Növénytan
A zöldmoszatok törzsébe mintegy 11 000 faj tartozik. Fosszilis[655] maradványaikat már a kambriumkori[656] rétegekből is kimutatták. Fotoszintetikus pigmentjeik[657] megegyeznek a hajtásos növényekéivel. Rendkívül változatos testük lehet monadális, trichális, szifonális, álszövetes vagy akár szövettelepes szerve- ződésű is. Ősibb, sejtfal nélküli típusaik sejtjeiben vakuólumok helyett lüktető űröcskék vannak, amelyek folyamatosan pumpálják kifelé a beáramló vizet. Később kialakult formáik már sejtfalasak, és sejtjeikben egy nagy központi vakuólumot is tartalmaznak. Az említettekhez hasonló ősi tulajdonságok már csak a többnyire 2 vagy 4 egyforma hosszú ostort[658] viselő és vörös szemfolttal (stigma) is ellátott zoospóráikban[659] és ivarsejtjeikben fordulnak elő. A járommoszatok osztályában már a zoospórák és az ivarsejtek is ostor nélküliek.
Gránumokat alkotó színtestjeiket csak kettős membrán határolja. A színtestek az ősibb formákban serleg, a levezetettebbekben[660] háló, csillag, spirális vonalban lefutó szalag, korong vagy más alakúak. Gyakran tartalmaznak pirenoidokat[661]. Tartalék tápanyaguk keményítő, esetleg zsíros olaj. Sejtfaluk gyakran belül cellulóz-, kívül pedig pektinrétegekből épül fel.
Ivartalanul szétdarabolódással, meiotikusan képződött zoo-,[662] illetve aplanospórákkal[663] vagy mitospórákkal[664] szaporodnak. A kedvezőtlen időszakot kitartósejtekkel[665] is átvészelhetik. Ivaros szaporodásuk izo-, anizo- vagy oogámia. A gaméták[666] mindig egysejtű ivarszervekben (gametangiumokban) képződnek. A 2-3 sejtfalréteggel körülvett, tartalék tápanyagokat raktározó zigóta[667] is gyakran átvészeli a kedvezőtlen időszakot (pl. a víz kiszáradását).
Döntő többségük édesvízi, de képviselőik megtalálhatók a tengerekben is. Ez utóbbiakban mindenekelőtt a meleg vizek bentoszát[668] kedvelik. Szárazföldi képviselőik talajokban, levelek felszínén /ún. epifitonokként/,[669] fák kérgén és más nedves helyeken (pl. sárban, havon, jégen) fordulnak elő. Osztályokba sorolt három fejlődési sorozatuk különböző szerveződési szinteket ért el.
A zöldmoszatok (Chlorophyceae) osztályában mindenekelőtt mona- dális, trichális, szifonokladális és szifonális szerveződési szint fordul elő. A Volvocales rendbe tartozó fajok ostorokkal mozognak és sejttársulásokat (colonia, coenobium) alkotnak. Akár 20000 sejtet is tartalmazó kocsonyás cönóbiumaik már szabad szemmel is észrevehetők. A Chlamydomonas fajok szilárd sejtfalúak, de két ostorral önálló mozgásra is képesek. A Pediastrum, a Chlorella és a Scenedesmus fajok kokkális sejtjei gyakran sejttársulásokat képeznek. Az Ulothrix fajok teste el nem ágazó fonalakból áll. A Cladophora fajok sejtjei szifonokladálisak, a Codium, a Caulerpa és az Acetabularia ("ernyőalga") fajokéi pedig szifonálisak. A tengeri saláta (Ulva lactuca) és az Enteromorpha fajok szövettelepeket alkotnak.
