Növénytan
A rügy a hajtás rövid szártagú kezdeménye. Fiatal tenyészőkúpját[434] kifelé egyre nagyobbodó és a tengely egyre lentebbi pontjából kiinduló levélkezdemények borítják. A levélkezdemények hónaljából oldalhajtás-kezdemények erednek. Az egész rügyet kívülről gyakran még kemény rügypikkelyek is takarják. A levelek kezdeményeit a protoderma alatt húzódó merisztemoidok periklinális osztódásokkal[435] alakítják ki. A később gyakran - különösen a pázsitfüveken erőteljesen - megvastagodó eredési helyüket csomóknak (nodus), a csomókat összekötő levéltelen részeket pedig szárközöknek (internodium) nevezzük. Az egy csomón kialakuló levelek száma a levelek és a hajtáscsúcs méretének egymához viszonyított arányától függ. Ha egy csomón kettőnél több levél ered, örvös a levélállás. Ilyenkor a levelek gyakran kicsik. Örvös a levélállása pl. a zsurló-, a tócsagaz- és a vízi-lófarkfajoknak. Hármas örvök pl. a borókát és az átokhínárt, csomónkénti két levél pedig az ajakosakat, a juhart, a kőrist stb. jellemzi. Ez utóbbi növényeken a levelek 4 hosszanti sorba, ún. ortosztichonba rendeződnek. Ezt a levélállást keresztben átellenesnek nevezzük. Az egyes levelek közötti szögek rendszerint azonosak (ekvidisztancia szabálya) és fajra jellemzőek, és a fiatalabb (csúcs felé eső) csomók levelei mindig az alattuk lévő csomók levelei közötti szög felezőjébe esnek (alternancia szabálya). A két egymás után következő levél kialakulása közötti idő a plasztochron.
Ha a levélalap a tenyészkúpból[436] nagy területet foglal el - mint pl. az ernyősvirágzatúaknál, a pázsitfüveknél, a sásoknál és a pálmáknál -, csak egy levél képződhet a nóduszon. Ilyenkor a legközelebbi levél a szomszédos nóduszon helyezkedik el. Ezt a levélállást kétsorosnak vagy váltakozónak nevezzük . Gyakran előfordul az is, hogy a levelek a tenyészőkúpon[437] egy spirális vonal mentén jelennek meg: ilyenkor szórt a levélállás. Az ekvidisztancia szabálya ebben az esetben is érvényes, tehát az egymás után következő levelek közötti ún. divergenciaszög mindig azonos. Ezt a divergenciaszöget rendszerint egy törtszámmal (neve: divergenciaérték) fejezzük ki. Ennek számlálója azt adja meg, hányszor kell a szárat körbeforgatni, hogy a spirális mentén egy ortosztichon egyik tagjától a következőig eljussunk, nevezője pedig a közben érintett levelek számával azonos. Ennek megfelelően a pázsitfüveknél pl. 1/2, a sásféléknél 1/3, a rózsáknál 2/5, az útifüveknél 3/8 a divergenciaérték, de ismerünk 5/13-os, 8/21-es, 13/34-es stb. értékű elrendeződést is. Amint a fentiekből kiderül, a levélállás divergenciaszögének számlálója és nevezője is a híres Fibonacci-féle számsorozatnak[438] megfelelően alakul. A növekvő divergenciaértékek ráadásul az aranymetszés szabályának[439] megfelelő határkörívértéket (137°30') közelítik (a fészekvirágzatúak virágzatában pl. a 34/89-es divergenciaérték 137°31'-es divergenciaszögnek felel meg). A valóságban megfigyelhető levélállás azonban a genetikai adottságok és a külső környezeti tényezők függvényében az itt ismertetettektől többé-kevésbé eltérhet.
[434] A tenyészőkúp a gyökér vagy a hajtás elsődleges szöveteket létrehozó csúcsi, osztódó szöveteket tartalmazó része.
[435] Antiklinális a szerv felületére merőleges sejtfal. Ellentéte a sejt felületével párhuzamos, periklinális sejtfal.
[436] A tenyészőkúp a gyökér vagy a hajtás elsődleges szöveteket létrehozó csúcsi, osztódó szöveteket tartalmazó része.
[437] A tenyészőkúp a gyökér vagy a hajtás elsődleges szöveteket létrehozó csúcsi, osztódó szöveteket tartalmazó része.
[438] A Fibonacci-féle számsorozat egyes tagjait úgy kapjuk meg, hogy a - két db egyessel kezdődő - sorozat megelőző két számát mindig összeadjuk. Ennek megfelelően a Fibonacci-számsorozat számai a következők: 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144 stb.
[439] Az aranymetszés szabálya szerint egy idomot úgy kell két részre osztani, hogy a kisebbik rész úgy arányuljon a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez. E szabály érvényesülése a természet nagyon sok tárgyának (pl. kristályok) szerkezetében is megfigyelhető. Az építészet, a képzőművészet és a zene is ? különösen a görög és a gótikus építészet, a reneszánsz és a modern képzőművészet, valamint Bartók Béla a zeneműveinek megalkotásához ? a tökéletes szerkezet kialakításának igényével felhasználta. A levelek e szabály szerinti elrendeződése teszi lehetővé a növény számára is az optimális fénykihasználást.