Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Az agancsgombák rendje - Xylariales

Az agancsgombák rendje - Xylariales

A rend fajainak többsége fán és fakérgen élő szaprobionta[957], illetve növényeken élő kórokozó. Termőtestük bonyolult felépítésű. Lehet egyedülálló vagy sztrómába[958] ágyazott, csoportos peritécium. Sztrómájuk nagy méretű (akár 10 cm-es is lehet), bunkó alakú, kemény, a szénéhez hasonló állagú. Aszkuszaik bonyolult apikális készülékkel nyílnak. A kéregszerű sztrómákkal rendelkező Ustulina deusta a bükkfatörzseket korhasztja. A Hypoxylon fajok sztrómája félgömb alakú, az aljzatból kidudorodó. A bükkfagallyakon élő Hypoxylon fragiforme sztrómája vörösesbarna, a Daldinia concentrica fajé pedig nagyobb és megérve fényes fekete színű. A lombos fák tuskóin élő Xylaria fajok nyeles, agancs alakú sztrómái a konídiumportól[959] fehérlenek. Ez utóbbi nemzetség leggyakoribb fajai a szarvasagancsgomba (Xylaria hypoxylon) és a bunkós agancsgomba (X. polymorpha). Jelentős fakorhasztók[960]; a cellulóz és a lignin bontására egyaránt képesek.

Szarvasagancsgomba (Xylaria hypoxylon, Ascomycetes, Xylariales) (Siller Irén felvétele)
Szarvasagancsgomba (Xylaria hypoxylon, Ascomycetes, Xylariales) (Siller Irén felvétele)



[957] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.

[958] Sztrómának nevezzük a gombák meddő hifaszövedékéből kialakult nagy és feltűnő termőtestpárnát, amelyben a tömlőket tartalmazó termőtestek képződnek.

[959] Konídiumnak nevezzük a valamely tartón lefűződéssel létrejött ivartalan szaporítósejteket, amelyek közvetlenül tömlővel csíráznak.

[960] A fakorhasztó, farontó vagy xilofág gombák enzimeik segítségével a cellulóz- és lignintartalmú faanyag bizonyos alkotóinak lebontására képesek. Egyes fajok az élő fákat is megtámadják, míg mások csak a már kidőlt fatörzseken jelennek meg. E gombák többsége főleg a bazídiumos gombák közé tartozik.