Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A bazídiumos gombák osztálya - Basidiomycetes

A bazídiumos gombák osztálya - Basidiomycetes

Aszkusszal homológ spóra-[971] képző szervük[972] a bazídium , amelynek bunkós végeiről négy bazídiospóra fűződik le (külső vagy exogén spóraképződés) . Tipikus, differenciált ivarszerveik nem alakulnak ki. Fejlődésük során - ellentétben a tömlősgombákkal - a haploid, különnemű spórákból kialakult primer fonalak igen korai stádiumban összeolvadnak (somatogamia) dikariotikus[973], szekunder fonalakat létrehozva. Az ezekből fejlődő termőtestek[974] már csak kétmagvú sejteket tartalmaznak. A hifák növekedése során a dikariotikus állapotot a tömlősgombáknál ismertetett horogképződéshez[975] hasonló csatképződés[976] tartja fenn. A szekunder micélium évekig a talajban élhet, amíg megfelelő környezeti tényezők hatására megindul a termőtestképződés. A hifák sejtfalanyaga kitin. A szeptumokon[977] jellegzetes nyílások, az ún. parentoszómás dolipórusok[978] alakulnak ki. Kivételt képeznek a parazita rozsda- és üszöggombák, amelyeknek egyszerű pórusaik vannak. Elsődlegesen az ivaros folyamat befejeződésének eredményeképpen kialakuló bazídiospórákkal terjednek. Ivartalanul konídiumokkal és klamidospórákkal[979] szaporodnak.

Kalapos gomba tagolatlan bazídiuma bazídiospórákkal (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Kalapos gomba tagolatlan bazídiuma bazídiospórákkal (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Ízletes nagy galambgomba (Russula alutacea, Basidiomycetes, Russulaceae) meiospórái (bazídiospórái) (Jakucs Erzsébet felvétele)
Ízletes nagy galambgomba (Russula alutacea, Basidiomycetes, Russulaceae) meiospórái (bazídiospórái) (Jakucs Erzsébet felvétele)

Az osztályt igen nagy számú (mintegy 30 000), változatos életmódú és megjelenésű faj alkotja. A közismert ehető és termesztett gombák[980] is idetartoznak. A fajok egy része azonban mérges vagy kemény húsú, nehezen emészthető. Többségük szaprotróf módon[981], különböző növényi anyagokon (fa, szalma, trágya stb.) táplálkozik. Mások szimbiózisban élnek mohákkal vagy edényes növényekkel, azok rizoidáival[982], illetve gyökereivel ún. mikorrhizát képezve. A rozsda- és az üszöggombák kultúrnövényeink parazitáiként veszélyes mezőgazdasági károsítók.

A bazídiumos gombák rendszerezésekor mindenekelőtt a bazídium keletkezését és formáját vesszük figyelembe. Két fontos típust különböztetünk meg: a holo- és a fragmobazídiumot. A holobazídium a meiózis után egysejtű (osztatlan) marad, a fragmobazídium viszont szeptumok[983] keletkezése révén több sejtre tagolódik. A tagolódás következtében az utóbbi hosszában vagy keresztben osztott lehet. Hosszában osztott bazídium fordul elő pl. a Tremellales rendben, keresztben osztott pedig az Auriculariales és az Uredinales rendben. Az előbbieknek megfelelően a bazídiumos gombák alábbi két alosztályát különböztetjük meg:

1. tagolt bazídiumú gombák alosztálya (Heterobasidiomycetidae);

2. tagolatlan bazídiumú gombák alosztálya (Homobasidiomycetidae).

Feltehetőleg mindkét csoport a tömlősgombákkal áll filogenetikai kapcsolatban[984]. Erre utal a bazídiumok - mindenekelőtt a holobazídium - nagymértékű hasonlósága az aszkusszal, valamint a tömlősgombák horogképzése[985] és a bazídiumos gombák csatképzése[986] közötti csekély különbség. Amíg azonban a Homobasidiomycetidae alosztály közvetlenül kapcsolatba hozható a tömlősgombákkal, a Heterobasidiomycetidae alosztály - különösen a rozsda- és az üszöggombák rendjei - redukált, parazita formáknak tekinthetők.



[971] Homológok a szervek, ha fejlődéstani szempontból azonos származásúak, de különböző megjelenésűek és működésűek (pl. lomblevél, pikkelylevél, virágtakaró- és ivarlevél, levélkacs, levéltövis). A kifejezést az azonos származású, de különböző megjelenésű és működésű szervekkel végbemenő egyedfejlődésre is gyakran alkalmazzuk.

[972] Homológok a szervek, ha fejlődéstani szempontból azonos származásúak, de különböző megjelenésűek és működésűek (pl. lomblevél, pikkelylevél, virágtakaró- és ivarlevél, levélkacs, levéltövis). A kifejezést az azonos származású, de különböző megjelenésű és működésű szervekkel végbemenő egyedfejlődésre is gyakran alkalmazzuk.

[973] Dikariotikus szakasz vagy dikariofázis a gombáknál a plazmogámia és a kariogámia közötti életszakasz, amikor is a hifák kettős sejtmagvúak vagy magpáros állapotúak (dikariotikusak).

