Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A tündérrózsa-virágúak rendje - Nymphaeales

A tündérrózsa-virágúak rendje - Nymphaeales

Kizárólag vízi és mocsári növények. A vízi életmódhoz alkalmazkodva szállítószövet-rendszerük nagymértékben leegyszerűsödött; hiányzik belőle a trachea és a kambium, a tracheák pedig az egyszikűek edénynyaláb-elrendeződésére emlékeztetve a hajtás teljes keresztmetszetében oszlanak el. Az iszapos talajban vagy a vízfenéken kúszó gyöktörzsükből[1130] hosszú nyelű levelek és vastag virágkocsányok erednek. Száruk átszellőztető alapszövetben (aerenchyma) gazdag. Feltűnő, nagy virágaik többnyire a víz felszínén úsznak.

A tündérrózsafélék családja - Nymphaeaceae

Fajaik száma 80. Virágalkotó leveleik a virágtengelyen spirálisan helyezkednek el. Porzó- és virágtakaró-leveleik között átmeneti formák is megfigyelhetők. Termőtájuk apokarpikus[1131]. Morfológiai tulajdonságaik feltűnően megegyeznek az egyszikűek legősibb csoportjára, az Alismatidae alosztályra jellemzőkkel.

A Közép-Európában elterjedt fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) álló vagy lassan folyó vizek gyökerező hínárja. Levelei a víz felszínén úsznak. A vízitökkel (Nuphar lutea) együtt 3 m-es vízmélységig a tündérrózsa-vízitök hínártársulás (Nymphaeetum albo-luteae) alkotója. Virágai reggeltől a délutáni órákig nyílnak. A hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus var. thermalis) szubtrópusi területen őshonos, de a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn a Pece-patak hévizű tavában is előfordul, valószínűleg melegkori reliktumként[1132]. A tündérrózsafajok mellett gyakran előfordulnak fehér-, sárga- , rózsaszín-, piros- és kékvirágú hibridek[1133] is. A Hévízi-tóba innen telepítették át. Az amazoni-tündérrózsa (Victoria amazonica) az Amazonas morotváiban (a folyó fő medréből kizáródott, elmocsarasodott mederszakaszaiban) tenyésző hínár. Úszó, felhajló szélű leveleinek átmérője hazájában a 4 m-t, botanikus kertekben pedig a másfél-két m-t is eléri. A levelek szilárdságát a több cm-es vastagságú, harántnyalábokkal összekötött levélerek, valamint a levegőjáratok biztosítják. Ennek következtében azok állítólag 75 kg-os tömegű embert is megtartanak.

Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba, Nymphaeaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba, Nymphaeaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Vízitök (Nuphar lutea, Nymphaeaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Vízitök (Nuphar lutea, Nymphaeaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Tündérrózsahibrid (Nymphaea-hibrid, Nymphaeaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Tündérrózsahibrid (Nymphaea-hibrid, Nymphaeaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A lótuszvirágúak rendje - Nelumbonales

A lótuszfélék családja - Nelumbonaceae

A rendnek és a családnak, amely virágkorát a harmadkorban[1134] élte, ma már csak két faja él: a sárga virágú, Közép-Amerikában és Észak-Amerika atlantikus részén elterjedt sárga vagy amerikai lótusz (Nelumbo lutea), és az Ázsiában, valamint Ausztráliában honos fehér vagy lazacpiros virágú indiai lótusz (Nelumbo nucifera) . Leveleik magasan a víz felszíne fölött állnak, pajzs alakúak. Levélnyelük a levéllemez közepéből ered. Pompás megjelenésű virágaik a levelek fölé emelkednek. Sok termőlevélből alakuló apokarpikus termőtájukban[1135] a virág tengelye a termőlevelek között megnövekszik és szitaszerű képződményt hoz létre , amelynek likacsaiból a bibék kiállnak. Egymagvú terméseik és gyöktörzseik[1136] keményítőben gazdagok, ezért élelmiszereket állítanak elő belőlük. Az indiai lótusz magvai csírázóképességüket rendkívül hosszú idő elteltével is megőrzik. Egy 200 évvel korábban lecsapolt tó fenekén talált és 237 éve gyűjtött herbáriumi példányokról szedett magvak is csírázóképesek voltak. A lótuszvirág a buddhizmus szent jelképe, ezért jelentős szerepet tölt be a kelet-ázsiai mitológiában és kultúrában. Tejnedvét Indiában gyógyászati célokra használják, magvaiból régebben varázsitalokat készítettek.

Indiai lótusz (Nelumbo nucifera, Nelumbonaceae) a párizsi botanikuskertben (Turcsányi Gábor felvétele)
Indiai lótusz (Nelumbo nucifera, Nelumbonaceae) a párizsi botanikuskertben (Turcsányi Gábor felvétele)

Indiai lótusz (Nelumbo nucifera, Nelumbonaceae) szitaszerű képződménnyé megnövekedett virágtengelye (Turcsányi Gábor felvétele)
Indiai lótusz (Nelumbo nucifera, Nelumbonaceae) szitaszerű képződménnyé megnövekedett virágtengelye (Turcsányi Gábor felvétele)



[1130] A gyöktörzs vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör, földfelszín alatti hajtás, amellyel a növény a kedvezőtlen (hideg vagy száraz) időszakot átvészeli; a kedvezőtlen időszak megszűntével belőle föld fölötti hajtások erednek.

[1131] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1132] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.

[1133] A hibridizáció kereszteződést jelent, aminek eredményeképpen keverékfajok, keverékvonalak stb. (együttesen: hibridek) keletkeznek.

[1134] A harmadkor (harmadidőszak, tercier) a földtörténet mintegy ötvenkilencmillió éven át tartó és hatvanmillió évvel ezelőtt kezdődő időszaka. Öt, egymás után következő korszaka a paleocén, az eocén, az oligocén, a miocén és a pliocén. Utána következett a máig is tartó negyedkor (negyedidőszak, quarter), az egymillió éven át jégkorszakokat (glaciálisokat) produkáló pleisztocén, majd az utána következő és tizenkétezer éve tartó holocén korszakokkal. A harmad- és a negyedkor együtt képezi a földtörténet újkorát.

[1135] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1136] A gyöktörzs vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör, földfelszín alatti hajtás, amellyel a növény a kedvezőtlen (hideg vagy száraz) időszakot átvészeli; a kedvezőtlen időszak megszűntével belőle föld fölötti hajtások erednek.