Növénytan
A föld fölötti módosult szárak lehetnek lágyak (pl. inda, kacs, levél alakú szár) vagy elfásodók (tövis).
Az inda heverő, vékony, hosszú szártagú szár, amely a csomóknál legyökerezve a növényt vegetatív úton szaporítja. Tulajdonképpen a tarack föld fölötti megfelelője. Kertjeinkben gyakran figyelhetjük meg a szamóca indákkal való szaporodását. Így terjed a kerek repkény és az ezüstös hölgymál is.
A kacs kapaszkodásra módosult vékony, csavarodó szár. A főszárból keletkezik a szárkacs, az oldalelágazásból pedig az ágkacs. Szárkacsa pl. a szőlőnek, a komlónak és a szulák keserűfűnek, ágkacsa pedig a golgotavirágnak van.
A tövis a legelő állatok és a túlzott párologtatás ellen védelmet nyújtó kemény, hegyes csúcsú szármódosulat. Éppúgy, mint a kacs, a főszárból és az oldalelágazásokból egyaránt keletkezhet. Az előbbi esetben szártövis, az utóbbiban ágtövis a neve. Szártövise van pl. a körtének és a varjútövisnek, ágtövise pedig a kökénynek és a galagonyának .
Az evolúció[443] során egyes növények levelei a túlzott párologtatás elleni védekezés biztosítására visszafejlődtek. Fotoszintetizáló felületük viszonylagos megmaradását száruk ellaposodása, sőt levélszerűvé válása biztosította. Az ilyen elllaposodott szárat platikládiumnak, a levél alakú szárat pedig fillokládiumnak nevezzük. Platikládium pl. a fügekaktuszokon, fillokládium pedig a spárgán, a csodabogyófajokon és a nyitvatermő Phyllocladus fajokon figyelhető meg. A csodabogyó fillokládiumai apró, pikkelyszerű levelek hónaljában erednek és közepükön - egy újabb apró pikkelylevél hónaljában - egy vagy több virágot viselnek. Ez utóbbiak megjelenése a legfőbb bizonyítéka száreredetüknek.
[443] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.