Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A kétszikűek osztálya - Dicotyledonopsida

A kétszikűek osztálya - Dicotyledonopsida

A kétszikűek általános ismertetését korábbi fejezetek tartalmazzák. Mintegy 174 000 ismert fajukat 8 alosztályba és kb. 350 családba soroljuk. Az alosztályok a következő 4 fejlődési sorozatot alkotják:

A Magnoliidae és a Ranunculidae alosztályokat magába foglaló Polycarpicae sorozatba ősi tulajdonságú rendek tartoznak. A többi egy- és kétszikű alosztály ebből a sorozatból vezethető le. A virágot alkotó levelek csavarvonal (spirális) mentén rendeződnek el (aciklusos virágfelépítés) . Számuk sok, meghatározhatatlan. Az elterjedt rovarmegporzás miatt feltűnő virágtakaró-leveleik gyakran nem különülnek csészére és pártára. Porzóik elsődlegesen nagyszámúak (primer polyandria). Sok, szabadon álló termőlevelük (innen származik a Polycarpicae elnevezés) apokarpikus termőtájat[1098] alkot. Jellemző másodlagos anyagcseretermékeik a benzil-izo-kinolin alkaloidok.

Tündérrózsafaj (Nymphaea gigantea, Nymphaeaceae) a Bonni Egyetem botanikuskertjében (Turcsányi Gábor felvétele)
Tündérrózsafaj (Nymphaea gigantea, Nymphaeaceae) a Bonni Egyetem botanikuskertjében (Turcsányi Gábor felvétele)

A Caryophyllidae és a Hamamelididae alosztályok az Apetalae sorozat tagjai. Ezekben az alosztályokban túlsúlyban vannak a szélmegporzású erdőalkotó fák. Virágaik nem feltűnők, gyakran egyivarúak és barkavirágzatot alkotnak . Virágtakarójuk többnyire egy lepelkörből áll, amely egy porzókör abortálódása következtében fedésben van az egyetlen megmaradt porzókörrel. Elterjedt a makktermés . Jellemző másodlagos anyagcseretermékeik az ellágsav és a cseranyagok.

Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) barkavirágzata (Seregélyes Tibor felvétele)
Közönséges nyír (Betula pendula, Betulaceae) barkavirágzata (Seregélyes Tibor felvétele)

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) makktermése (Turcsányi Gábor felvétele)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Fagaceae) makktermése (Turcsányi Gábor felvétele)

A Rosidae és a Dilleniidae alosztályok a Dialypetalae vagy más néven Sympetalae Pentacyclicae sorozatba tartoznak. Viráguk ciklusos felépítésű,[1099] ötkörű, körönként 5 vagy 4 alkotóval és kettős virágtakaróval. Sziromleveleik szabadok, vagy ha mégis összenőttek, a virágban két porzókör marad meg (diplostemonia). Előfordul a másodlagos porzó-megsokszorozódás (secunder polyandria) , illetve a porzókörök egyre való redukálódása (haplostemonia). Az alosztályokon belül a levezetettebb formákban[1100] az apokarpikusat[1101] a cönokarpikus[1102] termőtáj,[1103] a felső állásút az alsó állású magház, az aktinomorfat[1104] a zigomorf szimmetriájú[1105] virág , a kétsejtűt a háromsejtű virágpor-[1106] szem[1107], a krasszinucellátust a[1108] tenuinucellátus magkezdemény,[1109] a teljes virágköröket a hiányos virágkörök, a soksejtkeletke-[1110] zéssel bekövetkezőt a sejtosz-[1111] tódásos endospermium-képzés,[1112] a fásszárút pedig a lágyszárú életformák váltották fel. A sorozat jellemző másodlagos anyagcsere-termékei az ellágsav és a trihidroxilált flavonoidok.

Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides, Rosaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Magas borsó (Pisum elatius, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Magas borsó (Pisum elatius, Fabaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A Sympetalae Tetracyclicae sorozat a Lamiidae és az Asteridae alosztályokat foglalja magába. Ide tartoznak a kétszikűek leglevezetettebb[1113] rendjei. Csupán egyetlen, a sziromlevelekkel alternáló porzókörük maradt meg, aminek következtében viráguk négykörű. Túlsúlyba kerülnek a zigomorf[1114] virágú , állati megporzáshoz nagymértékben alkalmazkodott, kétivarú virágú fajok. Az alosztályokban virágszerű virágzattal (pseudanthium) rendelkező növények is viszonylag nagy számban fordulnak elő. A porzók csaknem mindig összenőnek a pártával. A termőlevelek száma gyakran kettőre, magvaik száma pedig rekeszenkénti egyre csökken. A magház gyakran alsó állású. Magkezdeményeik tenui-[1115] nucellátusak[1116]. Endospermiumuk[1117] sejtosztódással keletkezik vagy teljesen hiányzik. Túlnyomó többségük lágyszárú. A Lamiidae alosztályra az iridoid vegyületek, az Asteridae alosztályra pedig a poliacetilének előfordulása jellemző.

