Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A kétbarázdás moszatok vagy páncélos ostorosok törzse - Dinophyta

A kétbarázdás moszatok vagy páncélos ostorosok törzse - Dinophyta

Mintegy 1000 fajukat ismerjük. Monadális, rizopodiális és kapszá- lis szerveződési szintek mellett kevés kokkális és trichális típus is előfordul ebben a törzsben. Barna színük miatt, amelyet különleges xantofilljaik,[645] a diadinoxantin, a dinoxantin és a peridinin okoznak, a sárgás- és a barnamoszatokkal együtt gyakran a Chromophyta törzsbe sorolják őket. Ezektől azonban asszimilációs termékeikben - amelyek olaj, keményítő és más, keményítőszerű szénhidrátok - jelentősen különböznek. Cellulóz lapkákból felépülő páncéljukban hossz- és harántirányú barázda húzódik. A két barázda találkozásánál két, finoman szőrözött ostor ered. Ezek a barázdákon húzódnak végig. Kloroplasztiszukat három membrán borítja, amelyek külső rétege nincs kapcsolatban az endoplazmatikus retikulummal. A tilakoidok hármas kötegekben állnak. Sejtmagjuk különlegessége, hogy benne a baktériumokéihoz hasonló szerkezetű kromoszómák az interfázisban is felismerhetők. Mitóziskor a sejtmaghártyájuk nem bomlik fel, és magorsófonalak sem jönnek létre. A sejtek hosszanti osztódása mellett ivaros szaporodásuk is ismert. Kedvezőtlen környezeti feltételek mellett ivaros úton cisztákat (hypnozygota) képeznek.

Kétbarázdás moszat (Peridinium cinctum, Dinophyta, Dinophyceae) (Borics Gábor felvétele)
Kétbarázdás moszat (Peridinium cinctum, Dinophyta, Dinophyceae) (Borics Gábor felvétele)

Kétbarázdás moszat (Woloszynskia tenuissima, Dinophyta, Dinophyceae) osztódás után az anyasejtfalon belül (Borics Gábor felvétele)
Kétbarázdás moszat (Woloszynskia tenuissima, Dinophyta, Dinophyceae) osztódás után az anyasejtfalon belül (Borics Gábor felvétele)

Kétbarázdás moszat (Peridinium umbonatum, Dinophyta, Dinophyceae) hipnozigótája (Borics Gábor felvétele)
Kétbarázdás moszat (Peridinium umbonatum, Dinophyta, Dinophyceae) hipnozigótája (Borics Gábor felvétele)

Legtöbb fajuk a meleg tengerekben él, de képviselőik mindenféle vízben előfordulnak. Az autotrófok[646] mellett gyakoriak a színtelen, ragadozó vagy parazita módon táplálkozó alakok. A hideg tengerekben nagy egyedszámukkal tűnnek ki. A fitoplankton[647] fontos alkotói. A lebegtetést nyúlványaikkal segítik elő. Tengerben élő egyes nemzetségeik (pl. Ceratium, Peridinium, Noctiluca) fény kibocsátására képesek. A Gymnodinium és a Gonyaulax fajok tömegesen elszaporodva toxinjaikkal[648] halpusztulást okozhatnak, és az őket fogyasztó kagylókon keresztül az emberre is halálos veszélyt jelenthetnek. A Cystodinium nemzetség fajai félhold vagy orsó alakúak. Nyáron a Balatonban megtalálható a balatoni fecskemoszat (Ceratium hirundinella) . Tömeges megjelenése a tó eutrofizációját[649] jelzi.

Kétbarázdás moszat (Cystodinium cornifax, Dinophyta, Dinophyceae) (Borics Gábor felvétele)
Kétbarázdás moszat (Cystodinium cornifax, Dinophyta, Dinophyceae) (Borics Gábor felvétele)

Balatoni fecskemoszat (Ceratium hirundinella, Dinophyta, Dinophyceae) (Borics Gábor felvétele)
Balatoni fecskemoszat (Ceratium hirundinella, Dinophyta, Dinophyceae) (Borics Gábor felvétele)



[645] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).

[646] Autotrófok mindazok a szervezetek, amelyek szervetlen anyagokból szerves anyagokat állítanak elő.

[647] A planktonnövényzetet (fitoplanktont) a vízben lebegő, mikroszkopikus moszatok alkotják.

[648] Toxikusak a mérgező, vagy mérget tartalmazó anyagok. Magát a méreganyagot toxinnak nevezzük. A toxicitás mindig koncentrációfüggő.

[649] Eutróf vizek a növények tápanyagaiban - mindenekelőtt foszforban és nitrogénben - gazdag vizek.