Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Aphyllophoranae felrend

Aphyllophoranae felrend

Termőrétegtartójuk többnyire nem lemezes felépítésű. Termőtestük igen különböző típusú. A felrendben a termőtest gimnokarp[1021] (gymnocarp). A szemölcsgombák (Thelephorales rend) termőteste az aljzatra simuló, az aljzatot kéregszerűen vonja be (reszupinátus) vagy vékony, taplószerű. A fejlődés során egyre inkább kifejezetté válik az aljzattól váló elválás, illetve kiemelkedés. Mindez a spórák jobb kiszóródási lehetőségét biztosítja. Az Aphyllophorales (fagombák) rendbe jól fejlett termőtestű gombák tartoznak, amelyek termőteste pata alakú (konzolszerű) vagy helyenként már kalapra és tönkre különülő (pileátus). A termőtestek állaga szívós, fás húsú, gyakran igen tartós. Gyakori egyéves taplófajok a borostás egyrétűtapló (Trametes hirsuta), a lepketapló (T. versicolor) és a púpos egyrétűtapló (T. gibbosa). Előfordulnak évelő termőtestű fajok is, mint pl. a bükkfatapló (Fomes fomentarius) és a deres tapló (Ganoderma applanatum). A himenoforumuk pórusos, bordás, gödörkés, sima vagy tüskés lehet. A legtöbb faj szaprotróf;[1022] fakérgen, gallyakon, fán vagy talajon él. A farontó gombák[1023] különböző típusú - fehér- vagy barnakorhadást[1024] - okozhatnak. Több képviselőjük fontos erdészeti károsító. Lucosok rettegett parazita gombája a gyökérrontó tapló (Heterobasidion annosum), mely a fák törzsét pusztítva jelentős gazdasági kárt okoz. A taplóalkatúak (Polyporales rend) termőrétegtartója csövekbôl vagy labirintusszerű lemezekből, a rókagombáké (Cantharellales rend) lemezhez hasonló redőkből áll. A palánkagombák (Clavariales rend) bunkó vagy korall alakú , illetve leveles termőtestének felső, sima részét burkolja a himénium. A gerebengombák (Hydnales rend) bazídiumai tüskeszerű csapokon fejlődnek. Ez utóbbi rend fajainak már szabályos kalapja (pileus) és tönkje (stipes) lehet. A sárga gerebengomba (Hydnum repandum) savanyú talajú erdeinkben ősszel tömegesen megjelenő, ehető faj.

Lepketapló (Trametes versicolor, Basidiomycetes, Poriaceae) (Albert László felvétele)
Lepketapló (Trametes versicolor, Basidiomycetes, Poriaceae) (Albert László felvétele)

Bükkfatapló (Fomes fomentarius, Basidiomycetes, Poriaceae) (Albert László felvétele)
Bükkfatapló (Fomes fomentarius, Basidiomycetes, Poriaceae) (Albert László felvétele)

Deres tapló (Ganoderma applanatum, Basidiomycetes, Poriaceae) (Albert László felvétele)
Deres tapló (Ganoderma applanatum, Basidiomycetes, Poriaceae) (Albert László felvétele)

Könnyező házigomba (Serpula lacrymans, Basidiomycetes, Coniophoraceae) (Babos Károly felvétele)
Könnyező házigomba (Serpula lacrymans, Basidiomycetes, Coniophoraceae) (Babos Károly felvétele)

Könnyező házigomba (Serpula lacrymans, Basidiomycetes, Coniophoraceae) sejtfalbontó tevékenysége (Babos Károly felvétele)
Könnyező házigomba (Serpula lacrymans, Basidiomycetes, Coniophoraceae) sejtfalbontó tevékenysége (Babos Károly felvétele)

Sárga rókagomba (Cantharellus cibarius, Basidiomycetes, Cantharellaceae) (Albert László felvétele)
Sárga rókagomba (Cantharellus cibarius, Basidiomycetes, Cantharellaceae) (Albert László felvétele)

Sárga korallgomba (Ramaria flava, Basidiomycetes, Clavariaceae) (Albert László felvétele)
Sárga korallgomba (Ramaria flava, Basidiomycetes, Clavariaceae) (Albert László felvétele)

Sárga gerebengomba (Hydnum repandum, Basidiomycetes, Hydnaceae) (Albert László felvétele)
Sárga gerebengomba (Hydnum repandum, Basidiomycetes, Hydnaceae) (Albert László felvétele)



[1021] Gimnokarp típusú az olyan termőtest, amelyen a termőréteget (hymenium) viselő himenofórum (hymenophorum) kezdettől fogva szabadon fejlődik.

[1022] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.

[1023] A fakorhasztó, farontó vagy xilofág gombák enzimeik segítségével a cellulóz- és lignintartalmú faanyag bizonyos alkotóinak lebontására képesek. Egyes fajok az élő fákat is megtámadják, míg mások csak a már kidőlt fatörzseken jelennek meg. E gombák többsége főleg a bazídiumos gombák közé tartozik.

[1024] A farontó gombák enzimatikus tevékenységének következménye a fakorhadás. A többségükben a bazídiumos gombákhoz tartozó fajok celluláz és lignináz enzimeikkel a faanyagban található cellulózt és lignint bontják. Az általuk kialakított korhadási tünetek különbözők. A fehérkorhadásra jellemző, hogy a sejtek falában a cellulóz és a lignin egyszerre bomlik le. A gombák hifái a növényi sejt ürege felől kezdik bontani a sejtfalat, és ilyenkor a bontás (a sejtfalak elvékonyodása) a hifák közvetlen környezetében tapasztalható. Fehérkorhasztó bazídiumos gomba például a téli fülőke (Flammulina velutipes), a kései laskagomba (Pleurotus ostreatus), a gyűrűs tuskógomba (Armillariella mellea) és a bükkfatapló (Fomes fomentarius). A tömlősgombák között ritka kivételnek számító fehérkorhasztó faj a bunkós agancsgomba (Xylaria polymorpha). Amíg a fehérkorhadás főleg a keményfák jellemzője, addig a barnakorhadás jórészt a puhafákon figyelhető meg. Barnakorhadáskor a sejtfal alkotói közül elsősorban a cellulóz bomlik, a lignin viszont alig változik. Ezért a sejtfalak nem fokozatosan vékonyodnak el; a cellulóz megemésztése után a ligninből álló fal egyszerre omlik össze. Az így keletkező fakorhadék színe vörösesbarna. Barnakorhasztó gombafajok például a sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus), a könnyező házigomba (Serpula lacrymans) és a nyírfatapló (Piptoporus betulinus). A fakorhadás harmadik típusát - a lágykorhadást - főképp a konídiumos gombák okozzák. Hifáik a fatest bélsugaraiba nőnek és a cellulózt bontják el. Tevékenységük a fakéreg alatt lágy foltok vagy csatornák megjelenéséből ismerhető fel.