Növénytan
A mechanikai alapszöveteknek nagy szerepük volt a szárazföldek növények általi meghódításában. Szilárdságot és ugyanakkor rugalmasságot is biztosítottak a kiterjedt lombozatot és gyakran nagy tömegű termést is viselő lágy-, valamint az akár 100 m-es magasságot is elérő fásszáraknak. A szilárdság, illetve a rugalmasság biztosításának kettős feladatát a sejtfaluk vastagodásában eltérő kollenchima- (collenchyma) és szklerenchimaszövetek (sclerenchyma) látják el.
A kollenchima olyan élő sejtekből áll, amelyek fala egyenlőtlenül vastagodott. Benne sokszor kloroplasztiszok is megfigyelhetők. Sejtfalai főleg pektint és cellulózt tartalmaznak. Elsősorban a fiatal, növekvő szervekben (szárakban, levelekben, virágrészekben, termésekben és fénynek kitett gyökerekben) fordul elő, de a lágyszárúak idősebb szerveiben is gyakori. A fiatal szövetekben a sejtekkel együtt nyúlik meg, az idősebbekben viszont már kicsi a plaszticitása[319]. Ahol parenchimasejtekkel[320] együtt fordul elő, a két szövet közötti átmeneti formák is megfigyelhetők. Szélnek vagy más mechanikai hatásnak (pl. rázásnak) kitett szövetekben erősebben fejlett. Ha falai elfásodnak, szklerenchimává[321] alakulhat. Dedifferenciálódással[322] másodlagos merisztémává is válhat. A sarkos kollenchimában a sejtfalak azon szögletei vastagszanak meg, ahol 3 vagy több sejt találkozik egymással. Jól megfigyelhető a szőlő, a begónia, a tök és a répa levélnyelében, valamint a burgonya szárában. A lemezes kollenchimában elsősorban a sejtek érintő irányú (tangenciális) falai vastagszanak meg. Ilyen szövettípus jellemző a fekete bodza és a rebarbara szárának kérgére. A hézagos kollenchimában a vastagodások ott alakulnak ki, ahol a fal sejtközötti járatokkal érintkezik. Előfordul a fészekvirágzatúak, a zsályák, a mályvafélék és a selyemkóró levélnyelében.
A szklerenchima fala teljes felületén másodlagosan megvastagodott. Gyakran faanyagot (lignin) is tartalmaz. Plaszticitása[323] a kollenchimával ellentétben kicsi, nagy viszont az elaszticitása[324]. Elsősorban a fásszárú növények, az idősebb kétszikűek és az egyszikűek szilárdító szövete. Sejtjeinek alakja és származása is különböző lehet. Ezek alapján két fő típusát - a rostot és a szklereidát - különböztetjük meg. A rostok többnyire megnyúlt, a szklereidák pedig rövid sejtek. A rostok közvetlenül merisztémaszövetekből[325] jönnek létre. Ritkán magánosak - pl. a cikász (szágópálma) levélkéiben -, de a legtöbbször kötegekbe csoportosulnak. A farészt szilárdító rostokat xiláris rostoknak, az azon kívülieket extraxiláris rostoknak nevezzük. Ez utóbbiak leginkább a kéregben vagy a háncsrészben fordulnak elő. A len, a kender, a hócsalán és a rostmályva főleg extraxiláris, a szizál-agáve és a Manila-kender pedig xiláris rostokat tartalmaz. A szklereidák parenchimasejtekből[326] keletkeznek. Sokszor egyenként - pl. a tea levelében -, más szövetek által közbezárva fordulnak elő, de csoportokat /pl. a körte és a birs termésfalában/ vagy összefüggő rétegeket /pl. a csonthéjas termések belső termésfalában, a csonthéjban/ is alkothatnak. Négyféle típusukat különböztetjük meg. A brachiszklereidák vagy kősejtek /pl. a körte és a birs termésfalában/ többé-kevésbé izodiametrikusak[327], a makroszklereidák - pl. a pillangósvirágúak maghéjában - bot alakúak, az oszteoszklereidák - pl. a borsó maghéjában - csont alakúak, a aszteroszklereidák (pl. az olajfa levelében) pedig csillag alakúak. A szklereidák jelentős sejtfalvastagodásuk ellenére is megtarthatják protoplasztjukat a szerv teljes élettartama alatt.
[319] A plaszticitás képlékenység, vagyis a külső hatásra megváltozott forma megőrzése.
[320] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.
[321] A szklerenchima erősen megvastagodott falú, szűk sejtüregű, élő anyagot nem tartalmazó sejt vagy szövet. A szilárdításban játszik szerepet.
[322] Dedifferenciálódáskor a sejtek visszaalakulnak egy fejlődéstörténetileg korábbi, osztódóképesebb állapotba.
[323] A plaszticitás képlékenység, vagyis a külső hatásra megváltozott forma megőrzése.
[324] Az elaszticitás rugalmasság, vagyis a külső hatásra megváltozott forma azon tulajdonsága, hogy mennyire képes visszaalakulni eredeti állapotába.
[325] A merisztéma osztódó szövet.
[326] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.
[327] Izodiametrikus a minden irányban azonos kiterjedésű sejt vagy test.