Növénytan
Hajtásnak a leveles szárat nevezzük. A harasztok, a nyitva- és a zárvatermők (együttesen az ún. hajtásos növények) jellemző szerve. Feladatai és az ezekkel összefüggő változatos formái mindenekelőtt az autotróf táplálkozással[431] és a szaporodással állnak kapcsolatban. A hajtás a hajtásos növények - harasztok, nyitva- és zárvatermők - embriójának rügyecskéjéből (plumula) indul fejlődésnek. Főtengelye, a főszár közvetlenül a rügyecske folytatása. Csomókra (nodus) és szárközökre (internodium) tagolódik. Nóduszaiból exogén eredetű[432] oldalszervek - levelek, valamint ezek hónaljából oldalhajtások - erednek. Az oldalhajtások tagolódása és elágazódása többnyire hasonló a főszáréhoz. A főszárból kiinduló elágazásokat elsőrendű, az ezekből kiindulókat másodrendű, a továbbiakat pedig harmad-, negyed- stb. rendű oldalhajtásoknak nevezzük. Az oldalhajtások és a főhajtás együtt alkotják a hajtásrendszert. Megkülönböztetünk a szervezet önfenntartását szolgáló vegetatív és a faj fennmaradását biztosító generatív vagy reproduktív hajtást.
A hajtáscsúcs és az elsőkként megjelenő oldalszervek fejlődésük kezdetén takarólevelekkel többé-kevésbé borított embrionális hajtásokat, rügyeket alkotnak. A rügyek gyakran a kedvezőtlen időszak nyugalmi állapotban való átvészelését szolgálják. Hajtássá való fejlődésüket a tenyészőcsúcs[433] működése biztosítja . Tengelyükből az oldalhajtás szárrésze, a rajta lévő kezdeményekből pedig levelek és/vagy virágok fejlődnek. A takaró- vagy védőlevelek lehetnek kemény rügypikkelyek vagy hártyás rügytakarók, de néha hiányozhatnak is. Ez utóbbi esetben a rügy csupasz. A rügy tengelyén lévő valamennyi oldalszerv együtt a borulékot alkotja. A leveleket fejlesztő rügyek a levél-, a virágokat fejlesztők a virág-, a mindkettőt kialakítók pedig a vegyesrügyek. A hajtások csúcsán helyezkednek el a csúcs-, a levelek hónaljában pedig a hónaljrügyek. Az előbbiek a főszárak, az utóbbiak az oldalszárak továbbnövekedését biztosítják. A rügyek többnyire támasztólevelek hónaljában helyezkednek el. A hajtás alsóbb részein hosszú időn át inaktív rügyek, ún. alvó rügyek helyezkednek el, amelyek csak a felsőbb rügyek sérülésekor (pl. visszametszéskor, villámcsapás miatti töréskor) hajtanak ki .
Egyes fajok testének sérülésekor vagy feldarabolásakor nem a levelek hónaljában, hanem más, szokatlan helyeken, állandósult szövetek osztódóképességének visszanyerésével keletkeznek ún. járulékos (adventív) rügyek. Ilyenek figyelhetők meg pl. a fatuskókon, és keletkezésüket a kertészek is kihasználják sok faj feldarabolásos szaporításakor. A mellékrügyek a főrügy mellett kialakuló gyengébben fejlett oldalrügyek. Lehetnek szeriálisak, ha a főrügy felett függőleges sorban, és kollaterálisak, ha mellette vízszintes sorban helyezkednek el.
A szár a levelek tartása mellett szállítja a gyökér és a levelek között az egyik irányba a vizet és az ásványi sókat, a másik irányba pedig a szerves anyagokat. A levelek legfőbb feladata a szerves anyagok előállítása (fotoszintézis), a gázcsere és a párologtatás.
[431] Autotrófok mindazok a szervezetek, amelyek szervetlen anyagokból szerves anyagokat állítanak elő.
[432] Exogén eredetűek azok a szervek, amelyek a legkülső szövetrétegeket alkotó sejtek osztódásával keletkeznek.
[433] A tenyészőcsúcs a gyökér vagy a hajtás csúcsi osztódó szöveteket tartalmazó részének (tenyészőkúp) oldalszervek kezdeményeit még nem hordozó (dudormentes) része.