Növénytan
A fenyőfélék családja - Pinaceae
A család fajai az északi félteke erdőalkotó fái. A jura korszakban[1067] jelentek meg. Jelenleg élő fajaik száma 210. Északi irányban, valamint a magas hegyekben a fahatárt képezik . Ide tartoznak legfontosabb tűlevelű fáink. A vörösfenyő kivételével örökzöldek. Tűleveleik kettesével, hármasával, ötösével vagy sokadmagukkal csomókban vagy két sorba rendezetten (fésűsen) állnak. Hím virágaik a pikkelyszerű virágtakaró-levelek fölött számos, csavarvonalban elhelyezkedő porzólevelet tartalmaznak . Ezek rövid nyélen ülnek, végük fölfelé görbül, és alsó oldalukon 2 pollenzsákot hordanak. Termős, ún. tobozvirágzataik elfásodók; a rajtuk szintén csavarvonalban elhelyezkedő meddő fedőpikkelyek hónaljában ülnek a termőpikkelyek . Ez utóbbiak tövén, az alap felé fordulva 2 magkezdemény ül. Az érett, időközben jelentősen megnőtt tobozokon jól felismerhetők a termőpikkelyekből kialakult tobozpikkelyek . A fedőpikkelyek a legtöbbször csökevényesek maradnak (kivétel pl. a jegenyefenyő, amelynek tobozából a megnőtt fedőpikkelyek kilógnak). A fenyőfélék kivétel nélkül ektomikorrhizások. A tűlevelek hosszú- és rövidhajtásokon való elrendeződése alapján a családot 3 alcsaládra osztják.
A jegenyefenyőfélék alcsaládja - Abietoideae
Fésűsen álló tűleveleik a hosszúhajtásokon helyezkednek el. A levelek fonákán két viaszcsík van. A jegenyefenyő (Abies alba) tobozai felállók, éretten széthullók. Közép-Európa hegységeiben 800 és 1900 m között a bükkel, illetve a luccal elegyedik. Északon alacsonyabban is megtalálható. Magyarországon a nyugati határszélen kevert erdőkben őshonos. Érzékeny a légszennyezésekre. A jegenyefenyők az Észak-Amerikában elterjedt tűlevelű magashegységi erdők legfontosabb fajai közé tartoznak. A duglászfenyőfajok (Pseudotsuga spp.) Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén, az ún. pacifikus tájakon őshonosak. Egyik fajukat, a közönséges duglászfenyőt (Pseudotsuga menziesii) Európában is sikerrel telepítik. Erdészeti művelésbe vonták a hemlokfenyőfajokat (Tsuga spp.) is, melyek a Himalájától Kelet-Ázsián át Észak-Amerikáig terjedtek el. A lucfenyő (Picea abies) levelei szúrósak, négyélűek, 1-2,5 cm hosszúak, fésűsen állók. Az eurázsiai tajga fontos alkotója. Hazánkban a Nyugat-Dunántúlon őshonos.
A vörösfenyőfélék alcsaládja - Laricoideae
Hosszú- és rövidhajtásaikon egyaránt vannak tűlevelek. A hosszúhajtásokon az első évben szórt állású tűlevelek jelennek meg, amelyek hónaljában a 2. évtől rövihajtások fejlődnek. A vörösfenyő (Larix decidua) tobozai kicsik (2-3,5 cm hosszúak), éretten nem esnek szét. Tűlevelei a rövidhajtásokon 20-40-esével csomókban állnak, ősszel lehullanak. Fényigényes fajként Közép-Európában az Alpok fahatárához közel a legelterjedtebb, de előfordul a Kárpátokban, a Szudétákban, valamint a Tátrától Varsóig terjedő térségben is. Hazánkban a Nyugat-Dunántúlon őshonos. Az Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica) szúrós, örökzöld tűlevelei a törpehajtásokon csomókban állnak. Az Atlasz-hegységben őshonos. Kék tűlevelű változatát Európában a Földközi-tenger vidékén díszfának ültetik. A libanoni cédrus (Cedrus libani) Libanonban, Szíriában és Törökország délkeleti részén őshonos. Oldalágai vízszintesen állnak. Dél-Európa parkjaiban gyakori díszfa. A mindössze négy ismert fajt tartalmazó nemzetség két további képviselője a himalájai cédrus (Cedrus deodara) és a Ciprus szigetén őshonos ciprusi cédrus (Cedrus brevifolia).
