Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A valódi tömlősgombák alosztálya - Euascomycetidae

A valódi tömlősgombák alosztálya - Euascomycetidae

A tömlősgombák többségét ebbe az alosztályba soroljuk. Ivaros és ivartalan szaporodásuk változatos. Dikariotikus szakaszuk[916] különbözik a Protoascomycetidae alosztályétól. A női ivarszervből (gametangium) a plazmák egyesülése után dikariotikus /"aszkogén"/ hifák[917] képződnek, amelyekben a női és a hím jellegű sejtmagvak - szinkron osztódásuk következtében - egyaránt megtalálhatók. A dikariotikus hifák válaszfalakkal ellátottak (szeptáltak), el nem ágazók. A kariogámia a tömlőkben (ascus) játszódik le, és ezzel térben és időben is elválik a plazmogámiától.

Az aszkohimeniális termőtestű tömlősgombák felrendje - Ascohymeniomycetanae

Ún. aszkohimeniális termőtestük van. Erre az jellemző, hogy képződése csak a kariogámia[918] után indul meg (tehát a magpáros, aszkogén hifákat vonja be a termőtest burka), s a tovább növekvő dikariotikus[919], valamint haploid hifák együttesen hozzák létre. Az aszkuszok a termőtestben gyakran termőréteget (hymenium) alkotnak. Az aszkohimeniális termőtestek (ascocarpium) az alábbi típusúak lehetnek:

- prototéciumok (protothecium), amelyek az aszkuszokat körbeölelő laza hifaszövedékből állnak;

- kleisztotéciumok (cleistothecium) , amelyeknek zárt, szilárd termőtestfaluk van, és középpontjukban a tömlők szórtan helyezkednek el;

Microsphaera berberidis (Ascomycetes, Erysiphaceae) kleisztotéciuma elágazó függelékekkel és kiszabaduló aszkusszal (Bodonyi Nóra felvétele)
Microsphaera berberidis (Ascomycetes, Erysiphaceae) kleisztotéciuma elágazó függelékekkel és kiszabaduló aszkusszal (Bodonyi Nóra felvétele)

- peritéciumok (perithecium), amelyek általában minden oldalukon zártak, csupán a csúcsukon található egy keskeny, külvilágra nyíló csatorna; bennük a tömlők csokrosan vagy termőrétegbe rendeződve helyezkednek el (a zárt termőtestű gombák e csoportját a régebbi rendszerekben maggombáknak nevezték és a Pyrenomycetes rendbe sorolták);

- apotéciumok (apothecium) , amelyek teljesen nyitottak, jól elkülönült termőréteggel (az ilyen termőtestű gombákat nevezzük csészegombáknak).

Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea, Ascomycetes, Sarcoscyphaceae) apotéciumai (Albert László felvétele)
Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea, Ascomycetes, Sarcoscyphaceae) apotéciumai (Albert László felvétele)

A tömlő felépítése alapján az aszkohimeniális termőtestű tömlősgombák kisebb része (Eurotiales, Elaphomycetales) protunikátus[920], nagyobb része eutunikátus[921]. Az utóbbi csoporton belül megkülönböztetünk unitunikátus és bitunikátus típust. Az előbbi aszkuszfalának két rétege összeköttetésben marad egymással és nem mozdul el egymáshoz viszonyítva. Ennek következtében az aszkuszfal egy működési egységnek tekinthető. Az utóbbi típus aszkuszfalának külső, merevebb burkát a növekvő belső burok áttöri, mivel a két réteg nincs egymással összeköttetésben és egymáson rugalmasan elcsúszik.

Az unitunikátus tömlősgombák tömlői fedővel (operculum) vagy pórussal nyílnak. Fedővel (operculummal) nyíló tömlőjűek az Erysiphales, a Pezizales és a Tuberales rendek fajai (operkulátus típusok). Pórussal vagy más aktív nyitómechanizmussal - pl. a csúcson elhelyezkedő apikális készülékkel - nyílnak a Helotiales, a Phacidiales, a Sphaeriales, a Xylariales és a Clavicipitales rendek képviselői (inoperkulátus típusok).

A felrend néhány jelentősebb, ismertetésre kerülő rendje:

1. Eurotiales,

2. Elaphomycetales,

3. Erysiphales,

4. Pezizales,

5. Tuberales,

6. Helotiales,

7. Phacidiales,

8. Sphaeriales,

9. Xylariales,

10. Clavicipitales

Nem tárgyaljuk a zuzmóképző Caliciales, Coronophorales, Melionales és Lecanorales rendeket.

Az aszkolokuláris termőtestű tömlősgombák felrendje - Ascoloculomycetanae

Az alább ismertetésre kerülő aszkolokuláris termőtestű tömlősgombák bitunikátusak. Szemben az aszkohimeniális termőtestű tömlősgombákkal, itt a termőtestkezdemények már a megtermékenyítés előtt kialakulnak, és az aszkogén hifák utólag keletkező üregekbe (loculi) nőnek bele. Aszkospóráikat aktívan, különböző berendezésekkel juttatják a szabadba. Ivarszerveik a már csaknem teljesen kifejlődött termőtestben alakulnak ki, és itt következik be a megtermékenyítés is. A tömlők a termőtestben utólagosan létrejött üregekbe (loculus) nőnek bele. Az aszkolokuláris termőtesteknek is több típusuk ismert:

- a miriotécium (myriothecium) olyan párnaszerű termőtest, amely felületén számos, szabálytalanul elhelyezkedő üreget, azokban pedig egy-egy aszkuszt tartalmaz;

- a pszeudotéciumban (pseudothecium) egyetlen lokulusz található, amelyben termőrétegszerűen helyezkednek el az aszkuszok;

- a hiszterotécium (hysterothecium) hosszúkás alakú és hosszanti repedéssel nyílik.

Bizonyos nemzetségekben a termőtestek (általában peritéciumok) egy gombaszövedékbe ágyazódnak be, miáltal nagy és feltűnő sztrómákat[922] hoznak létre. A felrend több ezer faját újabban egyetlen taxonba,[923] a Dothideales rendbe egyesítik.



[916] Dikariotikus szakasz vagy dikariofázis a gombáknál a plazmogámia és a kariogámia közötti életszakasz, amikor is a hifák kettős sejtmagvúak vagy magpáros állapotúak (dikariotikusak).

[917] Dikariotikus szakasz vagy dikariofázis a gombáknál a plazmogámia és a kariogámia közötti életszakasz, amikor is a hifák kettős sejtmagvúak vagy magpáros állapotúak (dikariotikusak).

[918] Kariogámia az ivaros folyamat során a sejtmagvak egyesülése.

[919] Dikariotikus szakasz vagy dikariofázis a gombáknál a plazmogámia és a kariogámia közötti életszakasz, amikor is a hifák kettős sejtmagvúak vagy magpáros állapotúak (dikariotikusak).

[920] A protunikátus tömlősgombák tömlőjének fala egyrétegű. Aszkospóráik a tömlőfal felszakadásával vagy elnyálkásodásával, passzív módon jutnak a szabadba.

[921] Az eutunikátus tömlősgombák tömlőjének fala kétrétegű. A külső tömlőfal vastag, maradandó és speciális nyító berendezéssel ellátott.

[922] Sztrómának nevezzük a gombák meddő hifaszövedékéből kialakult nagy és feltűnő termőtestpárnát, amelyben a tömlőket tartalmazó termőtestek képződnek.

[923] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.