Az ostor nélküli zöldmoszatok vagy járommoszatok (Zygnematophyceae = Conjugatae) osztályába tartozó fajok döntő többsége egysejtű. Előfordulnak közöttük a sejttársulás szintjére jutott, el nem ágazó fonalas, könnyen sejtalkotóikra széteső szervezetek is. Sejtjeik mindig egy sejtmagvúak, ostor nélküliek. Ivartalanul osztódással, ivarosan a sejteket összekötő kopulációs[670] csatorna, ún. járom segítségével, konjugációval szaporodnak. Ismertebb nemzetségeik a Closterium, a Micrasterias, a Cosmarium, a Spirogyra, a Zygnema és a Mougeotia.
A csillárkamoszatok (Charophyceae) osztályába tartozó növények telepes teste a megtévesztésig hasonlít a virágos növények testére. Rizoidákkal[671] az aljzathoz kötődnek, csomókra (nodus) és szárközökre (internodium) tagolódnak, és csomóikból örvösen álló oldalágak erednek. Ivaros szaporodásuk oogoniogámia: a női ivarszervben (oogonium) elhelyezkedő mozdulatlan petesejtet a hímivarszervből (antheridium) kiszabaduló kétostoros hímivarsejtek (spermatozoidok) termékenyítik meg. Az idetartozó fajok elsősorban sekély tavakban és árkokban alkotnak sűrű gyepet. Legismertebb képviselőik a Chara és a Nitella nemzetségekbe tartoznak.
[655] Fosszília (kövület) a Föld története folyamán egykor élt és megkövesedett állapotban fennmaradt élőlény.
[656] Az 590 millió éve kezdődött és 200 millió éve befejeződött földtörténeti ókor (paleozoikum) korszakai egymás után a kambrium, az ordovicium, a szilur, a devon, a karbon és a perm. Az ezekben keletkezett üledékek alsó rétegei korábban, felső rétegei pedig később keletkeztek. Ennek alapján megkülönböztetünk pl. alsó és felső devon korszakokat.
[657] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).
[658] Az ostorok kisebb számú (1-2) és hosszabb, a csillók pedig nagyobb számú és rövidebb, sejtből kitüremkedő képződmények. Leggyakrabban a sejtek mozgatásában működnek közre.
[659] Zoospóra vagy rajzóspóra az önálló mozgásra képes, ostorral (ostorokkal), illetve csillókkal ellátott spóra.
[660] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.
[661] A pirenoid fehérjetartalmú magból és az azt körülvevő keményítőrétegekből álló test. Moszatok sejtjeiben fordul elő.
[662] Zoospóra vagy rajzóspóra az önálló mozgásra képes, ostorral (ostorokkal), illetve csillókkal ellátott spóra.
[663] Az aplanospóra ostor nélküli, önálló mozgásra képtelen spóra.
[664] Mitospórák a számtartó sejtosztódással (mitózissal) keletkező spórák. Az őket képező sejtek kromoszómaszámával megegyezően lehetnek egyszeres vagy kétszeres kromoszómaszámúak.
[665] A kitartósejtek (akineta) a baktériumok sejtjeiből vagy a moszatok vegetatív sejtjeiből képződő vastag falú, önálló mozgásra nem képes sejtek. Feladatuk a kedvezőtlen időszak átvészelése.
[666] Gamétáknak az ivarsejteket nevezzük.
[667] Zigóta a két ivarsejt (gameta) vagy két ellenkező nemű sejtmag egyesülésével (karyogamia) létrejött sejt.
[668] Bentosz a vízfenék és az üledék élővilága.
[669] A fánlakó növények (epifitonok) nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában élnek, kihasználva az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Elsősorban a trópusi esőerdőkre jellemzők, ahol főképp zuzmók, mohák, páfrányok, kosborfélék és broméliafélék tartoznak életformacsoportjukba. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból veszik föl. Hazánkban kevés zuzmó- és mohafaj, valamint a félélősködő fagyöngy és sárgafagyöngy (fakín) alkotja a szegényes epifiton flórát.
[670] A kopuláció egyesülést, közösülést jelent.
[671] Rizoida vagy rizoidaszerű az az elágazó, gyökérszerű hifaképződmény, amely a gomba rögzítését és tápanyagfelvételét szolgálja.