Az erdeifenyőfélék alcsaládja - Pinoideae
Tűleveleket kizárólag a rövidhajtásaikon viselnek. A közönséges erdeifenyő (Pinus sylvestris) kéttűs, tűlevelei 4-7 cm hosszúak . Törzse és idősebb ágai rozsdavörösek . A Nyugat-Dunántúlon és a Bakony északi oldalán, Fenyőfőn őshonos. Gyantájáért csapolják. A feketefenyő (Pinus nigra) szintén kéttűs, de tűlevelei az erdeifenyő hasonló szerveinél hosszabbak (8-15 cm-esek). Törzse és idős ágai szürkésfeketék. Közép- és Dél-Európa mészkőhegységeiben meleg, száraz élőhelyeken pionír fafaj[1068]. A Kőszegi hegységben őshonosnak tekintik az előfordulását. Nálunk homoktalajokon és dolomit-kopárokon telepítik is. A törpefenyő (Pinus mugo) legfeljebb 3,5 m magas, kéttűs fa. Tűlevelei 2,5 cm hosszúak, tojásdad tobozai 2-5 cm-esek. A Kárpátok és a Balkán magashegyi régióiban, a lucos öv fölött él. A cirbolyafenyő (Pinus cembra) Közép-Európa magasabb hegyeiben 3000 m-ig felhatoló fa. Tűlevelei ötösével állnak. Földre hullott tobozaiból csak 3 év elteltével, a toboz szétesése után hullanak ki ízletes magvai. Az egész mediterráneum köves partvidéki hegyoldalain erdőalkotó kéttűs aleppóifenyő (Pinus halepensis) világoszöld tűlevelei 6-15 cm hosszúak, vékonyak, hajlékonyak. Gyantájával Görögországban borokat ízesítenek. A tengerparti fenyő (Pinus pinaster) a nyugat-mediterrán és a dél-atlanti tengerpartok őshonos, kéttűs fenyője. Tűlevelei 10-25 cm, érett tobozai 10-22 cm hosszúak. A tobozok több évig a fán maradnak. Fájából gyantát nyernek. Az európai mandulafenyő (Pinus pinea) főként a Földközi-tenger nyugati partvidékén honos. Jellegzetes, ernyő alakú fa . 10-20 cm hosszú, sötétzöld, szúrós levelei kettesével állnak. Tobozai 8-14 cm hosszúak. Olajban gazdag, mandulaízű magvai ehetők. A római legionáriusok fejadagjában is szerepeltek. Az Amerikai Egyesült Államokban a kaliforniai Sierra Nevada 3000 m-es magasságú régiójában él a szálkásfenyő (Pinus aristata), amelynek egyedei a Föld jelenleg élő legidősebb fái (több, mint 4000 évesek).