Mezei zsálya (Salvia nemorosa, Labiatae) virágai (Turcsányi Gábor felvétele)
Mezei zsálya (Salvia nemorosa, Labiatae) virágai (Turcsányi Gábor felvétele)

Az egyes alosztályok itt ismertetett első és utolsó rendjei az alábbiak:

Magnoliidae alosztály: Magnoliales - Nelumbonales;

Ranunculidae alosztály: Ranunculales - Papaverales;

Caryophyllidae alosztály: Caryophyllales - Plumbaginales;

Hamamelididae alosztály: Hamamelidales - Urticales;

Rosidae alosztály: Saxifragales - Araliales;

Dilleniidae alosztály: Dilleniales - Ericales;

Lamiidae alosztály: Dipsacales - Lamiales;

Asteridae alosztály: Campanulales - Asterales.



[1098] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1099] Ciklikus a virágfelépítés, ha minden virágalkotó levél körökben (pl. csészekör, pártakör, porzókör) helyezkedik el. Aciklikus viszont, ha az összes virágrész elrendeződése spirális vonalat követ.

[1100] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.

[1101] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1102] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.

[1103] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.

[1104] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.

[1105] A zigomorf szó jelentése: kétoldalian részarányos.

[1106] Az ősibb formákban a virágporszem (pollen) még csak kétsejtű, vagyis egy vegetatív és egy generatív (anteridiális) sejtet tartalmaz. A levezetettebb formákban az utóbbi a megporzást megelőzően két spermasejtre osztódik, aminek következtében ezek pollenje háromsejtű.

[1107] Az ősibb formákban a virágporszem (pollen) még csak kétsejtű, vagyis egy vegetatív és egy generatív (anteridiális) sejtet tartalmaz. A levezetettebb formákban az utóbbi a megporzást megelőzően két spermasejtre osztódik, aminek következtében ezek pollenje háromsejtű.

[1108] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.

[1109] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.

[1110] A mag belső táplálószövete (endospermium) az ősibb formákban soksejtképződéssel jön létre, amikor is először a sejtmagvak többszörösen osztódnak és a hozzájuk tartozó citoplazmák körül később alakulnak ki a sejtfalak. A levezetettebb formákban az endospermium sejtfalképzéssel is együtt járó sejtosztódásokkal képződik. Az egyszikű Alismatidae alosztályra a helobiális endospermiumképzés jellemző, amelynek során a táplálószövet fölső része soksejtkeletkezéssel, alsó része pedig sejtosztódással alakul ki.

[1111] A mag belső táplálószövete (endospermium) az ősibb formákban soksejtképződéssel jön létre, amikor is először a sejtmagvak többszörösen osztódnak és a hozzájuk tartozó citoplazmák körül később alakulnak ki a sejtfalak. A levezetettebb formákban az endospermium sejtfalképzéssel is együtt járó sejtosztódásokkal képződik. Az egyszikű Alismatidae alosztályra a helobiális endospermiumképzés jellemző, amelynek során a táplálószövet fölső része soksejtkeletkezéssel, alsó része pedig sejtosztódással alakul ki.

[1112] A mag belső táplálószövete (endospermium) az ősibb formákban soksejtképződéssel jön létre, amikor is először a sejtmagvak többszörösen osztódnak és a hozzájuk tartozó citoplazmák körül később alakulnak ki a sejtfalak. A levezetettebb formákban az endospermium sejtfalképzéssel is együtt járó sejtosztódásokkal képződik. Az egyszikű Alismatidae alosztályra a helobiális endospermiumképzés jellemző, amelynek során a táplálószövet fölső része soksejtkeletkezéssel, alsó része pedig sejtosztódással alakul ki.

[1113] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.

[1114] A zigomorf szó jelentése: kétoldalian részarányos.

[1115] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.

[1116] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.

[1117] Az endospermium a mag táplálószövete (ún. magfehérje), amely a nyitvatermőkben még elsődleges (primer), mert az egyszeres kromoszómaszámú (haploid) női ivarú előtelepből (macroprothallium) jön létre, a zárvatermőkben pedig másodlagos (secunder), mert az embriózsák megtermékenyített központi vegetatív magjából keletkezik, és ennek következtében háromszoros kromoszómaszámú.