rhytidoma) képező fellogén, perikambium vagy parakambium, illetve a sebeket osztódásaival lezáró sebkambium.

[301] Kambium a növények szárának, valamint gyökerének felülettel párhuzamosan elhelyezkedő osztódó szövete. A szervet olyan osztódásokkal vastagítja, amelyek eredményeképpen keletkező új sejtfalak érintőirányúak (tangenciálisak). A kambium különleges formája a másodlagos bőrszövetet (periderma, paraderma) és a harmadlagos bőrszövetet (rhytidoma) képező fellogén, perikambium vagy parakambium, illetve a sebeket osztódásaival lezáró sebkambium.

[302] Kambium a növények szárának, valamint gyökerének felülettel párhuzamosan elhelyezkedő osztódó szövete. A szervet olyan osztódásokkal vastagítja, amelyek eredményeképpen keletkező új sejtfalak érintőirányúak (tangenciálisak). A kambium különleges formája a másodlagos bőrszövetet (periderma, paraderma) és a harmadlagos bőrszövetet (rhytidoma) képező fellogén, perikambium vagy parakambium, illetve a sebeket osztódásaival lezáró sebkambium.

[303] A rizóma vagy gyöktörzs vastag, évelő föld alatti módosult szár, rendes vagy járulékos rügyekkel és pikkelyszerű allevelekkel.

[304] A rizóma vagy gyöktörzs vastag, évelő föld alatti módosult szár, rendes vagy járulékos rügyekkel és pikkelyszerű allevelekkel.

[305] Kambium a növények szárának, valamint gyökerének felülettel párhuzamosan elhelyezkedő osztódó szövete. A szervet olyan osztódásokkal vastagítja, amelyek eredményeképpen keletkező új sejtfalak érintőirányúak (tangenciálisak). A kambium különleges formája a másodlagos bőrszövetet (periderma, paraderma) és a harmadlagos bőrszövetet (rhytidoma) képező fellogén, perikambium vagy parakambium, illetve a sebeket osztódásaival lezáró sebkambium.

[306] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.

[307] A szklerenchima erősen megvastagodott falú, szűk sejtüregű, élő anyagot nem tartalmazó sejt vagy szövet. A szilárdításban játszik szerepet.

[308] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.

[309] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.

[310] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.