Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A mohák törzse - Bryophyta

A mohák törzse - Bryophyta

A moszatok sporangiumait[701] és ivarszerveit még nem védi a kiszáradástól egy külső steril[702] réteg. A mohák, a harasztok és a virágos növények viszont a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodással ugyanezen szerveik felszínén egy védőréteget fejlesztettek ki. A mohák minden bizonnyal szárazföldi életmódra áttért zöldalgaszerű ősökből származnak. Az első mohaleletet a felső-devonkori rétegekben[703] találták. Zöldalgákból való származásukra utal az azokéval megegyező fotoszintetikus[704] pigmentösszetételük[705] (klorofill a-t és b-t, valamint karotinoidokat tartalmaznak) és tartalék tápanyaguk (keményítő). Fajszámuk 24 000 és 26 000 közötti. Magyarországon ebből több mint 600 fordul elő.

A mohák kétszakaszos egyed- fejlődését máshol ismertetjük. Testük a telepes növények közül a legdifferenciáltabb; tulajdonságaik alapján a telepes (Thallophyta) és a hajtásos növények (Cormophyta) között helyezkednek el. Az egyszerűbb szerveződésű májmohák vagy levelesek, vagy villásan elágazó, lapított telepűek. Ezzel szemben a lombosmohákon mindig szár- (caulidium) és levélszerű (phyllidium) képződmények jelennek meg. Ezek a "szervek" azonban nem egyenértékűek a harasztok és a virágos növények szerveivel. Az aljzathoz - ami lehet talaj, szikla, mesterséges építészeti anyag (beton, cserép stb.), fakéreg vagy egyéb korhadó szerves anyag - gyökérszerű képződmény (rhizoida) rögzíti őket, amely - hasonlóan a moha többi részéhez - valamennyi víz felvételére is képes. Ez a rizoida a májmohákon egyetlenegy sejtből, a lombosmohákon pedig egyetlen, gyakran elágazó sejtsorból áll. A mohák, eltérően a többi szárazföldi növénytől, csak nagyon vékony kutikulájúak, és így teljes felületükön vesznek fel vizet és ásványi anyagokat. Asszimiláló és raktározó szöveteik vannak. Egy részük a gázcserét már speciális légzőnyílásokon keresztül bonyolítja le, és a valódi sztómák[706] is először a mohákon jelennek meg. Egyes lombosmohák szárában megnyúlt sejtekből álló vízszállítórendszer van, amely azonban nem éri el a szövetté való differenciálódás mértékét. Levelük többnyire egy sejtrétegű.

A lombosmohák petesejtjének megtermékenyítése eredményeképpen létrejött sporofiton[707] fiatalon zöld színű és fotoszintetizál[708]. Emellett a gametofiton[709] által előállított szerves anyagokat is felhasználja. A sporofiton három részre tagolódik: a talpra, a nyélre (seta) és a tokra (capsula) . A tok csúcsán lévő nyílást egy vagy két sorban elhelyezkedő fogacskák (peristomium) veszik körbe.

Tőzegmoha (Sphagnum recurvum, Sphagnaceae) spóratartókkal (capsula) (Tóth Zoltán felvétele)
Tőzegmoha (Sphagnum recurvum, Sphagnaceae) spóratartókkal (capsula) (Tóth Zoltán felvétele)

Atrichum undulatum (Polytrichaceae) moha fogacskái (peristomium) a tok csúcsán (Tóth Zoltán felvétele)
Atrichum undulatum (Polytrichaceae) moha fogacskái (peristomium) a tok csúcsán (Tóth Zoltán felvétele)

A májmohák sporofitonja fiatalon sem fotoszintetizál. Spóratokjukban a spórák mellett spóraszóró fonalak (elatera) is találhatók. Ezek a fejlődő spórák táplálásában és később az érett spórák szétszórásában is részt vesznek.

Az egész Földön mindenfelé megtalálhatók a sarkvidékektől a trópusokig. Leggyakoribbak a nagy légnedvességű és a vízzel jól ellátott területeken - pl. lápokon, vizek partján, párás erdők alján, sziklák mélyedéseiben, fák csurgási oldalán. Előfordulnak közöttük a vizekbe visszatért szervezetek is. Egyes fajaik száraz helyeken, pl. homokpusztákon, nyílt sziklákon, háztetőkön, nagyvárosi utcakövek között terjedtek el. Ezek vízháztartásuk szempontjából poikilohidratúrás fajok.

Környezetük nedvességével együtt a környezetszennyező anyagok is könnyen bejutnak szervezetükbe. Mivel ezekre más szervezeteknél érzékenyebben reagálnak, a lég- és a vízszennyező anyagok kiváló indikátorai.



[701] A sporangium ivartalan szaporítósejteket (spórákat) létrehozó szerv. Magyar neve spóratartó.

[702] Steril a meddő, terméketlen, szaporodásban közre nem működő sejt, szerv, szervezet stb.

[703] Az 590 millió éve kezdődött és 200 millió éve befejeződött földtörténeti ókor (paleozoikum) korszakai egymás után a kambrium, az ordovicium, a szilur, a devon, a karbon és a perm. Az ezekben keletkezett üledékek alsó rétegei korábban, felső rétegei pedig később keletkeztek. Ennek alapján megkülönböztetünk pl. alsó és felső devon korszakokat.

[704] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).

[705] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).

[706] A sztóma vagy gázcserenyílás a mohák, a harasztok és a virágos növények hajtásának elsődleges bőrszövetén kialakuló, gázcserét (mindenekelőtt szén-dioxid-felvételt és oxigénleadást) biztosító, specializálódott sejtekből álló képlet.

[707] Sporofiton a kétszakaszos egyedfejlődés ivarsejtek egyesülésével (zigóta létrejöttével) kezdődő, kétszeres kromoszómaszámú (diploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén spórák keletkeznek redukciós osztódással.

[708] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.

[709] Gametofiton a kétszakaszos egyedfejlődés spórák létrejöttével kezdődő, egyszeres kromoszómaszámú (haploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén - számtartó osztódással - ivarsejtek (gameta) keletkeznek.