Növénytan
A virágtakaró-levelek a csészét és a pártát, illetve a leplet alkotják. Az egyes fajokra jellemzően állhatnak szabadon vagy egymással összeforrhatnak. Az utóbbi esetben összeforrt részüket csőnek (csészecsőnek, pártacsőnek vagy lepelcsőnek), annak fölső nyílását toroknak (csészetoroknak, pártatoroknak stb.), szabadon álló, szétterülő részét karimának, ez utóbbi egyes alkotóit pedig cimpáknak, illetve fogaknak nevezzük. A cimpák (pl. konkoly) hosszabbak, a fogak (pl. aranyeső) rövidebbek és háromszög alakúak. Szabad csészéjű pl. a keresztesvirágúak és a rózsafélék, forrt pedig a pillangósvirágúak és a burgonyafélék virága. A párta, a csészéhez hasonlóan, szabad szirmú a keresztesvirágúak és a rózsafélék, míg forrtszirmú a fészekvirágzatúak, a pillangósvirágúak és a burgonyafélék virágában. A lepellevelek szabadok pl. a liliomfélék és a kosborfélék családjában, illetve forrtak a gyöngyvirág, a salamonpecsét és a gyöngyike virágában.
