Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A porzólevelek

A porzólevelek

A virágos növények porzólevelei (stamen) a harasztok mikrosporofillumaiból[462] származnak. Rajtuk a legtöbbször 4, virágport termelő virágporzsák (pollenzsák) van, amelyek a virágtalanok mikrosporangiumaival[463] homológ[464] szervecskék. Előfordul, hogy a pollenzsákok közötti válaszfalak (septum) tökéletlen fejlődése miatt egy porzón csak kettő, illetve egy pollenzsák fejlődik. Mindennek alapján megkülönböztetünk négyüregű, kétüregű és együregű porzókat. A nyitvatermők nyitott porzóleveleinek felszínén a pollenzsákok szabadon helyezkednek el.

A nyitvatermők és az ősibb zárvatermők virágaiban sok, spirális vonal mentén elrendeződő porzólevél van (primer polyandria). A később kialakult taxonok[465] ciklikusan[466] elrendeződő porzólevelei abortusz[467] folytán fokozatosan kettő (obdiplostemon), majd egy (monostemon) virágkörre korlátozódtak. A ciklikus felépítésű virágok szomszédos köreiben a virágalkotók eredetileg egymással alternáltak, vagyis nem egymás mögött, hanem a két kör két-két alkotója közötti átlók metszéspontjában helyezkedtek el (alternancia jelensége). Ennek következtében két porzókör jelenlétekor a külső (ún. episepal) kör tagjai a külső virágtakarókör tagjaival, a belső (ún. epipetal) porzókör tagjai pedig a belső virágtakarókör tagjaival kerültek fedésbe. Az egyik porzókör abortusz[468] következtébeni kiesését az alternancia megszűnése jelzi; a viráglevelek elhelyezkedése alapján az is megállapítható, hogy melyik porzókör abortálódott. Az is előfordul, hogy redukció[469] következtében a porzólevelek csökevényesekké válnak. Ezek neve sztaminódium. A csökevényes porzók lehetnek portok nélküliek /pl. görvélyfüvek/, vagy látszólagos fejlettségük ellenére virágport nem termelők /"álporzók": pl. zsályák/, összenőhetnek egymással (synandrodium) vagy átalakulhatnak nektáriumokká[470] (pl. fehérmájvirág), lepellevelekké (pl. kanna, sóskafa) vagy szirmokká /pl. teltvirágú rózsafajták/[471]. A porzólevelek száma az evolúció[472] során nem minden esetben csökkent; azok másodlagos megsokszorozódása (secunder polyandria) is előfordult . Annak alapján, hogy az új porzólevelek az eredetiekhez képest milyen irányban jöttek létre, megkülönböztetünk kifelé irányuló (centrifugális), befelé irányuló (centripetális) és oldalirányú (szeriális) megsokszorozódást.

Kanna (Canna x generalis, Cannaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Kanna (Canna x generalis, Cannaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Sóskafa vagy borbolya (Berberis vulgaris, Berberidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Sóskafa vagy borbolya (Berberis vulgaris, Berberidaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Eukaliptusz (Eucalyptus sp.) másodlagos porzó-megsokszorozódással (Turcsányi Gábor felvétele)
Eukaliptusz (Eucalyptus sp.) másodlagos porzó-megsokszorozódással (Turcsányi Gábor felvétele)

A porzók, egyes rokonsági körökre jellemzően, ránőhetnek a sziromlevelekre, a lepellevelekre vagy a termőlevelekre. A sziromlevelekre nőttek pl. az ajakosak, az érdeslevelűek és a kankalinfélék, a lepellevelekre a fagyöngy, a termőlevelekre pedig a kosborfélék, a selyemkóró és a farkasalma virágaiban.

