Növénytan
A kétszikűek általános ismertetését korábbi fejezetek tartalmazzák. Mintegy 174 000 ismert fajukat 8 alosztályba és kb. 350 családba soroljuk. Az alosztályok a következő 4 fejlődési sorozatot alkotják:
A Magnoliidae és a Ranunculidae alosztályokat magába foglaló Polycarpicae sorozatba ősi tulajdonságú rendek tartoznak. A többi egy- és kétszikű alosztály ebből a sorozatból vezethető le. A virágot alkotó levelek csavarvonal (spirális) mentén rendeződnek el (aciklusos virágfelépítés) . Számuk sok, meghatározhatatlan. Az elterjedt rovarmegporzás miatt feltűnő virágtakaró-leveleik gyakran nem különülnek csészére és pártára. Porzóik elsődlegesen nagyszámúak (primer polyandria). Sok, szabadon álló termőlevelük (innen származik a Polycarpicae elnevezés) apokarpikus termőtájat[1098] alkot. Jellemző másodlagos anyagcseretermékeik a benzil-izo-kinolin alkaloidok.
A Caryophyllidae és a Hamamelididae alosztályok az Apetalae sorozat tagjai. Ezekben az alosztályokban túlsúlyban vannak a szélmegporzású erdőalkotó fák. Virágaik nem feltűnők, gyakran egyivarúak és barkavirágzatot alkotnak . Virágtakarójuk többnyire egy lepelkörből áll, amely egy porzókör abortálódása következtében fedésben van az egyetlen megmaradt porzókörrel. Elterjedt a makktermés . Jellemző másodlagos anyagcseretermékeik az ellágsav és a cseranyagok.
A Rosidae és a Dilleniidae alosztályok a Dialypetalae vagy más néven Sympetalae Pentacyclicae sorozatba tartoznak. Viráguk ciklusos felépítésű,[1099] ötkörű, körönként 5 vagy 4 alkotóval és kettős virágtakaróval. Sziromleveleik szabadok, vagy ha mégis összenőttek, a virágban két porzókör marad meg (diplostemonia). Előfordul a másodlagos porzó-megsokszorozódás (secunder polyandria) , illetve a porzókörök egyre való redukálódása (haplostemonia). Az alosztályokon belül a levezetettebb formákban[1100] az apokarpikusat[1101] a cönokarpikus[1102] termőtáj,[1103] a felső állásút az alsó állású magház, az aktinomorfat[1104] a zigomorf szimmetriájú[1105] virág , a kétsejtűt a háromsejtű virágpor-[1106] szem[1107], a krasszinucellátust a[1108] tenuinucellátus magkezdemény,[1109] a teljes virágköröket a hiányos virágkörök, a soksejtkeletke-[1110] zéssel bekövetkezőt a sejtosz-[1111] tódásos endospermium-képzés,[1112] a fásszárút pedig a lágyszárú életformák váltották fel. A sorozat jellemző másodlagos anyagcsere-termékei az ellágsav és a trihidroxilált flavonoidok.
A Sympetalae Tetracyclicae sorozat a Lamiidae és az Asteridae alosztályokat foglalja magába. Ide tartoznak a kétszikűek leglevezetettebb[1113] rendjei. Csupán egyetlen, a sziromlevelekkel alternáló porzókörük maradt meg, aminek következtében viráguk négykörű. Túlsúlyba kerülnek a zigomorf[1114] virágú , állati megporzáshoz nagymértékben alkalmazkodott, kétivarú virágú fajok. Az alosztályokban virágszerű virágzattal (pseudanthium) rendelkező növények is viszonylag nagy számban fordulnak elő. A porzók csaknem mindig összenőnek a pártával. A termőlevelek száma gyakran kettőre, magvaik száma pedig rekeszenkénti egyre csökken. A magház gyakran alsó állású. Magkezdeményeik tenui-[1115] nucellátusak[1116]. Endospermiumuk[1117] sejtosztódással keletkezik vagy teljesen hiányzik. Túlnyomó többségük lágyszárú. A Lamiidae alosztályra az iridoid vegyületek, az Asteridae alosztályra pedig a poliacetilének előfordulása jellemző.
Az egyes alosztályok itt ismertetett első és utolsó rendjei az alábbiak:
Magnoliidae alosztály: Magnoliales - Nelumbonales;
Ranunculidae alosztály: Ranunculales - Papaverales;
Caryophyllidae alosztály: Caryophyllales - Plumbaginales;
Hamamelididae alosztály: Hamamelidales - Urticales;
Rosidae alosztály: Saxifragales - Araliales;
Dilleniidae alosztály: Dilleniales - Ericales;
Lamiidae alosztály: Dipsacales - Lamiales;
Asteridae alosztály: Campanulales - Asterales.
