Növénytan
Aszkusszal homológ spóra-[971] képző szervük[972] a bazídium , amelynek bunkós végeiről négy bazídiospóra fűződik le (külső vagy exogén spóraképződés) . Tipikus, differenciált ivarszerveik nem alakulnak ki. Fejlődésük során - ellentétben a tömlősgombákkal - a haploid, különnemű spórákból kialakult primer fonalak igen korai stádiumban összeolvadnak (somatogamia) dikariotikus[973], szekunder fonalakat létrehozva. Az ezekből fejlődő termőtestek[974] már csak kétmagvú sejteket tartalmaznak. A hifák növekedése során a dikariotikus állapotot a tömlősgombáknál ismertetett horogképződéshez[975] hasonló csatképződés[976] tartja fenn. A szekunder micélium évekig a talajban élhet, amíg megfelelő környezeti tényezők hatására megindul a termőtestképződés. A hifák sejtfalanyaga kitin. A szeptumokon[977] jellegzetes nyílások, az ún. parentoszómás dolipórusok[978] alakulnak ki. Kivételt képeznek a parazita rozsda- és üszöggombák, amelyeknek egyszerű pórusaik vannak. Elsődlegesen az ivaros folyamat befejeződésének eredményeképpen kialakuló bazídiospórákkal terjednek. Ivartalanul konídiumokkal és klamidospórákkal[979] szaporodnak.
Az osztályt igen nagy számú (mintegy 30 000), változatos életmódú és megjelenésű faj alkotja. A közismert ehető és termesztett gombák[980] is idetartoznak. A fajok egy része azonban mérges vagy kemény húsú, nehezen emészthető. Többségük szaprotróf módon[981], különböző növényi anyagokon (fa, szalma, trágya stb.) táplálkozik. Mások szimbiózisban élnek mohákkal vagy edényes növényekkel, azok rizoidáival[982], illetve gyökereivel ún. mikorrhizát képezve. A rozsda- és az üszöggombák kultúrnövényeink parazitáiként veszélyes mezőgazdasági károsítók.
A bazídiumos gombák rendszerezésekor mindenekelőtt a bazídium keletkezését és formáját vesszük figyelembe. Két fontos típust különböztetünk meg: a holo- és a fragmobazídiumot. A holobazídium a meiózis után egysejtű (osztatlan) marad, a fragmobazídium viszont szeptumok[983] keletkezése révén több sejtre tagolódik. A tagolódás következtében az utóbbi hosszában vagy keresztben osztott lehet. Hosszában osztott bazídium fordul elő pl. a Tremellales rendben, keresztben osztott pedig az Auriculariales és az Uredinales rendben. Az előbbieknek megfelelően a bazídiumos gombák alábbi két alosztályát különböztetjük meg:
1. tagolt bazídiumú gombák alosztálya (Heterobasidiomycetidae);
2. tagolatlan bazídiumú gombák alosztálya (Homobasidiomycetidae).
Feltehetőleg mindkét csoport a tömlősgombákkal áll filogenetikai kapcsolatban[984]. Erre utal a bazídiumok - mindenekelőtt a holobazídium - nagymértékű hasonlósága az aszkusszal, valamint a tömlősgombák horogképzése[985] és a bazídiumos gombák csatképzése[986] közötti csekély különbség. Amíg azonban a Homobasidiomycetidae alosztály közvetlenül kapcsolatba hozható a tömlősgombákkal, a Heterobasidiomycetidae alosztály - különösen a rozsda- és az üszöggombák rendjei - redukált, parazita formáknak tekinthetők.
[971] Homológok a szervek, ha fejlődéstani szempontból azonos származásúak, de különböző megjelenésűek és működésűek (pl. lomblevél, pikkelylevél, virágtakaró- és ivarlevél, levélkacs, levéltövis). A kifejezést az azonos származású, de különböző megjelenésű és működésű szervekkel végbemenő egyedfejlődésre is gyakran alkalmazzuk.
[972] Homológok a szervek, ha fejlődéstani szempontból azonos származásúak, de különböző megjelenésűek és működésűek (pl. lomblevél, pikkelylevél, virágtakaró- és ivarlevél, levélkacs, levéltövis). A kifejezést az azonos származású, de különböző megjelenésű és működésű szervekkel végbemenő egyedfejlődésre is gyakran alkalmazzuk.
[973] Dikariotikus szakasz vagy dikariofázis a gombáknál a plazmogámia és a kariogámia közötti életszakasz, amikor is a hifák kettős sejtmagvúak vagy magpáros állapotúak (dikariotikusak).
[974] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.
[975] A horogképződés folyamata során a kétsejtmagvú (dikariotikus) hifavég horogszerűen begörbül. A görbület a hím és a női ivarú magvakat elkülöníti egymástól, aminek következtében azok a horog külön ágaiba kerülnek. Ezután a magvak úgy osztódnak, hogy a magorsók a hifa hossztengelyével párhuzamosan alakulnak ki. Így két eltérő ivarú leánysejtmag a horog csúcsi részébe kerül. Ezeket hamarosan egy új sejtfal választja el a többitől. A keletkezett végsejt magpáros lesz. A horog csúcsában maradó sejtmag is találkozik az alapi részben maradt maggal úgy, hogy a közöttük lévő sejtfalak összetapadnak, majd feloldódnak. Mindez addig ismétlődik, amíg a végsejt magjai - közvetlenül a tömlő (ascus) kialakítása előtt - össze nem olvadnak (karyogamia), zigótát képezve.
