Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Mechanikai vagy szilárdító alapszövetek

Mechanikai vagy szilárdító alapszövetek

A mechanikai alapszöveteknek nagy szerepük volt a szárazföldek növények általi meghódításában. Szilárdságot és ugyanakkor rugalmasságot is biztosítottak a kiterjedt lombozatot és gyakran nagy tömegű termést is viselő lágy-, valamint az akár 100 m-es magasságot is elérő fásszáraknak. A szilárdság, illetve a rugalmasság biztosításának kettős feladatát a sejtfaluk vastagodásában eltérő kollenchima- (collenchyma) és szklerenchimaszövetek (sclerenchyma) látják el.

A kollenchima olyan élő sejtekből áll, amelyek fala egyenlőtlenül vastagodott. Benne sokszor kloroplasztiszok is megfigyelhetők. Sejtfalai főleg pektint és cellulózt tartalmaznak. Elsősorban a fiatal, növekvő szervekben (szárakban, levelekben, virágrészekben, termésekben és fénynek kitett gyökerekben) fordul elő, de a lágyszárúak idősebb szerveiben is gyakori. A fiatal szövetekben a sejtekkel együtt nyúlik meg, az idősebbekben viszont már kicsi a plaszticitása[319]. Ahol parenchimasejtekkel[320] együtt fordul elő, a két szövet közötti átmeneti formák is megfigyelhetők. Szélnek vagy más mechanikai hatásnak (pl. rázásnak) kitett szövetekben erősebben fejlett. Ha falai elfásodnak, szklerenchimává[321] alakulhat. Dedifferenciálódással[322] másodlagos merisztémává is válhat. A sarkos kollenchimában a sejtfalak azon szögletei vastagszanak meg, ahol 3 vagy több sejt találkozik egymással. Jól megfigyelhető a szőlő, a begónia, a tök és a répa levélnyelében, valamint a burgonya szárában. A lemezes kollenchimában elsősorban a sejtek érintő irányú (tangenciális) falai vastagszanak meg. Ilyen szövettípus jellemző a fekete bodza és a rebarbara szárának kérgére. A hézagos kollenchimában a vastagodások ott alakulnak ki, ahol a fal sejtközötti járatokkal érintkezik. Előfordul a fészekvirágzatúak, a zsályák, a mályvafélék és a selyemkóró levélnyelében.

Sarkos kollenchima közönséges tök (Cucurbita pepo, Cucurbitaceae) szárának hipodermájában (Nyakas Antónia felvétele)
Sarkos kollenchima közönséges tök (Cucurbita pepo, Cucurbitaceae) szárának hipodermájában (Nyakas Antónia felvétele)

Bortermő szőlő (Vitis vinifera, Vitaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bortermő szőlő (Vitis vinifera, Vitaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Közönséges tök (Cucurbita pepo, Cucurbitaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Közönséges tök (Cucurbita pepo, Cucurbitaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Takarmányrépa (Beta vulgaris convar. crassa provar. crassa, Chenopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Takarmányrépa (Beta vulgaris convar. crassa provar. crassa, Chenopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Burgonya (Solanum tuberosum, Solanaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Burgonya (Solanum tuberosum, Solanaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Lemezes kollenchima (Nyakas Antónia felvétele)
Lemezes kollenchima (Nyakas Antónia felvétele)

Fekete bodza (Sambucus nigra, Sambucaceae) csonthéjas termésekkel (Turcsányi Gábor felvétele)
Fekete bodza (Sambucus nigra, Sambucaceae) csonthéjas termésekkel (Turcsányi Gábor felvétele)

Selyemkóró (Asclepias syriaca, Asclepiadaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Selyemkóró (Asclepias syriaca, Asclepiadaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A szklerenchima fala teljes felületén másodlagosan megvastagodott. Gyakran faanyagot (lignin) is tartalmaz. Plaszticitása[323] a kollenchimával ellentétben kicsi, nagy viszont az elaszticitása[324]. Elsősorban a fásszárú növények, az idősebb kétszikűek és az egyszikűek szilárdító szövete. Sejtjeinek alakja és származása is különböző lehet. Ezek alapján két fő típusát - a rostot és a szklereidát - különböztetjük meg. A rostok többnyire megnyúlt, a szklereidák pedig rövid sejtek. A rostok közvetlenül merisztémaszövetekből[325] jönnek létre. Ritkán magánosak - pl. a cikász (szágópálma) levélkéiben -, de a legtöbbször kötegekbe csoportosulnak. A farészt szilárdító rostokat xiláris rostoknak, az azon kívülieket extraxiláris rostoknak nevezzük. Ez utóbbiak leginkább a kéregben vagy a háncsrészben fordulnak elő. A len, a kender, a hócsalán és a rostmályva főleg extraxiláris, a szizál-agáve és a Manila-kender pedig xiláris rostokat tartalmaz. A szklereidák parenchimasejtekből[326] keletkeznek. Sokszor egyenként - pl. a tea levelében -, más szövetek által közbezárva fordulnak elő, de csoportokat /pl. a körte és a birs termésfalában/ vagy összefüggő rétegeket /pl. a csonthéjas termések belső termésfalában, a csonthéjban/ is alkothatnak. Négyféle típusukat különböztetjük meg. A brachiszklereidák vagy kősejtek /pl. a körte és a birs termésfalában/ többé-kevésbé izodiametrikusak[327], a makroszklereidák - pl. a pillangósvirágúak maghéjában - bot alakúak, az oszteoszklereidák - pl. a borsó maghéjában - csont alakúak, a aszteroszklereidák (pl. az olajfa levelében) pedig csillag alakúak. A szklereidák jelentős sejtfalvastagodásuk ellenére is megtarthatják protoplasztjukat a szerv teljes élettartama alatt.

Szklerenchima (Nyakas Antónia felvétele)
Szklerenchima (Nyakas Antónia felvétele)

Fehér nyár (Populus alba, Salicaceae) fatörzsének érintőirányú (tangenciális) hosszmetszete (Babos Károly felvétele)
Fehér nyár (Populus alba, Salicaceae) fatörzsének érintőirányú (tangenciális) hosszmetszete (Babos Károly felvétele)

Kősejtek (sclereida) a körte (Pyrus communis, Rosaceae) álterméséből (Nyakas Antónia felvétele)
Kősejtek (sclereida) a körte (Pyrus communis, Rosaceae) álterméséből (Nyakas Antónia felvétele)

Cikász (Cycas revoluta, Cycadaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Cikász (Cycas revoluta, Cycadaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Vetési kender (Cannabis sativa, Cannabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Vetési kender (Cannabis sativa, Cannabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[319] A plaszticitás képlékenység, vagyis a külső hatásra megváltozott forma megőrzése.

[320] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.

[321] A szklerenchima erősen megvastagodott falú, szűk sejtüregű, élő anyagot nem tartalmazó sejt vagy szövet. A szilárdításban játszik szerepet.

[322] Dedifferenciálódáskor a sejtek visszaalakulnak egy fejlődéstörténetileg korábbi, osztódóképesebb állapotba.

[323] A plaszticitás képlékenység, vagyis a külső hatásra megváltozott forma megőrzése.

[324] Az elaszticitás rugalmasság, vagyis a külső hatásra megváltozott forma azon tulajdonsága, hogy mennyire képes visszaalakulni eredeti állapotába.

[325] A merisztéma osztódó szövet.

[326] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.

[327] Izodiametrikus a minden irányban azonos kiterjedésű sejt vagy test.