A mocsárciprusfélék családja - Taxodiaceae
16 fajuk ismert. Termőpikkelyeiken általában kettőnél több magkezdemény ül. Fedőpikkelyeik hozzánőttek a termőpikkelyekhez. Pollenszemeikről hiányzanak a légzsákok. Spirálisan vagy (pl. a Metasequoia nemzetségben) két sorban elhelyezkedő leveleik lapított tűlevelek vagy pikkelyszerűek. Tobozuk fásodott. A virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) Észak-Amerika délkeleti részén (Floridában, valamint a Mississippi árterén) mocsárerdőket alkot. Lapos tűlevelei két sorban állnak. Ősszel rozsdavörösre színeződő leveleivel együtt rövidhajtásai is lehullanak a fákról. Élőhelyeinek magas talajvize vagy tartós elárasztása miatt légzőgyökereket (pneumatophora) fejleszt. Parkokban tavak mellé telepítik (Magyarországon pl. Vácrátóton, Martonvásáron, Szarvason megtalálható). Az ős-mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) kövületeit[1069] előbb megtalálták, mint élő egyedeit. Ez utóbbiakat Kínában, Szecsuán tartományban 1941-ben fedezték fel. Dugványozással is jól szaporítható. A hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) csaknem 100 méteresre növő, örökzöld, 2000-3000 évig élő fa. Törzsátmérője a 8 m-t is meghaladhatja. Legnagyobb élő példányát "Sherman tábornok"-nak nevezik. Fájának tömege eléri egy félhektárnyi lucállomány együttes fatömegét. Kaliforniában 1841-ben fedezték fel a faj által alkotott "óriásfák erdejét", amelyet Sequoia Nemzeti Park néven 1890-ben védetté nyilvánítottak. Megmentéséért Lincoln és Roosevelt elnök is sokat tett. Európában díszfaként ültetik. Az örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) vörös színű kérge miatt a redwood nevet kapta. Magassága vetekszik az óriás mamutfenyőével. Észak-Amerika nyugati partvidékén 1000 m tengerszint feletti magasságig elterjedt.
A ciprusfélék családja - Cupressaceae
Termőpikkelyeiken, a mocsárciprusfélékhez hasonlóan, általában kettőnél több magkezdemény ül. További megegyezés a két család között, hogy fedőpikkelyeik is hozzánőttek a termőpikkelyekhez, és pollenszemeikről is hiányzanak a légzsákok. 135 fajukkal az egész Földön elterjedtek. Tű-, illetve leggyakrabban pikkelyszerű leveleik átellenesen vagy hármas örvökben állnak. A legtöbb nemzetség fajainak toboza fásodott, a borókáké (Juniperus spp.) viszont elhúsosodott pikkelylevelű tobozbogyó.
Az európai ciprus (Cupressus sempervirens) Észak-Perzsiában, Kis-Ázsiában, Ciprus és Kréta szigetén őshonos, zárt erdőt azonban már csak Kréta szigetén alkot . Karcsú változata, amely a törzséhez szorosan simuló ágai miatt oszlophoz hasonló alakú , ma a mediterráneum jellegzetes fája. Sűrűn, keresztben átellenesen elhelyezkedő, egy milliméter hosszú, pikkelyszerű levelei kellemes illatúak. Dió nagyságú, duzzadt tobozai pajzsszerű, közepükön szarvacskás pikkelylevelekből állnak . A közönséges boróka (Juniperus communis) hegyes tűlevelei hármas örvökben állnak. Tobozbogyói éretten kékek, majd a második évben feketés színűvé válnak. Drogként[1070] fertőtlenítő, méregtelenítő és vizelethajtó teák készítésére használják őket. A faj Európában a síkságokon és a hegyvidékeken egyaránt elterjedt. Magyarországon meszes és savanyú kémhatású homoktalajokon, valamint a Középhegységben egykori erdők helyén fordul elô. A korábbi legeltetés indikátornövénye. Tobozbogyóit pálinkák (gin, Becherovka vagy Karlsbadi keserű, borovicska, Steinhäger, Genever) készítésére használják. Az Észak-Amerikából származó közönséges tuját (Thuja occidentalis), valamint a Kelet-Ázsiából származó keleti életfát (Biota orientalis) parkokba ültetik.
[1067] A földtörténeti középkor mintegy 195 millió évvel ezelőtt kezdődött és 60 millió évvel ezelőtt ért véget. Három nagy korszaka, a triász, a jura és a kréta 35, 35, illetve 65 millió éven át tartott. Korábbi szakaszukat üledékeik földtörténeti rétegekben való elhelyezkedése alapján alsó, későbbi szakaszukat pedig felső jelzővel illetjük (pl. alsó kréta, felső triász).
