Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A tömlősgombák osztálya - Ascomycetes

A tömlősgombák osztálya - Ascomycetes

A tömlősgombák a legkiterjedtebb és legheterogénebb gombacsoport. Az összes faj mintegy 30%-a tartozik közéjük, ha nem számítjuk ide a konídiumos gombákat (Deuteromycetes), melyek tulajdonképpen egy mesterséges taxont[898] alkotnak mindazon gombák számára, amelyek fejlődési ciklusát nem teljesen ismerjük.

Tömlősgombák a laikusok által is ismert élesztőgombák, penészgombák, liszharmatgombák vagy éppen kucsma-, illetve szarvasgombák a termőtestes nagygombák köréből. Életmódjuk tekintetében változatosak: elsősorban növényi és állati hulladékokon élő szaprotrófok[899], de növények parazitái és mikorrhizaképzők is akadnak közöttük. Számos képviselőjüknek különösen nagy a jelentősége a cellulóz, a lignin és a keratin lebontásában. Sokuknak komoly gyakorlati jelentősége van, mivel mint fitopatogén szervezetek[900] hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaságban. Nagyszámú tömlősgombafaj él együtt szimbiózisban algákkal mint zuzmó.

Vegetatív testük egysejtű vagy válaszfalakkal tagolt haploid micélium. A sejtfal anyaga kitin[901]. A szeptumok falán egyszerű pórus van, amelyen keresztül a plazma és a sejtszervek migrációja figyelhető meg. Csak az élesztőszerű tömlősgombáknál áll a telep egy sarjadzással keletkező pszeudomicéliumból[902] vagy csupán sarjsejtekből. A többi tömlősgomba termőtestet[903] (ascocarpium) képez. Az ivaros szaporodás alkalmával a haploid micéliumon ivarszervek, anterídiumok[904] és aszkogóniumok[905] alakulnak ki. Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) fejlesztenek az anterídium irányába. A hím jellegű sejtmagvak ezen keresztül vándorolnak az aszkogóniumba. Az összeolvadást vagy plazmogámiát nem követi azonnal kariogámia, ezáltal magpáros sejtek, majd azokból magpáros ("aszkogén") hifák jönnek létre. A magpáros vagy dikariotikus hifákból jön létre a termőtest[906] (ascocarpium). A termőtest kialakulása a tömlősgombákra általánosan jellemző. Ennek előzményeit korábban a járomspórás gombáknál láthattuk, amely a zigospóra[907] körül elhelyezkedő valamiféle védő- vagy burokhifákból állt. A kariogámia a dikariotikus hifa végsejtjében horogképzéssel[908] megy végbe. A horogképződés mechanizmusa meggátolja két azonos ivarjellegű sejtmag összekerülését. A zigótát tartalmazó sejt megnyúlik, sporangiummá[909] alakul, majd először meiózissal és azt rögtön követő mitózissal - általában nyolc - spóra alakul ki. Ezt a megnyúlt sporangiumot nevezzük tömlőnek vagy aszkusznak , a benne kifejlődött spórákat pedig aszkospóráknak. Az aszkospórák tehát endogén módon keletkeznek, majd a tömlő felszakadásával vagy annak szabályos nyílásán át jutnak a szabadba. A tömlők a termőtestben elszórtan, vagy réteget alkotva helyezkednek el. Ez a termőréteg (hymenium) az aszkuszok tömött sorából és a közöttük elhelyezkedő steril hifákból (paraphysis) áll. A régebbi, tradicionális rendszertani felosztások a termőtestek formája és felépítése szerint történtek. Ma a tömlősgombák osztályozásában figyelembe veszik az aszkusz szerkezetét (a tömlő rétegeit és felnyílásának módját) és a termőtestek keletkezési módját. Ennek alapján négy alosztályt különböztetnek meg:

Pék- vagy sörélesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae, Ascomycetes, Saccharomycetaceae) sarjsejtjei (Dobolyi Csaba felvétele)
Pék- vagy sörélesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae, Ascomycetes, Saccharomycetaceae) sarjsejtjei (Dobolyi Csaba felvétele)

Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta, Ascomycetes, Morchellaceae) (Albert László felvétele)
Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta, Ascomycetes, Morchellaceae) (Albert László felvétele)

1. élesztőszerű tömlősgombák alosztálya (Protoascomycetidae);

2. rovarparazita tömlősgombák alosztálya (Laboulbeniomycetidae);

3. valódi tömlősgombák alosztálya (Euascomycetidae);

4. dérgombák alosztálya (Taphrinomycetidae).

Redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta, Ascomycetes, Helvellaceae) (Albert László felvétele)
Redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta, Ascomycetes, Helvellaceae) (Albert László felvétele)

Tömlősgomba tömlői aszkospórákkal (Jakucs Erzsébet felvétele)
Tömlősgomba tömlői aszkospórákkal (Jakucs Erzsébet felvétele)

Sok tömlősgomba ivartalanul is szaporodik. Ezek változatos konídiumtartókon jönnek létre. A mitospórák,[910] a konídiumok[911] keletkezését, amelynek eredményeképpen a faj gyorsan elterjed, a gomba mellékszaporodásmódjának (anamorpha) nevezzük. A főszaporodásmód (teleomorpha) viszont az ivaros folyamatok következtében kialakuló tömlőképzés (aszkuszképzés) a tömlősgombák esetében.



[898] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.

[899] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.

[900] Fitopatogének a növények betegségeit okozó szervezetek.

[901] A kitin a gombasejtfal fő alkotója. N-acetil-D-glükózaminból felépülő nitrogéntartalmú poliszacharid. A gombák sejtfalán kívül az ízeltlábúak külső vázának is alapanyaga.

[902] A pszeudo- vagy álmicélium sarjsejtek laza összekapcsolódásával kialakuló lánc.

[903] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[904] Az anterídium (antheridium) a növények és a gombák hímivarszerve (gametangium). Lehet - a moszatok és a gombák különböző rendszertani csoportjaiban - egy- vagy többsejtű, illetve a mohák és a harasztok szervezetében bonyolult, szövetes felépítésű.

[905] Aszkogónium (ascogonium) a tömlősgombák női ivarszerve.

[906] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[907] Zigospóra - vagy a járomspórás gombáknál járomspóra - az alakilag megegyező gaméták (ivarsejtek) vagy gametangiumok (ivarsejt-anyasejtek) egyesülésével létrejött vastag falú nyugvóspóra.

[908] A horogképződés folyamata során a kétsejtmagvú (dikariotikus) hifavég horogszerűen begörbül. A görbület a hím és a női ivarú magvakat elkülöníti egymástól, aminek következtében azok a horog külön ágaiba kerülnek. Ezután a magvak úgy osztódnak, hogy a magorsók a hifa hossztengelyével párhuzamosan alakulnak ki. Így két eltérő ivarú leánysejtmag a horog csúcsi részébe kerül. Ezeket hamarosan egy új sejtfal választja el a többitől. A keletkezett végsejt magpáros lesz. A horog csúcsában maradó sejtmag is találkozik az alapi részben maradt maggal úgy, hogy a közöttük lévő sejtfalak összetapadnak, majd feloldódnak. Mindez addig ismétlődik, amíg a végsejt magjai - közvetlenül a tömlő (ascus) kialakítása előtt - össze nem olvadnak (karyogamia), zigótát képezve.

[909] A sporangium olyan zárt, vastag vagy vékony falú szerv, amelyben nagyszámú ivartalan szaporítósejt, ún. sporangiospóra kelezkezik.

[910] Mitospórák a számtartó sejtosztódással (mitózissal) keletkező spórák. Az őket képező sejtek kromoszómaszámával megegyezően lehetnek egyszeres vagy kétszeres kromoszómaszámúak.

[911] Konídiumnak nevezzük a valamely tartón lefűződéssel létrejött ivartalan szaporítósejteket, amelyek közvetlenül tömlővel csíráznak.