Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

19. fejezet - ALAKTAN

19. fejezet - ALAKTAN

A növényi test kialakulása

Az embrió már a fejlődése kezdetén gyökér- és hajtáskezdeményre differenciálódik. A gyökér kezdeménye a gyököcske (radicula). A hajtáskezdemény egy vagy több sziklevelet (cotyledon) és egy hajtásrügyet (rügyecske, plumula) visel. A gyökérnyaktól a sziklevelekig terjedő hajtásrészt szikalatti szárnak (hypocotyl), a szikleveleket tartalmazó részt szikközépi szárnak (mesocotyl), a sziklevelektől az első lomblevélig terjedő szárrészt pedig szikfölötti szárnak (epicotyl) nevezzük.

A fejlődés folyamán a sejtek osztódnak, növekednek, és a növény teste elágazások révén is gyarapszik. A hajtástengely oldalhajtásokat, a főgyökér pedig oldalgyökereket képez. Így hajtás-, illetve gyökérrendszer jön létre. Az előbbiből hajtáseredetű mellékgyökerek, az utóbbiból pedig gyökéreredetű hajtások eredhetnek. A hajtás részei a tengelyként működő szár és az abból eredő korlátolt növekedésű levelek . A gyökér legfőbb feladatai a növény rögzítése, valamint a víz és az ásványi tápanyagok felvétele. A szár nemcsak tartja a leveleket, hanem az anyagszállításban és a raktározásban is közreműködik. A zöld lomblevelek - a telepes testű növények lapos asszimiláló teleprészeihez hasonlóan - mindenekelőtt a fotoszintézis[425] helyei. Emellett a párologtatás (transzspiráció) feladatát is ellátják.

Eukaliptuszfaj (Eucalyptus sp., Myrtaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Eukaliptuszfaj (Eucalyptus sp., Myrtaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[425] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.