[1068] Pionír az a társulás, amely egy növényektől valamilyen ok (pl. tűz pusztítása, vulkáni láva kiömlése) miatt mentes területen elsőként jelenik meg. Alkotó fajai a pionír növények.
[1069] Fosszília (kövület) a Föld története folyamán egykor élt és megkövesedett állapotban fennmaradt élőlény.
[1070] A gyógynövényeket ún. drogokként hasznosítjuk. A drog olyan növényi vagy állati eredetű anyag, amely gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmas vegyületeket tartalmaz. A Magyar Gyógyszerkönyv (Ph.Hg.VI., Ph.Hg.VII.), illetve az Európai Gyógyszerkönyv (Ph.Eu) hivatalos droglistája az alábbi:
Juglandis folium
diófalevél
Juglans regia
Juglandaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Amylum solani
burgonyakeményítő
Solanum tuberosum
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Amylum maydis
kukoricakeményítő
Zea mays
Poaceae
Ph.Eu
szabadforgalmú
Centaurii herba
ezerjófű
Centaurium erythraea
Gentianaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Althaeae radix
orvosiziliz-gyökér
Althaea officinalis
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Althaeae folium
orvosiziliz-levél
Althaea officinalis
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Crataegi summitas
galagonya virágzó ágvége
Crataegus monogyna
Crataegus oxyacantha
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Sambuci flos
bodzavirág
Sambucus nigra
Sambucaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Graminis rhizoma
tarackbúza-gyökértörzs
Agropyron repens
Poaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Tiliae flos
hársfavirág
Tilia cordata
Tilia platyphyllos
Tiliaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Amylum tritici
búzakeményítő
Triticum aestivum
Poaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Uvae ursi folium
medveszőlőlevél
Arctostaphylos uva-ursi
Ericaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Gentianae radix et rhizoma
tárnicsgyökér és -gyökértörzs
Gentiana lutea
Gentianaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Oleum ricini
ricinusolaj
Ricinus communis
Euphorbiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Balsamum peruvianum
perubalzsam
Myroxylon balsamum var. pereirae
Fabaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Benzoe
benzoegyanta
Styrax benzoides
Styracaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Valerianae rhizoma et radix
macskagyökér
Valeriana officinalis
Valerianaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Cardui benedicti herba
benedekfű
Cnicus benedictus
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Marrubii herba
orvosi pemetefű
Marrubium vulgare
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Oleum lini
lenolaj
Linum usitatissimum
Linaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Ononidis radix
tövisesiglice-gyökér
Ononis spinosa
Fabaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Plantaginis folium
útifűlevél
Plantago lanceolata
Plantago major
Plantaginaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Agar-agar
agar-agar (ágármoszat)
Ahnfeltia, Gelidium spp.
Rhodophyta
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Calami rhizoma
kálmosgyökértörzs
Acorus calamus
Araceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Gummi arabicum
arabmézga
Acacia senegal
Mimosaceae
Ph.Hg.VI., Ph.Eu
szabadforgalmú
Cardamomi fructus
kardamomtermés
Elettaria cardamomum var. minuscula
Zingiberaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Herniariae herba
porcikafű
Herniaria glabra
Herniaria hirsuta
Illecebraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Aurantii pericarpium
narancsterméshéj
Citrus sinensis
Rutaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Thymi vulgaris herba
kerti kakukkfű
Thymus vulgaris
Lamiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Cynosbati fructus sine semi
csipkebogyó-áltermésfal
Rosa canina
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Verbasci flos
ökörfarkkóró-virág
Verbascum phlomoides
Verbascum thapsus
Scrophulariaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Capsici fructus
paprika
Capsicum annuum convar. longum
Solanaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Cynosbati pseudofructus
csipkebogyó-áltermés
Rosa canina
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Lini semen
lenmag
Linum usitatissimum
Linaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Malvae folium
mályvalevél
Malva sylvestris
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Rosmarini folium
rozmaringlevél
Rosmarinus officinalis
Lamiaceae
Ph.Eu
szabadforgalmú
Malvae flos
mályvavirág
Malva sylvestris
Malvaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Equiseti herba
mezeizsurló-herba
Equisetum arvense
Equisetaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Veratri rhizoma et radix
fehérzászpa-gyökértörzs és -gyökér
Veratrum album
Melanthiaceae
Ph.Hg.VII.