[1098] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.
[1099] Ciklikus a virágfelépítés, ha minden virágalkotó levél körökben (pl. csészekör, pártakör, porzókör) helyezkedik el. Aciklikus viszont, ha az összes virágrész elrendeződése spirális vonalat követ.
[1100] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.
[1101] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.
[1102] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.
[1103] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.
[1104] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.
[1105] A zigomorf szó jelentése: kétoldalian részarányos.
[1106] Az ősibb formákban a virágporszem (pollen) még csak kétsejtű, vagyis egy vegetatív és egy generatív (anteridiális) sejtet tartalmaz. A levezetettebb formákban az utóbbi a megporzást megelőzően két spermasejtre osztódik, aminek következtében ezek pollenje háromsejtű.
[1107] Az ősibb formákban a virágporszem (pollen) még csak kétsejtű, vagyis egy vegetatív és egy generatív (anteridiális) sejtet tartalmaz. A levezetettebb formákban az utóbbi a megporzást megelőzően két spermasejtre osztódik, aminek következtében ezek pollenje háromsejtű.
[1108] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.
[1109] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.
[1110] A mag belső táplálószövete (endospermium) az ősibb formákban soksejtképződéssel jön létre, amikor is először a sejtmagvak többszörösen osztódnak és a hozzájuk tartozó citoplazmák körül később alakulnak ki a sejtfalak. A levezetettebb formákban az endospermium sejtfalképzéssel is együtt járó sejtosztódásokkal képződik. Az egyszikű Alismatidae alosztályra a helobiális endospermiumképzés jellemző, amelynek során a táplálószövet fölső része soksejtkeletkezéssel, alsó része pedig sejtosztódással alakul ki.
[1111] A mag belső táplálószövete (endospermium) az ősibb formákban soksejtképződéssel jön létre, amikor is először a sejtmagvak többszörösen osztódnak és a hozzájuk tartozó citoplazmák körül később alakulnak ki a sejtfalak. A levezetettebb formákban az endospermium sejtfalképzéssel is együtt járó sejtosztódásokkal képződik. Az egyszikű Alismatidae alosztályra a helobiális endospermiumképzés jellemző, amelynek során a táplálószövet fölső része soksejtkeletkezéssel, alsó része pedig sejtosztódással alakul ki.
[1112] A mag belső táplálószövete (endospermium) az ősibb formákban soksejtképződéssel jön létre, amikor is először a sejtmagvak többszörösen osztódnak és a hozzájuk tartozó citoplazmák körül később alakulnak ki a sejtfalak. A levezetettebb formákban az endospermium sejtfalképzéssel is együtt járó sejtosztódásokkal képződik. Az egyszikű Alismatidae alosztályra a helobiális endospermiumképzés jellemző, amelynek során a táplálószövet fölső része soksejtkeletkezéssel, alsó része pedig sejtosztódással alakul ki.
[1113] Levezetett egy élőlénycsoport vagy egy tulajdonság, ha a törzsfejlődési ismeretek alapján egy elsődleges, ősibb csoportból, illetve tulajdonságból származtatható. A levezetett csoport vagy tulajdonság a törzsfejlődés folyamán nemcsak bonyolultabbá válással, hanem egyszerűsödéssel (pl. redukcióval, összenövéssel vagy abortusszal) is létrejöhetett. Ennek alapján nem indokolt, ha az egyszerűbb szerveződést minden egyéb megfontolás nélkül fejletlenebbnek, a bonyolultabbat pedig fejlettebbnek tekintjük.
[1114] A zigomorf szó jelentése: kétoldalian részarányos.
[1115] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.
[1116] Az ősibb krasszinucellátus magkezdemény még nucelluszt is tartalmaz és kétrétegű burokkal (integumentum) borított, míg a levezetettebb tenuinucellátus magkezdemény már csak egy embriózsákból és az azt körülvevő egyrétegű burokból áll.
[1117] Az endospermium a mag táplálószövete (ún. magfehérje), amely a nyitvatermőkben még elsődleges (primer), mert az egyszeres kromoszómaszámú (haploid) női ivarú előtelepből (macroprothallium) jön létre, a zárvatermőkben pedig másodlagos (secunder), mert az embriózsák megtermékenyített központi vegetatív magjából keletkezik, és ennek következtében háromszoros kromoszómaszámú.