[976] Csatképződéskor a bazídiumos gombák (Basidiomycetes) magpáros, termőtestképző fonalain kampószerű kinövések alakulnak ki, amelyek ívben visszahajlanak a szomszédos sejt felé és azzal összenőnek. Ezzel segítik elő, hogy sejtosztódáskor a leánysejtekbe is mindig kétféle ivarú sejtmag kerüljön. A folyamat alapjában megegyezik a tömlősgombákon (Ascomycetes) megfigyelhető horogképződéssel. Eltér azonban attól abban, hogy nem csupán a termőtest kialakulását eredményezi, hanem a dikariotikus hifák minden sejtjében lejátszódik, és így a dikariofázis - a gomba talajban vagy más alkalmas aljzatban tenyésző vegetatív testében - évekig fennmaradhat. A csatképződés a bazídiumos gombák nem minden taxonjában egyformán játszódik le. A folyamat egyes fajokban el is maradhat, míg mások hifáin dupla csatok vagy több csatból álló csatörvök is kialakulhatnak. Ez utóbbiakból néha oldalelágazások fejlődnek.
[977] Szeptumnak a gombahifák és -spórák válaszfalait nevezzük.
[978] Dolipórus a bazídiumos gombák (Basidiomycetes) dikariotikus vagy szekunder hifáit tagoló harántfal jellegzetes nyílása. Körülötte a sejtfal gyűrűszerűen megvastagszik. Az endoplazmatikus retikulum maradványaiból mindkét oldalán egy sapkaszerű képlet, a parentoszóma alakul ki. Ez a pórust lezárhatja, ezzel megakadályozva a sejtmagvak sejtek közötti vándorlását.
[979] A klamidospóra (chlamydospora) vegetatív sejtekből létrejött vastag falú áttelelő (kitartó-) spóra.
[980] A gombákat az emberiség régóta termesztésbe vonta. Napjainkban több millió tonna a Föld évi gombatermelése. E területen élen járnak a távol-keleti országok és az Amerikai Egyesült Államok. Európában Franciaország eredményei kiemelkedők. Legnagyobb mennyiséget a különböző csiperke- (Agaricus spp.) és laskagombafajokból (Pleurotus spp.) állítanak elő. Megemlíthető még a nálunk újdonságnak számító shii-take (Lentinus edodes), valamint az óriás bocskorosgomba (Volvariella volvacea), az óriás harmatgomba (Stropharia rugoso-annulata), a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) és a júdásfülegomba (Auricularia auricula-judae) termesztésbe vonása.
[981] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.
[982] Rizoida vagy rizoidaszerű az az elágazó, gyökérszerű hifaképződmény, amely a gomba rögzítését és tápanyagfelvételét szolgálja.
[983] Szeptumnak a gombahifák és -spórák válaszfalait nevezzük.
[984] A filogenetika vagy törzsfejlődéstan az élővilág kialakulását és történeti fejlődését vizsgáló tudományterület.
[985] A horogképződés folyamata során a kétsejtmagvú (dikariotikus) hifavég horogszerűen begörbül. A görbület a hím és a női ivarú magvakat elkülöníti egymástól, aminek következtében azok a horog külön ágaiba kerülnek. Ezután a magvak úgy osztódnak, hogy a magorsók a hifa hossztengelyével párhuzamosan alakulnak ki. Így két eltérő ivarú leánysejtmag a horog csúcsi részébe kerül. Ezeket hamarosan egy új sejtfal választja el a többitől. A keletkezett végsejt magpáros lesz. A horog csúcsában maradó sejtmag is találkozik az alapi részben maradt maggal úgy, hogy a közöttük lévő sejtfalak összetapadnak, majd feloldódnak. Mindez addig ismétlődik, amíg a végsejt magjai - közvetlenül a tömlő (ascus) kialakítása előtt - össze nem olvadnak (karyogamia), zigótát képezve.
[986] Csatképződéskor a bazídiumos gombák (Basidiomycetes) magpáros, termőtestképző fonalain kampószerű kinövések alakulnak ki, amelyek ívben visszahajlanak a szomszédos sejt felé és azzal összenőnek. Ezzel segítik elő, hogy sejtosztódáskor a leánysejtekbe is mindig kétféle ivarú sejtmag kerüljön. A folyamat alapjában megegyezik a tömlősgombákon (Ascomycetes) megfigyelhető horogképződéssel. Eltér azonban attól abban, hogy nem csupán a termőtest kialakulását eredményezi, hanem a dikariotikus hifák minden sejtjében lejátszódik, és így a dikariofázis - a gomba talajban vagy más alkalmas aljzatban tenyésző vegetatív testében - évekig fennmaradhat. A csatképződés a bazídiumos gombák nem minden taxonjában egyformán játszódik le. A folyamat egyes fajokban el is maradhat, míg mások hifáin dupla csatok vagy több csatból álló csatörvök is kialakulhatnak. Ez utóbbiakból néha oldalelágazások fejlődnek.