erős hatású
Hyoscyami folium
beléndeklevél
Hyoscyamus niger
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Belladonnae folium
nadragulyalevél
Atropa bella-donna
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Belladonnae radix
nadragulyagyökér
Atropa bella-donna
Solanaceae
Ph.Hg.VII.
erős hatású
Chinae succirubrae cortex
vöröskínafa-kéreg
Cinchona pubescens
Rubiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Ipecacuanhae radix et rhizoma
ipekakuána-gyökér és -gyökértörzs
Uragoga ipecacuanha
Rubiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Strychni semen
ebvészmag
Strychnos nux-vomica
Loganiaceae
Ph.Hg.VII.
erős hatású
Aloe
aloe
Aloë ferox
Asphodelaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Hg.VI., Ph.Eu
erős hatású
Stramonii folium
maszlaglevél
Datura stramonium
Solanaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
erős hatású
Frangulae cortex
kutyabengekéreg
Frangula alnus
Rhamnaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Rhei rhizoma
rheumgyökértörzs
Rheum palmatum
Polygonaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Sennae folium
szennalevél
Cassia angustifolia
Caesalpiniaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Sennae fructus
szennatermés
Cassia angustifolia
Caesalpiniaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Agrimoniae herba
párlófű
Agrimonia eupatoria
Rosaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Quercus cortex
tölgyfakéreg
Quercus petraea
Fagaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Ratanhiae radix
ratanhiagyökér
Krameria triandra
Fabaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Achilleae herba
cickafarkfű
Achillea millefolium
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Anisi vulgaris fructus
közönséges ánizs
Pimpinella anisum
Apiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Carvi fructus
köménytermés
Carum carvi
Apiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Caryophylli flos
szegfűszeg
Syzigium aromaticum
Myrtaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Chamomillae anthodium
orvosiszékfű-virágzat
Matricaria recutita
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Cinnamomi cassae cortex
kassiafahéj
Cinnamomum aromaticum
Lauraceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Coriandri fructus
koriandertermés
Coriandrum sativum
Apiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Foeniculi fructus
édesköménytermés
Foeniculum vulgare
Apiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Juniperi galbulus
boróka-tobozbogyó
Juniperus communis
Cupressaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Lavandulae flos
levendulavirág
Lavandula angustifolia
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Melissae folium
citromfűlevél
Melissa officinalis
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Menthae crispae folium
fodormentalevél
Mentha spicata
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Menthae piperitae folium
borsosmentalevél
Mentha piperita
Lamiaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Salviae folium
orvosizsálya-levél
Salvia officinalis
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Serpylli herba
mezei kakukkfű
Thymus serpyllum
Lamiaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Liquiritiae radix et rhizoma
édesgyökér
Glycyrrhiza glabra
Fabaceae
Ph.Hg.VII., Ph.Eu
szabadforgalmú
Primulae radix et rhizoma
kankalingyökér és -gyökértörzs
Primula vulgaris
Primulaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Saponariae albae radix
fehér szappangyökér
Gypsophila paniculata
Caryophyllaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Pix juniperi
borókafakátrány
Juniperus oxycedrus
Cupressaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Absinthii herba
fehér ürömfű
Artemisia absinthium
Asteraceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Trifolii fibrini folium
vidrafűlevél
Menyanthes trifoliata
Menyanthaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú
Lini seminis farina
lenmagliszt
Linum usitatissimum
Linaceae
Ph.Hg.VII.
szabadforgalmú