Növénytan
A moszatok sporangiumait[701] és ivarszerveit még nem védi a kiszáradástól egy külső steril[702] réteg. A mohák, a harasztok és a virágos növények viszont a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodással ugyanezen szerveik felszínén egy védőréteget fejlesztettek ki. A mohák minden bizonnyal szárazföldi életmódra áttért zöldalgaszerű ősökből származnak. Az első mohaleletet a felső-devonkori rétegekben[703] találták. Zöldalgákból való származásukra utal az azokéval megegyező fotoszintetikus[704] pigmentösszetételük[705] (klorofill a-t és b-t, valamint karotinoidokat tartalmaznak) és tartalék tápanyaguk (keményítő). Fajszámuk 24 000 és 26 000 közötti. Magyarországon ebből több mint 600 fordul elő.
A mohák kétszakaszos egyed- fejlődését máshol ismertetjük. Testük a telepes növények közül a legdifferenciáltabb; tulajdonságaik alapján a telepes (Thallophyta) és a hajtásos növények (Cormophyta) között helyezkednek el. Az egyszerűbb szerveződésű májmohák vagy levelesek, vagy villásan elágazó, lapított telepűek. Ezzel szemben a lombosmohákon mindig szár- (caulidium) és levélszerű (phyllidium) képződmények jelennek meg. Ezek a "szervek" azonban nem egyenértékűek a harasztok és a virágos növények szerveivel. Az aljzathoz - ami lehet talaj, szikla, mesterséges építészeti anyag (beton, cserép stb.), fakéreg vagy egyéb korhadó szerves anyag - gyökérszerű képződmény (rhizoida) rögzíti őket, amely - hasonlóan a moha többi részéhez - valamennyi víz felvételére is képes. Ez a rizoida a májmohákon egyetlenegy sejtből, a lombosmohákon pedig egyetlen, gyakran elágazó sejtsorból áll. A mohák, eltérően a többi szárazföldi növénytől, csak nagyon vékony kutikulájúak, és így teljes felületükön vesznek fel vizet és ásványi anyagokat. Asszimiláló és raktározó szöveteik vannak. Egy részük a gázcserét már speciális légzőnyílásokon keresztül bonyolítja le, és a valódi sztómák[706] is először a mohákon jelennek meg. Egyes lombosmohák szárában megnyúlt sejtekből álló vízszállítórendszer van, amely azonban nem éri el a szövetté való differenciálódás mértékét. Levelük többnyire egy sejtrétegű.
A lombosmohák petesejtjének megtermékenyítése eredményeképpen létrejött sporofiton[707] fiatalon zöld színű és fotoszintetizál[708]. Emellett a gametofiton[709] által előállított szerves anyagokat is felhasználja. A sporofiton három részre tagolódik: a talpra, a nyélre (seta) és a tokra (capsula) . A tok csúcsán lévő nyílást egy vagy két sorban elhelyezkedő fogacskák (peristomium) veszik körbe.
A májmohák sporofitonja fiatalon sem fotoszintetizál. Spóratokjukban a spórák mellett spóraszóró fonalak (elatera) is találhatók. Ezek a fejlődő spórák táplálásában és később az érett spórák szétszórásában is részt vesznek.
Az egész Földön mindenfelé megtalálhatók a sarkvidékektől a trópusokig. Leggyakoribbak a nagy légnedvességű és a vízzel jól ellátott területeken - pl. lápokon, vizek partján, párás erdők alján, sziklák mélyedéseiben, fák csurgási oldalán. Előfordulnak közöttük a vizekbe visszatért szervezetek is. Egyes fajaik száraz helyeken, pl. homokpusztákon, nyílt sziklákon, háztetőkön, nagyvárosi utcakövek között terjedtek el. Ezek vízháztartásuk szempontjából poikilohidratúrás fajok.
Környezetük nedvességével együtt a környezetszennyező anyagok is könnyen bejutnak szervezetükbe. Mivel ezekre más szervezeteknél érzékenyebben reagálnak, a lég- és a vízszennyező anyagok kiváló indikátorai.
[701] A sporangium ivartalan szaporítósejteket (spórákat) létrehozó szerv. Magyar neve spóratartó.
[702] Steril a meddő, terméketlen, szaporodásban közre nem működő sejt, szerv, szervezet stb.
[703] Az 590 millió éve kezdődött és 200 millió éve befejeződött földtörténeti ókor (paleozoikum) korszakai egymás után a kambrium, az ordovicium, a szilur, a devon, a karbon és a perm. Az ezekben keletkezett üledékek alsó rétegei korábban, felső rétegei pedig később keletkeztek. Ennek alapján megkülönböztetünk pl. alsó és felső devon korszakokat.
[704] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).
[705] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).
[706] A sztóma vagy gázcserenyílás a mohák, a harasztok és a virágos növények hajtásának elsődleges bőrszövetén kialakuló, gázcserét (mindenekelőtt szén-dioxid-felvételt és oxigénleadást) biztosító, specializálódott sejtekből álló képlet.
[707] Sporofiton a kétszakaszos egyedfejlődés ivarsejtek egyesülésével (zigóta létrejöttével) kezdődő, kétszeres kromoszómaszámú (diploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén spórák keletkeznek redukciós osztódással.
[708] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.
[709] Gametofiton a kétszakaszos egyedfejlődés spórák létrejöttével kezdődő, egyszeres kromoszómaszámú (haploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén - számtartó osztódással - ivarsejtek (gameta) keletkeznek.