Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A hajtás elágazásai

A hajtás elágazásai

A hajtást hosszirányban ismétlődő morfológiai egységek alkotják, amelyek miatt annak alsó és felső része többé-kevésbé szimmetrikus. Ezt a szimmetriát azonban a fiziológiai polaritás[440] gyakran megtöri, aminek következtében az eltérő helyzetű rügyek különböző aktivitásúak és így különböző fiziológiai értékűek. Aktivitásuk különbözősége miatt alapi elágazódású (bazitóniás), csúcsi elágazódású (akrotóniás), illetve középtáji elágazódású (mezotóniás) hajtástípusok jöhetnek létre. Az első típusra a cserjék , a másodikra a fák , a harmadikra a bokrok nyújtanak példát.

Kökény (Prunus spinosa, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kökény (Prunus spinosa, Rosaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Erdeifenyő (Pinus sylvestris, Pinaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Orgona (Syringa vulgaris, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)
Orgona (Syringa vulgaris, Oleaceae) virágzó hajtása (Turcsányi Gábor felvétele)

A hajtások bonyolult rendszerét különböző tulajdonságaik - pl. elágazódásaik száma és rendűsége, az elágazódások tengelyen való elrendeződése, fejlődési intenzitása vagy irányultsága - alapján vizsgálhatjuk.

A virágban végződő hajtások lehetnek egytengelyűek - pl. zergeboglár, szellőrózsa , tulipán -, de sokkal gyakoribb, hogy a főhajtások oldalhajtásokat fejlesztenek. A főtengelyből elsőrendű, az elsőrendű oldaltengelyből másodrendű, a másodrendű oldaltengelyből harmadrendű stb. elágazások erednek. Az útifű virágai pl. harmadrendű oldalelágazásokon helyezkednek el. Az elsőrendű oldalágak - a tőkocsányok - a tőszár nóduszaiból, a másodrendűek pedig a tőkocsányokból erednek; a harmadrendűek maguk a virágkocsányok.

Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa, Ranunculaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa, Ranunculaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Pompás tulipán (Tulipa x gesneriana, Liliaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)
Pompás tulipán (Tulipa x gesneriana, Liliaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)

Lándzsás útifű (Plantago lancelota, Plantaginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Lándzsás útifű (Plantago lancelota, Plantaginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A szár az irányulása alapján lehet felálló, felemelkedő, kúszó, illetve elfekvő. Az utóbbi kettő közül az első legyökerezik, a második viszont nem visel hajtáseredetű gyökereket.

A telepes[441] és a hajtásos növények elágazásai egyaránt lehetnek villásak, amikor főtengelyük kétfelé válik (dichotomikus elágazás) és oldalelágazásúak, amikor egy főtengelyből indulnak ki az oldaltengelyek. Az előbbire példa a májmoha, illetve a korpafű, az utóbbira pedig a lombosmoha, illetve a zsurló. Ha a főtengely növekedése korlátlan, fürtös elágazás (pl. pásztortáska), ha pedig korlátolt, bogas elágazás (pl. gyöngyköles) jön létre. Ennélfogva a fürtös elágazásban a főtengely túlnövi az oldalelágazásokat, a bogas elágazásban viszont az oldalelágazások növik túl a főtengelyt. A bogas elágazásokat az egy nóduszból kiinduló elágazások száma alapján is csoportosítjuk: ismerünk egyesbogas, kettősbogas vagy többesbogas elágazásokat. A közalapos (monopodiális) elágazásban az oldalágaknak egyetlen közös alapjuk van, míg az áltengelyes (szimpodiális) elágazásban az oldalág félretolja a korlátolt növekedésű főtengelyt, és álfőtengelyként növekszik tovább. Szimpodiális elágazódású pl. a szőlő és a paradicsom . Álvillás az az elágazás, amelyben a főtengely a működését korán befejezi, és így egy látszólag villás, kettősbogas elágazás jön létre (pl. szegfűfélék) .

Csillagosmájmoha (Marchantia polymorpha, Marchantiaceae) (Tóth Zoltán felvétele)
Csillagosmájmoha (Marchantia polymorpha, Marchantiaceae) (Tóth Zoltán felvétele)

Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum, Lycopodiaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Láprét óriás szőrmohával (Polytrichum commune) (Turcsányi Gábor felvétele)
Láprét óriás szőrmohával (Polytrichum commune) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mocsári zsurló (Equisetum palustre, Equisetaceae) (Tóth Zoltán felvétele)
Mocsári zsurló (Equisetum palustre, Equisetaceae) (Tóth Zoltán felvétele)

Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris, Brassicaceae) terméses virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris, Brassicaceae) terméses virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Mezei gyöngyköles (Lithospermum arvense, Boraginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Mezei gyöngyköles (Lithospermum arvense, Boraginaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bortermő szőlő (Vitis vinifera, Vitaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bortermő szőlő (Vitis vinifera, Vitaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Paradicsom (Lycopersicon esculentum, Solanaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Paradicsom (Lycopersicon esculentum, Solanaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Szappanfű (Saponaria officinalis, Caryophyllaceae) álernyős virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)
Szappanfű (Saponaria officinalis, Caryophyllaceae) álernyős virágzata (Turcsányi Gábor felvétele)

Szintén a fiziológiai polaritásra és az ebből eredő munkamegosztásra vezethető vissza a hosszú- és a rövidhajtások (más szavakkal hosszú- és rövidszártagú hajtások) keletkezése. A hosszúhajtások hosszú, a rövidhajtások pedig rövid internódiumúak. A rövidhajtások rendszerint nem játszanak jelentős szerepet a növény szárának kialakulásában. Gyakran a virágokat hordozzák. A fenyőfélék alcsaládjait hosszú- és rövidhajtásaik megoszlása alapján különböztetjük meg. Amíg a rövid- és a hosszúhajtás korlátlan növekedésű, a törpehajtás korlátozott növekedésű és nagyon rövid szártagú. Rendszerint a levelekkel együtt hullik le (pl. Atlasz-cédrus) .

Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica, Pinaceae) (Szabó Mária felvétele)
Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica, Pinaceae) (Szabó Mária felvétele)

A csúcsi elágazódás következtében a fák hajtásának alsó részén lévő rügyek nem hajtanak ki, jóllehet fejlődési képességüket - amelynek a fa mindenekelőtt a csúcsi rész sérülésekor veszi hasznát - akár évtizedeken át is megtartják. Az ilyen rügyeket alvórügyeknek nevezzük. Kauliflória jelenségével akkor találkozunk, amikor az ilyen alvórügyek a már jócskán megvastagodott törzsön kihajtanak (pl. kakaófa) .

Kakaófa (Theobroma cacao, Sterculiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kakaófa (Theobroma cacao, Sterculiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[440] A polaritás az élő szervezetek és felépítő egységeik azon jellemzője, hogy két ellentétes irányba tekintő részükön eltérő sajátságúak. A polaritás morfológiai és fiziológiai jellegekben egyaránt megnyilvánul. Jellemző példa az előbbire a hajtásos növények testének gyökérre és hajtásra való tagolódása, az utóbbira pedig az auxin növekedési hormon lefelé irányuló (bazipetális) mozgása a szárban.

[441] Telepes testűek azok a többsejtű növények, amelyeknek nincsen gyökerük, levelük és száruk. Hozzájuk hasonló testszerveződésük miatt a gombákat is telepes testű szervezeteknek tekintjük.