Kétostoros rajzóspórájú^[806] gombákat sorolunk ide, amelyeknek ostorai többnyire oldalsó helyzetűek, eltérő hosszúságúak. Az egyik ostor rövidebb és pillás, a másik hosszabb és sima felszínű. A törzsbe tartozó petespórás moszatgombák osztályának fajai egy erős, tömlő formájú, elágazó micéliumot képeznek, amely a sárgásmoszatok egy csoportjának (Vaucheria nemzetség) testére emlékeztet. A sejtfaluk cellulózból és glükánból áll. Ivaros szaporodásuk oogámia. Női ivarszervükben, az oogóniumban, a megtermékenyítés után egyesével vagy többesével jönnek létre az oospóráknak nevezett zigóták. Ivartalanul zoospórákkal^[807] vagy konídium^[808] jellegű zoosporangiumokkal^[809] szaporodnak.

Rendszertani helyzetük bizonytalan. Lehetséges, hogy olyan moszatok, amelyek elvesztették a fotoszintetizálás képességét. A cönocitikus^[810] telepfelépítés, a cellulóztartalmú sejtfal, a heterokont ostorok^[811] és az oogámia előfordulása ezt a feltételezést látszik igazolni.

A petespórás moszatgombák osztálya - Oomycetes

A törzs egyetlen osztálya. Mintegy 500 fajt foglal magába. Az idetartozó fajok egy része ősi vízi szervezet, amely zoospórákkal^[812] szaporodik. Másik része erősen specializált szárazföldi, parazita gomba. Ez utóbbiak aplanospórákkal^[813] szaporodnak, amelyek másodlagosan, zoosporangiumokból^[814] jönnek létre. Életmódjuk változatos: a szaprobiontáktól^[815] az obligát parazitákig^[816] sokféle szervezet fordul elő közöttük. Négy rendjüket (Saprolegniales, Peronosporales, Leptomitales, Lagenidiales) a telep felépítése és az ivartalan szaporodási formák alapján különítjük el. Itt csupán a jelentősebb első két rendet ismertetjük.

A halpenészfélék rendje - Saprolegniales

Tipikus vízi szervezetek. Gyorsan növő cönocitikus micéliumuk^[817] szaprotróf módon^[818] elhalt rovarok vagy növények maradványain él. Néhány fajuk - pl. a Saprolegnia parasitica - élősködőként beteg vagy sérült halakon, kétéltűeken, illetve azok ikráin fordul elő. Ivaros szaporodásukkor gömbölyű oogóniumukban több petesejt keletkezik, amelyeket egy vagy több megnyúlt anterídium termékenyít meg. A vékony megtermékenyítő tömlőkön keresztül bejutó hím jellegű sejtmagok egyesülnek a petesejtek magjaival, zigótákat (oospora) képezve. A vastag falú zigóták^[819] kedvező körülmények között kihajtva zoosporangiumokat^[820] képeznek, amelyekből mitózissal nagyszámú zoospóra^[821] rajzik ki. A zoosporangiumból kiszabaduló rajzóspóráknak^[822] kétféle állapotuk létezik (diplánia jelensége). Először, kiszabadulásukat követően körte alakúak és ostoraik csúcsi helyzetűek. Ezek bizonyos idő elteltével cisztákat^[823] képeznek, amelyekből később vese alakú és oldalsó helyzetű ostorokat viselő másodlagos rajzóspórák^[824] jönnek létre. A petespórás gombák általában egész életük folyamán diploidok, csak ivarsejtjeik haploidok.

A peronoszpórafélék rendje - Peronosporales

Micéliumuk fonalszerű, gazdagon elágazó. Magas fejlődési szintet elért petespórás gombák, amelyek körében a szárazföldi életmódra való fokozatos áttérés figyelhető meg. Az ősibb nemzetségek (Phytophthora, Pythium) még zoospórákat^[825] képeznek, amelyek kiszabadulva vízben úszva terjednek. Átmeneti típusoknak tekinthetők a Plasmopara és a Pseudoperonospora nemzetségek, amelyeknek sporangiumaiból^[826] esős, nedves időben zoospórák^[827], száraz, napos időben pedig hifatömlők fejlődnek. A hifatömlők kialakításával ezek a gombák a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás első lépését tették meg. A száraz körülményekhez teljes mértékben alkalmazkodott nemzetségek (Bremia, Peronospora) fajai már kizárólag úgy hatolnak be a gazdaszervezetbe, hogy sporangiumuk^[828] tömlőt hajt. Ez esetben a sporangiumok konídiumoknak^[829] tekinthetők. Ezzel párhuzamosan az oogóniumban a petesejtek száma is - sok esetben egyre - redukálódik.

Az idetartozó fajok többsége virágos (kultúr- és vadon termő) növények parazitája. Micéliumukat a gazdanövények sejtközötti járataiban fejlesztik ki, ahonnan a sejtekbe a nemzetségekre jellemző alakú szívófonalakat (haustorium) bocsátanak. A sporangiumok^[830] a növény felszínén, a gázcserenyílásokon kinyúlva fejlődnek ki. A Pythium debaryanum palánták dőlését okozza. A Phytophthora infestans a burgonyavész kórokozója, de paradicsom-, tojásgyümölcs- és petúniakultúrákat is pusztít. A különböző kultúrnövényeket /pl. dohány, saláta, dinnye/ károsító peronoszpórafajok közül legnevezetesebb a szőlő peronoszpórája (Plasmopara viticola), amely az 1870-es években került Észak-Amerikából Európába. Járványszerű pusztítása napjainkban is jelentős. A keresztesvirágúakat támadja meg a fehér sömör (Albugo candida). A gazdanövény bőrszövete alatt vastag, fehéres színű telepet alkot.

Szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola, Oomycetes, Peronosporaceae) (R.C. Pearson felvétele, Cornell Egyetem, Geneva, USA)