Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Liánok

Liánok

Szűkebb értelemben fás, csavarodó szárú, idegen tárgyakra (pl. fák, sziklák, falak) felfutó növények. Tágabb értelemben nemcsak fásszárú, hanem lágyszárú - ilyen pl. a ragadós galaj, a borsó és a tök - liánokat is megkülönböztetünk, jelen fejezetben azonban csak a fásszárú liánokkal foglalkozunk.

Ragadós galaj (Galium aparine, Rubiaceae) (Siller Irén felvétele)
Ragadós galaj (Galium aparine, Rubiaceae) (Siller Irén felvétele)

Szivacstök (Luffa cylindrica, Cucurbitaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Szivacstök (Luffa cylindrica, Cucurbitaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A liánok a talajban gyökereznek és kapaszkodásukat különböző módon (csavarodó szárral, kacsokkal, lefelé meredő oldalágakkal, levélnyelekkel és tövisekkel vagy kapaszkodó léggyökerekkel) biztosítják . Leginkább a trópusi esőerdőkben (fényigényük miatt mindenekelőtt az ember tevékenysége következtében létrejött másodlagos erdőkben, és nem az ember által érintetlen őserdőkben) terjedtek el, de néhány fajuk - pl. borostyán, erdei iszalag, vadszőlő - előfordul nálunk is. Egyes trópusi fajaik 100 m-nél is hosszabbra növő szárában 5-10 m-es hosszúságú és feltűnően nagy átmérőjű vízszállító csövek (trachea) is megjelenhetnek. Ezekre a vékony szár csúcsán lévő növekvő részek megfelelő vízellátása miatt van szükség. A liánok gyakran egyszerre több fán is megkapaszkodnak, és az eredeti támasztékul szolgáló fa pusztulása után törzsük kötélként lóg a levegőben. Ha megcsúsznak, alsó részük hurkok egész kötegeit alkothatja a földön, míg a hajtás csúcsa tovább növekszik.

Eukaliptuszfa (Eucalyptus sp.) liánnal (Turcsányi Gábor felvétele)
Eukaliptuszfa (Eucalyptus sp.) liánnal (Turcsányi Gábor felvétele)

Ritkás esőerdő liánokkal és gorillával a zairei Kahuzi-Biega Nemzeti Parkban (Gábris Gyula felvétele)
Ritkás esőerdő liánokkal és gorillával a zairei Kahuzi-Biega Nemzeti Parkban (Gábris Gyula felvétele)

Erdei iszalag (Clematis vitalba, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Erdei iszalag (Clematis vitalba, Ranunculaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia, Vitaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia, Vitaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A borostyán hajtáseredetű léggyökerekkel kapaszkodik fel a fákra. A gyökerükkel kapaszkodó liánok a fa apró repedéseit is kihasználják a megkapaszkodásra és gyakran körül is tekerednek a törzsön. A rotangpálma (amelynek törzshossza a 240 m-t is elérheti) a támasztékul szolgáló növény ágrendszerét elérve tövisekkel akadályozza meg a visszacsúszást. Sok lián erősen megnyúlt és csak gyengén fejlett leveleket viselő hajtáscsúcsával, míg mások leveleikkel vagy oldalelágazásaikkal a támasztónövény érintésére különleges, kapaszkodást elősegítő mozgással reagálnak. A liánok fényigényesek, ezért mindenekelőtt az erdő kiritkult foltjaiban jelennek meg. Gyors növekedésükkel hamar elérik a lombkoronaszintet. Mivel támasztékuk mozgását követniük kell, másodlagos vastagodásra képes száruk hajlékonyságát úgy őrzik meg, hogy edénynyalábjaik nem hoznak létre összefüggő fatestet /farkasalma vagy lián típusú szárvastagodás/.