Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

Agaricanae felrend

Agaricanae felrend

Többnyire húsos termőtestű[1025] bazídiumos gombák tartoznak ide. Termőtestük tönkre és kalapra tagolódik . A fiatal termőtestet teljes vagy részleges burok (velum universale vagy velum partiale) fedheti . A teljes burok maradványai a tönk alján elhelyezkedő bocskor (volva), valamint a kalapon előforduló pettyek. A részleges burok korábbi létére a gallér (anulus) emlékeztet . A felrend számos képviselőjét a gombakedvelők széles tábora étkezési célokra gyűjti. Előfordulnak azonban közöttük veszélyesen mérges fajok is. Ezek a gombák, ellentétben az Aphyllophoranae felrend képviselőivel, rövid életűek. Himenoforumuk nagy mennyiségű cső vagy lemez kalapfelszín alatti kifejlődése révén megnagyobbodott. A csiperkealkatúak rendjének (Agaricales) mintegy 3000 faját számos családba soroljuk. Termőtestük[1026] epigeikus fejlődésű[1027]. A fajok többsége szaprotróf[1028]. Gyakran képeznek mikorrhizát virágos növényekkel, néhány fajuk pedig parazitaként fákat károsít. A galambgombaalkatúak rendjének (Russulales) valamennyi képviselője mikorrhizaképző. Termőtestük[1029] alkotásában gömbsejtek (sphaerocystida) vesznek részt, amelyektől a gomba húsa kemény és pattanva törik. Közép-Európában a Russulaceae család két nemzetsége - a galambgombáké (Russula) és a tejelőgombáké (Lactarius) - fordul elő. A tejelőgombák tejnedvtartó hifáikban gyakran halmoznak fel terpenoidtartalmú nedvet, amely sérüléskor rögtön kifolyik. Ismert ehető fajok a kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha) és az ízletes rizike (Lactarius deliciosus) . Mérges a hánytató galambgomba (Russula emetica) . A tinórugombák (Boletales rend) többsége csöves termőrétegű,[1030] de előfordulnak közöttük lemezesek is, mint pl. a cölöpgombafélék családjának (Paxillaceae) fajai . Termőrétegük könnyen lehúzható. Túlnyomórészt mikorrhizaképzők. Szoros mikorrhizakapcsolatban élnek együtt pl. a nyálkásgombák családjának (Gomphidiaceae) tagjai a fenyőfélékkel, a sárga gyűrűstinóru (Suillus grevillei) pedig a vörösfenyővel. A szimbiózis következtében ez utóbbi csak a vörösfenyő alatt található meg. A tinórufélék családja (Boletaceae) számos ehető fajt tartalmaz. Ilyenek pl. az ínyencek által igen nagyra értékelt ízletes vargánya (Boletus edulis) , a szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus) és a sötét érdesnyelű tinóru (Leccinum carpini) . A család mérges fajai a farkastinóru (Boletus calopus), a sátántinóru (Boletus satanas) és az epeízű tinóru (Tylopilus felleus) .

Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera, Basidiomycetes, Agaricaceae) (Albert László felvétele)
Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera, Basidiomycetes, Agaricaceae) (Albert László felvétele)

Gyilkos galóca (Amanita phalloides, Basidiomycetes, Amanitaceae) különböző fejlettségű példányai (a fiatalokat teljesen beborítja egy burok) (Albert László felvétele)
Gyilkos galóca (Amanita phalloides, Basidiomycetes, Amanitaceae) különböző fejlettségű példányai (a fiatalokat teljesen beborítja egy burok) (Albert László felvétele)

Mezei vagy kerti csiperke (Agaricus campester, Basidiomycetes, Agaricaceae) (Albert László felvétele)
Mezei vagy kerti csiperke (Agaricus campester, Basidiomycetes, Agaricaceae) (Albert László felvétele)

Ízletes vargánya (Boletus edulis, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Ízletes vargánya (Boletus edulis, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha, Basidiomycetes, Russulaceae) (Albert László felvétele)
Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha, Basidiomycetes, Russulaceae) (Albert László felvétele)

Ízletes rizike (Lactarius deliciosus, Basidiomycetes, Tricholomataceae) (Albert László felvétele)
Ízletes rizike (Lactarius deliciosus, Basidiomycetes, Tricholomataceae) (Albert László felvétele)

Hánytató galambgomba (Russula emetica, Basidiomycetes, Russulaceae) (Albert László felvétele)
Hánytató galambgomba (Russula emetica, Basidiomycetes, Russulaceae) (Albert László felvétele)

Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus, Basidiomycetes, Paxillaceae) (Albert László felvétele)
Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus, Basidiomycetes, Paxillaceae) (Albert László felvétele)

Sárgagyűrűs tinóru (Suillus grevillei, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Sárgagyűrűs tinóru (Suillus grevillei, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Sötét érdesnyelű tinóru (Leccinum carpini, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Sötét érdesnyelű tinóru (Leccinum carpini, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Farkastinóru (Boletus calopus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Farkastinóru (Boletus calopus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Sátántinóru (Boletus satanas, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Sátántinóru (Boletus satanas, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)

Epeízű tinóru (Tylopilus felleus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)
Epeízű tinóru (Tylopilus felleus, Basidiomycetes, Boletaceae) (Albert László felvétele)



[1025] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[1026] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[1027] Megkülönböztetünk epigeikus és hipogeikus termőtestképzést. Az előbbi esetben a gomba termőteste a föld felszíne fölött, az utóbbiban pedig az alatt alakul ki.

[1028] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.

[1029] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.

[1030] A termőréteg (hymenium) a tömlős- és a bazídiumos gombák termőtestének tömlőket (ascus), illetve bazídiumokat, valamint gyakran sterilis hifákat (paraphysis) tartalmazó része.