Növénytan
A lomblevelek a hajtás zöld színű, ellaposodott oldalszervei. A növény legfőbb fotoszintetizáló,[448] párologtató és gázcserét folytató részei. Alakjuk rendkívül változatos és a fajokra jellemző. Együttesen a növény lombozatát alkotják. A száron való elhelyezkedésük alapján megkülönböztetünk tő- és szárleveleket . A csak egy vegetációs perióduson[449] át megmaradó levelű növényeket lombhullatóknak, a több éven át megmaradó és folyamatosan cserélődő levelűeket pedig örökzöldeknek nevezzük. Ismerünk áttelelő lombú növényeket is. Ilyen pl. a fagyal és a májvirág .
A nyitvatermők tűlevele nem tagolódik részekre. Az ún. hiánytalan lomblevél három fő részét különböztetjük meg: a levélalapot, a levélnyelet és a levéllemezt . A felsoroltak közül bármelyik részt nélkülöző lomblevelet hiányosnak tekintjük. A levélalap a lomblevél szárhoz ízesülő része. A levélnyél köti össze a levéllemezt a levélalappal. A levélnyél nélküli levél nyeletlen, a sem levélnyéllel, sem pedig levélalappal nem rendelkező pedig ülő. Ha az ülő levél szíves vállával körülveszi a szárat, szárölelő , ha pedig vállával teljesen körbenövi azt, átnőtt levélről beszélünk. A levéllemez a levél végső, többnyire ellaposodó része. Egyes esetekben - többnyire a szárazsághoz való alkalmazkodás eredményeképpen - serte vagy fonál alakú, hengeres, félhengeres, illetve húsos, pozsgás megjelenésű.
[448] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.
[449] Vegetációs periódus az az időszak, amelyen keresztül az ökológiai környezeti tényezők a növények életfeltételeit kielégítik. Hosszát mindenekelőtt a hőmérsékleti és a csapadékviszonyok korlátozzák.