Fehér fagyöngy (Viscum album, Viscaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Fehér fagyöngy (Viscum album, Viscaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Farkasalma (Aristolochia clematitis, Aristolochiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Farkasalma (Aristolochia clematitis, Aristolochiaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A porzószál (filamentum) a leggyakrabban vékony, fonalas. A vöröshagymának és a madártejnek szalag alakú, a ricinusnak elágazó, a zergeboglárnak sziromszerű a porzószála. A kónya madártejnek háromcsúcsú, a pázsitfüveknek, a tulipánnak és a liliomnak a csúcsán elvékonyodó, ún. árhegyű porzószála van. A nyitvatermők porzószál nélküli porzója - éppúgy, mint a kocsány nélküli virág - ülő. Ha a porzószálak egymással összenőnek, ún. falkákat alkotnak. Egyfalkás pl. a tövises iglice, kétfalkás a legtöbb pillangósvirágú, többfalkás pedig a citrusfélék és az orbáncfüvek porzótája. A pillangósvirágúak kétfalkás porzótájában 9 porzószál alkotja az egyik falkát, a 10. pedig ezek falkájának össze nem nőtt részén - az ún. hasítékban - szabadon áll. Néhány családra az jellemző, hogy porzószálaik különböző hosszúságúak. Az ajakosak és a tátogatófélék kétfőporzós virágában pl. 2 hosszabb és 2 rövidebb porzószálú porzó van. A keresztesvirágúak négyfőporzós virágában a külső kör 2 porzója rövidebb, a belső kör 4 porzója pedig hosszabb porzószálú. A porzószál csúcsán a csatló (connectivum) nevű rész a két portokfelet kapcsolja össze egymással.

Vöröshagyma (Allium cepa, Alliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Vöröshagyma (Allium cepa, Alliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Ricinus (Ricinus communis, Euphorbiaceae) toktermésekkel (Babos Károly felvétele)
Ricinus (Ricinus communis, Euphorbiaceae) toktermésekkel (Babos Károly felvétele)

Pompás tulipán (Tulipa x gesneriana, Liliaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)
Pompás tulipán (Tulipa x gesneriana, Liliaceae) virága (Turcsányi Gábor felvétele)

Tigrisliliom (Lilium tigrinum, Liliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tigrisliliom (Lilium tigrinum, Liliaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Tövises iglice (Ononis spinosa, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tövises iglice (Ononis spinosa, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A portok (anthera) két portokfélre (theca) oszlik, amelyek mindegyikében rendszerint két-két, virágport (pollen) termelő pollenzsák (loculamentum) foglal helyet. A legtöbb faj portokja hosszanti irányban felhasadva, a pázsitfüveké viszont a portok csúcsán keletkező lyukkal nyílik fel. A hasíték egyes fajok portokján a virág külső kerülete irányába eső oldalon, más fajokén viszont a központ felé eső oldalon keletkezik. A portokok is, éppúgy, mint a porzószálak, bizonyos rendszertani csoportokban egymással összenőhetnek. Ilyen összenőtt portokú, de szabad porzószálú pl. a fészekvirágzatúak ún. csőporzós virága. A csővé összenőtt portokok neve portokcső. Máskor - pl. a nyírfa és az égerfa virágában - a portokfelek kettéhasadás következtében egymástól elválnak, hasadt portokokat alkotva.

Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) barkavirágzata (Seregélyes Tibor felvétele)
Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) barkavirágzata (Seregélyes Tibor felvétele)

Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Enyves éger (Alnus glutinosa, Betulaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)



[462] Mikrosporofillumok a kisebb, hím jellegű spórákat (mikrospórákat) létrehozó levelek.

[463] Mikrosporangiumok azok a spóratartók, amelyekben a kisebb, hím jellegű spórák (mikrospórák) keletkeznek.

[464] Homológok az azonos származású, de az evolúció folyamatában egymástól eltérő megjelenésűvé vált szervek, illetve az ilyen szervekkel végbemenő egyedfejlődés-típusok.

[465] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.

[466] Ciklikus a virágfelépítés, ha minden virágalkotó levél körökben (pl. csészekör, pártakör, porzókör) helyezkedik el. Aciklikus viszont, ha az összes virágrész elrendeződése spirális vonalat követ.

[467] Abortusznak a szervek teljes eltűnését nevezzük.

[468] Abortusznak a szervek teljes eltűnését nevezzük.

[469] Redukciónak a szervek kisebbé válását nevezzük.

[470] A nektáriumok vagy mézfejtők a zárvatermő növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. Megkülönböztetünk virágon belüli, ún. intraflorális nektáriumokat és virágon kívüli, de annak mindig a közvetlen közelében elhelyezkedő ún. extraflorális nektáriumokat. A termőlevelek összenövéseinél szeptális nektáriumok helyezkedhetnek el.

[471] Telt az a virág, amelyben a porzólevelek sziromlevelekké módosultak. A dália, a szegfű, a bazsarózsa és a rózsa nemzetségbe tartozó növények között pl. díszítő értéküknél fogva kiemelkedő értékűek a telt virágú formák.

[472] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.