[974] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[975] A horogképződés folyamata során a kétsejtmagvú (dikariotikus) hifavég horogszerűen begörbül. A görbület a hím és a női ivarú magvakat elkülöníti egymástól, aminek következtében azok a horog külön ágaiba kerülnek. Ezután a magvak úgy osztódnak, hogy a magorsók a hifa hossztengelyével párhuzamosan alakulnak ki. Így két eltérő ivarú leánysejtmag a horog csúcsi részébe kerül. Ezeket hamarosan egy új sejtfal választja el a többitől. A keletkezett végsejt magpáros lesz. A horog csúcsában maradó sejtmag is találkozik az alapi részben maradt maggal úgy, hogy a közöttük lévő sejtfalak összetapadnak, majd feloldódnak. Mindez addig ismétlődik, amíg a végsejt magjai - közvetlenül a tömlő (ascus) kialakítása előtt - össze nem olvadnak (karyogamia), zigótát képezve.

[976] Csatképződéskor a bazídiumos gombák (Basidiomycetes) magpáros, termőtestképző fonalain kampószerű kinövések alakulnak ki, amelyek ívben visszahajlanak a szomszédos sejt felé és azzal összenőnek. Ezzel segítik elő, hogy sejtosztódáskor a leánysejtekbe is mindig kétféle ivarú sejtmag kerüljön. A folyamat alapjában megegyezik a tömlősgombákon (Ascomycetes) megfigyelhető horogképződéssel. Eltér azonban attól abban, hogy nem csupán a termőtest kialakulását eredményezi, hanem a dikariotikus hifák minden sejtjében lejátszódik, és így a dikariofázis - a gomba talajban vagy más alkalmas aljzatban tenyésző vegetatív testében - évekig fennmaradhat. A csatképződés a bazídiumos gombák nem minden taxonjában egyformán játszódik le. A folyamat egyes fajokban el is maradhat, míg mások hifáin dupla csatok vagy több csatból álló csatörvök is kialakulhatnak. Ez utóbbiakból néha oldalelágazások fejlődnek.

[977] Szeptumnak a gombahifák és -spórák válaszfalait nevezzük.

[978] Dolipórus a bazídiumos gombák (Basidiomycetes) dikariotikus vagy szekunder hifáit tagoló harántfal jellegzetes nyílása. Körülötte a sejtfal gyűrűszerűen megvastagszik. Az endoplazmatikus retikulum maradványaiból mindkét oldalán egy sapkaszerű képlet, a parentoszóma alakul ki. Ez a pórust lezárhatja, ezzel megakadályozva a sejtmagvak sejtek közötti vándorlását.

[979] A klamidospóra (chlamydospora) vegetatív sejtekből létrejött vastag falú áttelelő (kitartó-) spóra.

[980] A gombákat az emberiség régóta termesztésbe vonta. Napjainkban több millió tonna a Föld évi gombatermelése. E területen élen járnak a távol-keleti országok és az Amerikai Egyesült Államok. Európában Franciaország eredményei kiemelkedők. Legnagyobb mennyiséget a különböző csiperke- (Agaricus spp.) és laskagombafajokból (Pleurotus spp.) állítanak elő. Megemlíthető még a nálunk újdonságnak számító shii-take (Lentinus edodes), valamint az óriás bocskorosgomba (Volvariella volvacea), az óriás harmatgomba (Stropharia rugoso-annulata), a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) és a júdásfülegomba (Auricularia auricula-judae) termesztésbe vonása.

[981] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.

[982] Rizoida vagy rizoidaszerű az az elágazó, gyökérszerű hifaképződmény, amely a gomba rögzítését és tápanyagfelvételét szolgálja.

[983] Szeptumnak a gombahifák és -spórák válaszfalait nevezzük.

[984] A filogenetika vagy törzsfejlődéstan az élővilág kialakulását és történeti fejlődését vizsgáló tudományterület.

[985] A horogképződés folyamata során a kétsejtmagvú (dikariotikus) hifavég horogszerűen begörbül. A görbület a hím és a női ivarú magvakat elkülöníti egymástól, aminek következtében azok a horog külön ágaiba kerülnek. Ezután a magvak úgy osztódnak, hogy a magorsók a hifa hossztengelyével párhuzamosan alakulnak ki. Így két eltérő ivarú leánysejtmag a horog csúcsi részébe kerül. Ezeket hamarosan egy új sejtfal választja el a többitől. A keletkezett végsejt magpáros lesz. A horog csúcsában maradó sejtmag is találkozik az alapi részben maradt maggal úgy, hogy a közöttük lévő sejtfalak összetapadnak, majd feloldódnak. Mindez addig ismétlődik, amíg a végsejt magjai - közvetlenül a tömlő (ascus) kialakítása előtt - össze nem olvadnak (karyogamia), zigótát képezve.

[986] Csatképződéskor a bazídiumos gombák (Basidiomycetes) magpáros, termőtestképző fonalain kampószerű kinövések alakulnak ki, amelyek ívben visszahajlanak a szomszédos sejt felé és azzal összenőnek. Ezzel segítik elő, hogy sejtosztódáskor a leánysejtekbe is mindig kétféle ivarú sejtmag kerüljön. A folyamat alapjában megegyezik a tömlősgombákon (Ascomycetes) megfigyelhető horogképződéssel. Eltér azonban attól abban, hogy nem csupán a termőtest kialakulását eredményezi, hanem a dikariotikus hifák minden sejtjében lejátszódik, és így a dikariofázis - a gomba talajban vagy más alkalmas aljzatban tenyésző vegetatív testében - évekig fennmaradhat. A csatképződés a bazídiumos gombák nem minden taxonjában egyformán játszódik le. A folyamat egyes fajokban el is maradhat, míg mások hifáin dupla csatok vagy több csatból álló csatörvök is kialakulhatnak. Ez utóbbiakból néha oldalelágazások fejlődnek.